Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-219

2l9. országos ülés Í91Í sereg egyes részeiben a magyarszellem megnyilvánul jon,és ha ettől mégis bizonyos idegenkedés mutatkozik, az arra vezetendő vissza, liogy félnek, hogy legalább kisugárzásaiban azok a problémák, a melyek közéletünket annyira nehézzé teszik, a hadseregbe is fognak behatolni. (Igaz ! ügy van! a jobboldalon.) Ha egyszer el lesz érhető az, hogy a magyar nemzeti szellem teljesen menten maradjon minden politikai ingrediencziáktól, ha el lesz érhető az, hogy a magyar tisztnek sohasem lesz kételye az iránt, hogy az, a mit a király, mint legfőbb hadúr tesz, vagy parancsol, az magyar nemzeti szempontból is helyes és üdvös lesz, szóval, ha e politikai momentumok által a hadsereg viszonya az uralkodóházhoz érintve nem lesz: akkor azt hiszem, hogy ez a kérdés is meg lesz oldva. (Helyeslés a jobboldalon.) Ehhez azonban idő kell. Ehhez meggyőződésem szerint egy évtizedes fejlődésre van szükség, hogy egy ilyen uj szellem egy olyan kényes organizmusban, mint egy nagy hadsereg, helyet foglalhasson a nélkül, hogy az egész gondolkozásában, hivatásának a felfogásában, megrázkódtatásoknak legyen kitéve. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Én tudom azt, t. képviselőház, hogy ha a t. túloldalhoz azzal a felhivással fordulnék, hogy jöjjenek át ide hozzánk (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem megyünk!) és hagyjanak fel az ő politikájukkal, ennek nem lesz nagy eredménye, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) pedig akkor inkább remélhetik, hogy a magyar szellem a hadseregben érvényesüljön, mert akkor már nem fognak attól félni, hogy a nemzeti szellem révén a függetlenségi eszmék is bevonuljanak a hadseregbe. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Daczára annak, nemcsak a katonai kérdések miatt, hanem egész politikai fejlődésünk miatt, azt hiszem, jó volna, ha az ilyen felhívásnak bizonyos eredménye volna. T. képviselőház ! Azt hiszem, azoknak, a kik ezen az oldalon ülünk, mindenkor kötelességét képezi rámutatni arra, hogy az ország és különösen a magyarság erejének milyen nagy része elpuffad ezekben a meddő küzdelmekben. (Helyeslés a jobboldalán.) Kötelességünk rámutatni, hogy országunk bizonyos értelemben még mindig a romanticzizmus korszakát éli, daczára annak, hogy ez a virág a Nyugaton már egy évszázaddal ezelőtt elhervadott és ott már mindenki tudja, hogy mit jelent az a XX. században élni. Hiszen nemcsak egyeseknek, hanem egész nemzeteknek is annyi tanulni valójuk van ! En mindig csodálkoztam a felett, hogy egy olyan ambicziózus nemzet, mint a magyar, még mindig elterelteti a figyelmét más kérdések által, (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) és nem konczentrálja egész erejét azokra a kérdésekre, a melyekért ott künn a csata tombol. Azt fogják nekünk mondani, hogy nem teheti, épen az a sorsa, hogy ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznia, holott künn gazdasági, kulturális és szocziális kérdésekkel foglalkoznak. En ezt nem augusztus 9-én, szerdán. SSo akarom egészében tagadásba venni, de azt hiszem, hogy állapotaink egy része mégis azon túlvitt függetlenségi érzésben keresendő, (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) a mely az adott viszonyokkal össze nem egyeztethető. Mi szászok már többször kijelentettük, hogy sorsunkat lényegileg a magyar nemzet hegemóniájával és politikai helyzetével tartjuk összekötöttnek. Ha egyéb okból nem, hát ezért el fogják nekem hinni azon óhajomnak az őszinteségét, hogy a magyar nemzet megtalálja a kivezető utat abból a problémákkal telitett eszmevilágból, a melyben él. T. ház ! Azt látjuk, hogy a többség nagy része olyan kerületekből kerül ki, a mely nem genetikus magyar lakossággal bir. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez mindenesetre bizonyít a magyarság vezető ereje mellett, de azonkívül azt hiszem, olyan jelenség, a mely gondolkodóba kell, hogy ejtse az urakat, mert már a magyarság politikai belátásának a szupremáczia szempontjából nem tartom közömbös dolognak azt, hogy az egyedül lehetséges politikát ebben az országban nem genetikus magyar lakosság segítségével kell csinálni, mert az ország helyzetével és viszonyaival elsősorban mégis a magyarság kellene, hogy tisztában legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) En ezt olyan jelenségnek tartom, a mely idővel a magyarság államfentartó szerepével esetleg összeegyeztethető nem lesz, a mely veszélyekkel, a magyarság politikai súlyának csökkentésével járhat. Minden gondolkozó emberben megvan az a törekvés, hogy magának az életről egy képet, egy fogalmat, egy világnézletet alkosson. Kant, a königsbergi bölcs, az élet legmélyebb tartalmát abban találta, a mit ő a kategorikus imperativusnak nevez, a mi azt jelenti, hogy nézete szerint azért vagyunk a világon, hogy kötelességünket teljesítsük. Ez áll egyesekre ugy, mint egész nemzetekre. (Elénk helyeslés jobb felől. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobb felől: Névszerinti szavazásokkal! Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Schuller Rezső: Elemibb kötelességet oly államfentartó nemzet számára, a mely ezen hivatására és nevére súlyt fektet, nem képzelhetek, mint életének, államának biztonságáról gondoskodni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Miután a szőnyegen levő törvényjavaslat azt czélozza, hogy a magyar nemzet ezt a legelemibb kötelességét teljesitse, a törvényjavaslatot elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások balfelől: Hock !) Elnök : Csendet kérek ! Miután a ház határozata értelmében egy órakor az interpellácziókra kellett volna áttérnünk, és miután még több szónok jelentkezett a véderő törvényjavaslat tárgyalásához, a vitát most félbe kell szakitanunk. Mielőtt áttérnénk az interpellácziókra, meg