Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-221

362 221. országos ülés 1BÍ1 augusztus li-en, péntekért. tette, hogy a kérvényi, pénzügyi és a véderőbizottságnak adassék ki. A kérdés az : elfogadja-e a ház az elnökség javaslatát, szemben Justh János képviselő ur elleninditványával, igen vagy nem ? Justh János: Elleninditványomat ezennel visszavonom. (Helyeslés.) Elnök : Justh János képviselő ur elleninditványát visszavonván, a szavazás szüksége elesik, s igy a ház az elnökség javaslatát határozattá emeli. Most következik a napirend hatodik pontja, a véderő]avaslat feletti általános vita folytatása. Szólásra ki következik ? Zlinszky István jegyző: Förster Aurél! Förster Aurél: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) A jelen törvényjavaslatok, ha — a mint más államokban is szokás — eg

v .Dalán önmagukban olyanok volnának, hogy uisztán szakkérdést tartalmaznának, ha tisztán a katonai rendszernek vagy a katonaságnak fejlesztését tartalmaznák és egyéb nsm fűződnék e javaslatokhoz, könnyű volna azoknak a tárgyalása, ez semmiféle emócziót sem csinálna sem a parlamentben, sem az országban. Nálunk azonban minden katonai kérdés hatalmi kérdés, mindig igy jelentkezik, már épen 12 esztendő óta. Már akkor, t. ház — hogy nekem is szabadjon valamelyest visszanyúlnom a múltba — a 67-es kiegyezésnél, mikor az uralkodópárt egy kissé lecsúszott a quid juris elvéről és a quid consilii elvén csinálta meg a kiegyezést Ausztriával és a császárral vagy a királylyal, már akkor nagy viták voltak az országban e kérdés felett. Azonban idősb Andrássy Gyulának védősége alatt mindazon támadások, a melyek az alkotmányt érték 1878-ig vagy 1879-ig, szerencsésen visszaverettek, Minden bajunk 1878-tól kezdődik. Bocsánatot kérek, ha azokkal szemben, a kik elfogadták a 07-es kiegyezést, ma nekem kell abban a helyzetben lennem, hogy ezt a kiegyezést védelmezzem. Azok akkor sem értették meg Deák Ferencz alkotását, a mikor ellenzéken voltak, és még kevésbbé, a mikor átvették a kormányt, mert a törekvés a véderőtörvény előterjesztésével mindenütt a közös hatóságok ingerencziájának kibővítésében kulminál és a dédelgetett királyi hatalomnak túltengése ben (Igaz! Ugy van l a szélsőbaloldalon.) nyilatkozott meg egészen 1889-ig, a midőn az első véderőtörvényjavaslat beterjesztetett, az ösmert 14. és 25. §-okkal és a bennük foglalt sérelmekkel, a melyek természetesen megbuktak. Ez azóta, ha jól emlékszem, a harmadik véderőjavaslat, a mely a ház előtt fekszik. T. képviselőház ! Tény, hogy itt obstrukczió folyik. A t. kormány és a munkapárt ezért vádolja az ellenzéket. Én röviden azt mondhatom erre, a mit a latin közmondás vagy axióma mond: »qui est eausa causae, est etiam causa consequentiae«, (Igaz ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) vagyis : a ki oka az oknak, az oka az okozatnak is. (Igaz ! Ugy van! balról.) Ha a mi parlamenti tárgyalásaink olyan irányban volnának vezethetők, hogy az idejutott törvényjavaslatoknak struktúrája változtatható lenne, s azon retorták, a melyeken e javaslatok keresztülmennek, császári jóváhagyás stb., lehetővé tennék, hogy egy-egy törvényjavaslaton csak egy jottányit is változtatni lehetne, perszvázióval, fényes, logikus okoskodással, alkotmányjogi sérelmek kimutatásával, nemzeti féltékenységgel, nemzeti vágyakkal és törekvésekkel,— akkor magam is azt mondanám, hogy az obstrukczió káros. De állitja-e a ministerelnök úrtól kezdve egészen a legszerényebb képviselőig valaki is, hogy ezen a törvényjavaslaton változtatni lehet ? (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Zaj jobbról. Zaj és felkiáltások balfelől: Muszáj megszavazni! ) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: 0 igen ! Hogyne lehetne! (Zaj balról.) Csak tárgyaljuk már egyszer ! (Zaj balról.) B. Podmaniczky Endre: A véderőbizottságban is volt módositás ! (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Förster Aurél : Majd meglátjuk a részleteknél. (Zaj balról.) Ha a ministerelnök ur mondja, akkor el kell hinnünk, de ennek bizonyítására, hogy történik-e változtatás, majd alkalmat adunk a részletes tárgyalásnál. Justh Gyula: Nem kerül arra sor! Förster Aurél: Ilyen viszonyok közt természetesen olyan eszközökhöz kell nyúlnunk, a melyek alkalm, <ak és melyek már a múltban is alkalmasaknak \><konyultak arra, hogy egy ilyen merénylet alakj'hín előterjesztett törvényjavaslat a nemzet részéről visszautasittassék. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) T. képviselőház! A munkapárt és a sajtó körében kialakult közvélemény négy okot tol előtérbe, a melylyel indokolni akarja e törvényjavaslat sürgősségét. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az első a hadsereg fejlesztésének szükségessége. Ki tagadja ezt, kérem ? Ezt nem tagadja senki sem, csak nem igy, nem ebben az alakban, nem a nemzet teljesitési képességének végső megfeszítésével, hanem bizonyos nemzeti alapokon és mérsékeltebb formában ismerjük el a fejlesztés szükségességét. (Igaz 1 Ugy van ! balfelől.) Hiszen grőf Tisza István az ő szokásos őszinteségével örömének adott kifejezést, hogy ennél a kérdésnél már nem a legszélsőbb iüggetlenségi programrn az, a mely követeltetik, hanem bizonyos tekintetben rálépünk mi is a 67-es alapra, a midőn a paritás elvének megvalósitását követeljük mint minimumot. És még ennek a követelésnek érdekében sem lehet egy jottát sem változtatni ezen a javaslaton, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a tekintetben tehát a munkapártnak sem lehet aggálya, mert a hadseregnek ilyen arányban való fejlesztése elé az ellenzék részéről abszolúte semmi akadály nem gördittetik. A második ok, a melylyel a sürgősséget indokolják : a nagyhatalmi állás. Akárhányszor láthatjuk, hogy az ellenzéket és a nemzetnek sovén részét bizonyos kedvencz