Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-230
23Ö. országos ülés i§lí augusztus 28-án, szombalon. 463 és a leghihetetlenebb ürügyek alatt és kifogások mellett utasítják el jogos kérelmét. A földmivelésügyi ministerium ugyancsak Szepsiszentgyörgyön építtetett egy telepet és a jótállás lejárt 1910 október 30-án, a vállalkozó április 3-án adta be kérvényét a biztosíték kiutalása iránt, de máig sem történt semmiféle intézkedés. A műszaki hivatalban hiába sürgette és mozgatott meg fiit-fát, eredményt nem lehet elérni. A ministeriumokban pedig p. o. a vallásügyiben azzal indokolják ezt a dolgot, hogy az illető referens szabadságon van és azért nem lehet az aktát elintézni. Hock János: Azért munkapárt, hogy igy dolgozzék. Ráth Endre: Méltóztassék elképzelni, 25.000 koronája van valakinek letéve. Vájjon helyes indoknak fogadhatja-e el az illető, hogy a referens szabadságon van ? Hock János : Egy vállalkozó, a ki ebből él! Ráth Endre: Törökkanizsán a selyemgyár építésére vonatkozó jótállás 1909 április hó 3Ö-án járt el, és a kiutalás iránt most sincs intézkedés. Azonkívül itt van a szilágymegyei közkórház ügye, a hol magam interveniáltam, minden megtörtént, hogy az illető a pénzét visszakapja, de csak perrel való fenyegetődzéssel lehet eredményt elérni. "Nemcsak a bánatpénz visszautalása körül történnek ilyen visszaélések, de nem tartják meg a közszállitási szabályzat egyéb rendelkezéseit sem, például a részlettervek elkészítésére sem az államhivatalok, sem a törvényhatóságok. Arra már voltam bátor hivatkozni, hogy egyenesen negligálják a közszállitási szabályzatot maguk a ministeriumok is. Tekintettel arra, hogy rendkívül nagy érdekeltségi kör anyagi viszonyairól van szó, továbbá semmiféle politika nem játszhat és nem is játszik bele e kérdésbe : remélem, hogy az illető minister urak, szívesek lesznek a saját hatáskörükben a legsürgősebben rendelkezni az iránt, hogy a közszállitási szabályzat megfelelő siakaszait a legpontosabban és a legprecízebben tartsák be. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez indokolás alapján bátor vagyok a ministerelnök ur utján a kormány összes tagjaihoz a közszállitási 1907. évi kereskedelemügyi ministeri 55.800. számú szabályzat rendelkezéseinek betartása és a vállalkozók óvadékainak késedelmes kiszolgáltatása tárgyában a következő interpellácziót intézni (Olvassa) : »1. Van-e tudomásuk a minister uraknak, arról, hogy ugy az állami hivatalok, mint a törvényhatóságok, sőt a ministeriumok sem tartják be a közszállitási szabályzatnak a munkák ldirására, a részlettervek elkészítésére, a döntésre és a bánatpénzek kiadására, illetve visszautalására vonatkozó rendelkezéseit ? 2. Van-e tudomásuk arról, hogy a hivatalok és hatóságok gyakran már a versenytárgyalási feltételekben kijelentik, hogy a közszállitási szabályzat egyes rendelkezéseit magukra nézve kötelezőknek el nem ismerik ? 3. Tudják-e a minister urak, hogy ez által a vállalkozók önhibájukon kivül rendkívül nagy anyagi károkat kénytelenek elszenvedni, 4. s végül tekintettel arra, hogy a közszállitási szabályzat kiadása törvényen alapszik, továbbá, hogy a szabályzat hosszas tárgyalásoknak az eredménye, a melyek a kormány és az érdekeltek között folytak, a mely tehát egyesség jellegével is bir, hajlandók-e a minister urak a közszáliitási szabályzat végrehajtását a legpreczizebben ellenőriztetni, s azonnal utasíttatni az összes alájuk tartozó hatóságokat a szabályzat rendelkezéseinek legpontosabb betartására ? (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A Ráth Endre képviselő ur által előterjesztett interpelláczió kiadatik az összministeriumnak. Ki következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Csermák Ernő ! Csermák Ernő". T. képviselőház ! Interpelláczióm az érdemkeresztekre vonatkozik ; nem általában a rendjelekkel akarok foglalkozni, hanem csupán a kisebb embereknek juttatott érdemkeresztek kérdésével. Tudjuk nagyon jól, a történelem is bizonyítja, hogy az emberi természet bizonyos elismerést mindig megkíván ; azoknak, a kik hivatalokban, közpályán betöltöttek bizonyos állást és eltöltöttek bizonyos időt, jól esett mindig, ha érdemeiket magasabb helyről is tudomásul vették, ha a nemzet is tudomásul vette és megjutalmazta azokat. A jutalmazásnak megvolt a maga anyagi módja, a mely mellett azonban kifejlődött az a könnyebb módszer, hogy az, a ki jutalmazott voltaképen semmiféle értéket nem adott. Hock János: Nesze semmi, fogd meg jól! Csermák Ernő: Ezek a jutalmak azonban arra nézve, a Id kapta, bizonyos erkölcsi értékkel birtak. Hock János: Spekulálnak az emberek hiúságára és gyengeségére ! Csermák Ernő : Még a spártaiaknál is találunk babérkoszorúkat, sőt maga Rousseau is, a ki a társadalmi egyenlőség egyik legnagyobb előharczosa volt, felállított bizonyos elveket, a melyek szerint bizonyos vasérdemrendet adományoztatott volna. Egyszóval az érdemrendek, az érdemkeresztek intézményének megalkotása az emberi természetből folyik. Épen ennélfogva szükséges, hogy minden érdemkereszt adományozásánál maga a nemzet legyen az, a ki adja, és hogy a fejedelem, a ki voltaképen a nemzet dicsőségének, a nemzet fényének allegorikus megtestesítője, akkor, mikor az érdemkeresztet adományozza, egyúttal a nemzetnek testéből való érdemkeresztet adjon, mely a nemzeti érzületnek legyen kifejezője. Ebből indulok ki, a mikor foglalkozom azzal az állapottal, mely nálunk az érdemkeresztek adományozásánál uralkodik. Minálunk annak a
