Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-233

498 233. országos ülés 1911 augusztus 30-án, szerdán. amúgy is adatokkal bőven és alaposan felszerelt interpellácziót kíván előterjeszteni. Interpellácziómnak ezt a részét tehát egyelőre elejtem és ezúttal az állami hivatalszolgák és kisegitő szolgák helyzetével, fizetésének és statusának rendezésével kívánok — és pedig igen röviden — foglalkozni, mert hiszen méltóztatnak emlékezni, hogy az indemnitás tárgyalása alkalmával egy izben már felszólaltam e tárgyban ; akkor bővebb adatokat szolgáltattam e tekintetben és így röviden végezhetek ezzel a kérdéssel. (Halljuk! balról). Azt hiszem, bizonyításra nem szoruló tény az, hogy az élelem, a lakás, a ruházat, szóval a legnélkülözhetetlenebb szükségletek oly mértékben drágultak meg, hogy ezen terhek már-már teljesen elviselhetetlenekké válnak (Ugy van! a szélsőbaloldalon) még a jobbfizetésü és jobbmódu egyének részéről is, annál inkább azon szegény jjáriák részéről, (Ugy van! a szélsőbáloldalon) a kik 600—700 K. évi fizetéssel kezdik meg működésüket, a mely fizetésük ötévenkint 100 K-val emelkedik és a mely 15 esztendei tisztességes és becsületes munkásság után maximumként 1000 K-ra rúghat fel. Kelemen Béla: Igazán tűrhetetlen helyzet! Egry Béla : Abból a 6—700 korona évi fizetésből alig esik 2 korona és néhány fillér egy napra, és tessék a mai drágasági viszonyok mellett elképzelni azt, hogy ebből az összegből, a melyből a nyugdijalap javára is történik levonás, egy családot kell fentarfcani, élelmezni és gyermekeket kell nevelni, a mi úgyszólván teljes lehetetlenség. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) A társadalomnak eme szegény páriái már három izben fordultak a kormányhoz. Kelemen Béla: Négyszer! Egry Béla : En a hivatalos adatokra hivatkozom ; lehet, hogy négyszer, sőt lehet, hogy többször is, de a hivatalos adatok szerint három izben tették meg azt, hogy memorandummal fordultak a kormányhoz; minden alkalommal megígérték nekik kérelmük méltányos teljesítését és különösen a ministerelnök ur 1911 márczius 13-án kijelentette előttük azt, hogy a véd erő javaslattal kapcsolatosan fog gondoskodni arról, hogy kérelmüknek eleget tegyen. Ábrahám Dezső: Itt felállítják a junktimot! Egry Béla: A véderőjavaslatot a honvédelmi minister ur a képviselőház elé terjesztette, azonban az ezzel kapcsolatban ezen szegény emberek helyzetének szanálására vonatkozólag beterjeszteni igért törvényjavaslatot még máig sem terjesztették a t. ház elé . . . Szmrecsányi György: A Pool-szerződést is ezzel kapcsolatban Ígérte ! Egry Béla: ... daczára annak, hogy erre nézve ugyancsak a t. túloldal egy illusztris tagjára, gróf Tisza Istvánra hivatkozhatom, a ki az 1910. évi delegácziókban a hivatalszolgákra vonatkozólag a következő kijelentést tette (olvassa) : »A napidíjas kérdés az amúgy sem fényes szocziális viszonyaink legsötétebb pontja.« Nem fogom hosszasban untatni a t. házat azzal, hogy bővebben megindokoljam ezeknek a hivatalszolgáknak sanyarú helyzetét, de olyan minimális dolgokat kérnek, hat pontban foglalva össze kérelmeiket, a melyeket, hogy nyoma legyen a ház naplójában, minden esetre fel fogok olvasni. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbáloldalon. Olvassa) : Első kérelmünk, hogy az ez idő szerint állami szolgálatban álló összes napidíjas, kisegítő, szegődmenyes és évibéres hivatalszolgák, ha a szolgálatban egy évet eltöltöttek, kinevezendők. Mert ma az a visszás helyzet van, hogy ismerek szolgákat, a kik tíz-tizennégy évig mint kisegítő-szolgák vannak alkalmazva, és mikor egy állás megüresedik, mikor őket véglegesíteni kellene, a szolgálatból elbocsátják őket és járhatnak uj keiryérkereset után. Gr. Batthyány Tivadar: Igen sokszor előfordult ! Egry Béla: A második, a mit kérnek, hogy ezzel kapcsolatban törvényezikkben állapittassék meg azon idő, a melyet a szolgák próbaszolgálatképen eltölteni kénytelenek és ezen próbaszolgálati idő kitöltése után minden ilyen szolgálatra alkalmazott és próbaszolgálatot eltöltött szolga feltétlenül neveztessék ki. A próbaszolgálat egy esztendőben állapittassék meg; a már egy évi szolgálatot meghaladó szolgák próbaszolgálat alá nem vonhatók; továbbá, hogy minden állami szolgálatban álló napidíjas, szegődményes és évibéres szolga kinevezése alkalmával abba a fizetési fokozatba soroztassék, a mely őt szolgálati évei után törvény szerint megilletné. Végül minden felfogadott szolgával szolgálatba lépésekor az eskü tétessék le. Ezzel magam is egyetértek, mert különösen azok, a kik a jogi pályán működnek, jól tudják, hogy ilyen szolgáknak kezén sokszor óriási nagy értékű és fontosságú okiratok fordulnak meg és bizony mai nyomorúságos helyzetük mellett esetleg nagyon könnyen elcsábíthatok és kísértetbe jöhetnek abban a tekintetben, hogy ilyen fontos hivatalos titkokat vagy okmányokat értékesítve, maguknak vagyoni előnyt biztosítsanak. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) A mikor ezek a hivatalszolgák deputáczióba jöttek a minister urakhoz, kompetens helyről az egyik minister ur akként nyilatkozott, hogy keressenek maguknak mellékfoglalkozást. Nem akarok ennél a pontnál sokáig insistálni, csak arra akarok utalni, hogy a mellékfoglalkozás mindig a hivatásos foglalkozás rovására van, s hogyha az a szolga vagy kézbesítő mellékfoglalkozásra van utalva, akkor, mint előbb is emiitettem, igen könnyen kísértetbe jut abban a tekintetben, hogy visszaéljen állásával, s azokat az okmányokat és értékeket, a melyek neki kézbesítés végett átadatnak, értékesítse. (Ugy van! balról.) Ezeknél fogva minden további és bővebb indo-