Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-233
233. országos ülés 1911 augusztus 30-án, szerdán. 483 megbízatott Szepes vármegye közigazgatási hatósága, alispáni hivatala s a lublói főszolgabíró. Azóta két hónap múlt el, és teljes lehetetlenségnek tartom azt, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) hogy az a közigazgatási hatóság ennek a felhívásnak, a mely különösen sürgős természetű volt, meg ne felelt volna. (Ugy van! Ugy van! halj elől.) A mennyiben nem felelt volna meg, ebből az alkalomból kérem az igen t. ministerelnök urat, szíveskedjék nyilatkozni, vájjon szándékozik-e az iránt intézkedni, hogy ezen jelentés sürgősen beérkezzék ; a mennyiben pedig megfelelt volna, —• nem tudom — kérem az igen t. ministerelnök urat, szíveskedjék az iránt nyilatkozni, vájjon van-e kilátásunk arra, hogy a mentelmi bizottság jelentését lehető rövid idő alatt a képviselőház elé terjeszsze. (Élénk helyeslés halfelől.) Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház ! Van szerencsém a t. képviselőház tudomására hozni, hogy épen a ház, illetőleg a mentelmi bizottság felszólítása alapján a vonatkozó iratokat bekivántam. Azok a maguk teljességében be is érkeztek. A mint az elnökség részéről értesültem, a mentelmi bizottság érdemleges ülését a napokban fogja megtartani és jelentését a háznak azonnal beadja. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, hogy a képviselőház a ministerelnök ur nyilatkozata után külön intézkedést tenni nem kivan. Következik napirend szerint Lovászy Márton képviselő ur indítványának indokolása. (Halljuk ! Halljuk !) Lovászy Márton : T. képviselőház ! Mindenekelőtt örömömnek adok kifejezést a felett, hogy itt a múlt napokban a sajtószabadság kérdése körül lezajlott inczidensek alkalmából a túloldal egyik tagja, Kende Péter t. képviselőtársam részéről — bár zárt ülésben, de a többség tagjainak helyeslésétől kisérve — olyan nyilatkozat hangzott el, a mely szerint a sajtószabadság kérdését, magát a sajtószabadságot, a t. túloldal is nagyrabecsüli és a sajtószabadság körül felmerült vitás kérdéseknek nyilvános diskussziója elől a t. túloldal nem zárkózik el. Ez a nyilatkozat engem egyrészt felment attól, hogy most itt a sajtószabadság nagy fontosságáról és nagy értékéről bővebb fejtegetésekbe bocsátkozzam, mert hiszen ha a t. háznak minden pártja át van hatva a sajtószabadságnak, mint közszabadsági kincsnek nagy értékétől, akkor egyszerűen nyitott ajtókat döngetnék, ha azt itt hosszabban bizonyitanám. Másrészt ez a nyilatkozat bizonyos tekintetben ösztönzésül szolgál arra, hogy mi itt, a sajtószabadság kérdésének nyilvános megvitatására alkalmat nyújtsunk, mert az a remény vezet minket, hogy ha az a nyilatkozat — a mint nem kétlem — .megfelel a t. többség álláspontjának, akkor az általunk nyújtott mód és alkalom segítségével a t. többség nem fog elzárkózni attól, hogy ezt a kérdést, egy általam benyújtott törvényjavaslat megvitatása alkalmával, bővebben meghányjuk és vessük. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Felszólalásomban tehát ilyen körülmények között tisztán csak arra szorítkoznám, hogy az általam benyújtott törvényjavaslat czélját megvilágítsam és hogy a törvényjavaslat részleteit röviden megokoljam. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbahldalon.) T. képviselőház ! Ha előttem, tisztán törvényalkotási vagy kodiíikaczionáfis szempontok lebegnének, ha tisztán azt az állapotot tekinteném irányadóul, a mely a sajtótermékek terjesztése tárgyában a törvényben le van fektetve, akkor azt kellene mondanom, hogy ujabb törvényalkotásra szükség nincsen, (Igaz ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen az 1848. évi XVIII. t.-cz. 1. §-a oly világosan, olyan minden félreértést kizárólag és oly határozottan állapítja meg a gondolatok terjesztésének teljes szabadságát, hogy ahhoz hozzátenni, vagy abból elvenni való nincsen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tudva van azonban a t. képviselőház előtt, hogy ezzel a törvényes rendelkezéssel szemben, a törvény végrehajtása alkalmával, bizonyos rendeletek jelentek meg, a melyek, sajnos, a törvénynek ezt a tiszta és világos rendelkezését elhomályosították, a melyek egyenest ellentétben állanak a törvényes rendelkezésekkel, a minek folytán a közigazgatás gyakorlatában, a törvénynek nemcsak szellemével, de betűjével is homlokegyenest ellenkező eljárás fejlődött ki. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a körülmény teszi szükségessé, t. képviselőház, hogy ez a kérdés a törvényhozás utján újból szabályoztassék és hogy az az elv, a melyet az 1848. évi XVIII. t.-cz. 1. §-a megállapít, minden félreértéstől megtisztittassék és biztosítékokkal vétessék körül. Az első rendelet t. képviselőház mindjárt 1867-ben, vagyis az alkotmány visszaállítása alkalmával adatott ki és az akta teljessége kedvéért ezt a rendeletet leszek bátor felolvasni. (Halljuk ! Halljuk !) A m. kir. bclügyminister 1867-ben 1731. sz. a következő rendeletet intézte a törvényhatóságokhoz (olvassa) : »Ujabb időben a hírlapok és egyéb nyomtatványok nemcsak a hírlapok kiadóhivatalaiban és a könyvárusboltokban áruitatnak, hanem főleg városokban, többnyire ismeretlen egyének által utczákon is kínáltainak, sőt azokkal rendszeres házaló kereskedés űzetik. Ö felsége kormánya nem kíván s nem akarja az 1848-ik évi XVIII. t.-czikk által biztosított sajtószabadságot legkevésbbé is korlátozni, de jogában és kötelességében áll az idézett törvényczikk 40. §-a értelmében* — itt közbevetőleg megjegyzem, hogy itt valószínűleg iráshiba van, mert a 40. §-ban a sajtótermékek terjesztéséről van szó ; nyilván a 45. §-ra kívánt hivatkozni a belügyminister — »a nyomtatványokkal való házalás felett felügyeletet gyakorolni, azt bizonyos feltételekhez és szabályokhoz kötni, sőt, a mennyiben az idézett törvény 43. §-a csak a könyvárusoknak engedi meg az elmarasz61*
