Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-216
304 216. országos ülés 1911 augusztus 5-én, szombaton. gógiának nagyobb sikere, a nemzet és a polgárok javának előmozdítása érdekében, és foglalkoztak még azzal is, a mi a legjobban sértette a kultusminister ur czirkulusait, hogy a népoktatás a felekezetiességtől mentes legyen. Már pedig a t. minister ur múltkor kifejtett programmja szerint is legfőbb kötelességének azt tartja, hogy az u. n. destruktív irányzatoktól megóvja az államientartó keresztény anyás zentegyházat. Én nem akarok itt most felekezetieskedni, csak irigylem azokat a nemzeteket, a melyek a kultúra terén oly magas nivóra emelkedtek és a modern technika minden ujabb vívmányával dicsekedhetnek, hogy ma már nemcsak szaladnak és futnak, hanem repülnek is repülőgépen. Mi ezt csodálattal szemléljük, de mi a kultúra szolgálatában még mindig ott vagyunk, hogy a magyar kultúra legfőbb gondja a destruktív irányzatoktól való megóvása, különösen a tanítótestületnek. Én azt hiszem, hogy a minister urnak aggodalmai túlzottak. A magyar nemzetet nem kell félteni ezektől a destruktív irányzatoktól. A mi nemzetünk mindig tudott lépést haladni a korral, és ha néhány lépéssel hátrább maradt is, de azért követte a nyugati czivilizáczióban előbbrehaladó nemzeteket és keresztülment a czivilizáczió mindazon fázisain, melyek a kultúrnépek történetét oly fényessé és ragyogóvá tették. Magyarországot és a magyar népet nem kell félteni attól, hogy itt valami túlságosan rohamos lesz az előhaladás ; e tekintetben a minister urnak aggályai nagyon is túlzottak és czélt tévesztettek. Én nagy tisztelettel viseltetem a minister urnak tudása és előkelő műveltsége iránt, legjobban bámulom azonban azt a gyermekes naivitását, mely sok tekintetben hasonlít annak a gyermeknek a naivitásához, a ki azt hitte, hogy ha ő a Feketeerdőben, a Duna eredeténél azt a kis csermelyt, a bugyogó forrást bedugja, akkor majd az a fenséges folyam, a Duna meg fog állni hömpölygésében, és egyszerre meg fog szűnni a Duna, mert azt egy kis Jánoska befogta a tenyerével. T. ház ! Sem az emberiséget, sem a magyar nemzetet evolucziójában feltartóztatni nem lehet; nem lehet feltartóztatni sem ministeri rendeletekkel, sem más ilyenféle törekvésekkel; nem lehet feltartóztatni sem valóságban létező földi, sem csak a képzelet világában élő égi hatalommal. Ez az evoluczió halad a maga utján és el fogja végezni feladatát, és higyje meg a t. minister ur, a ki legújabban ismét ilyen rendeletet bocsátott ki a tanítók véleményszabadságának elfojtására, hogy ez nem mód annak megakasztására, hogy a tanítók azért tovább ne gondolkozzanak, ne érezzenek és ne a szerint cselekedjenek, a mint gondolkodnak és éreznek, legfeljebb az elkeseredést fogja ez még nagyobbá tenni a tanítóság lelkében, és legfeljebb a kormányzat tekintélye fog lesülyedni a tanítóság szemében, mikor azt látja, hogy a kormányzatnak leghivatottabb őre a nemzet közszabadságaival ilyen mostohán, ilyen kegyetlenül, ilyen könnyelműen bánik. Ha nyomást gyakorolnak valamely eszme kifejlődésére, az még annak az eszmének sohasem ártott, üreseit sub pondere pálma ! Mennél több terhet raknak rá, annál inkább fog felemelkedni, s én nem is féltem azokat a gondolatokat és törekvéseket, melyek nemcsak a tanítók lelkében, hanem az én lelkemben is élnek, melyekben szolidárisnak érzem magamat velük, mert azokat fel nem lehet tartóztatni sem ministeri rendeletekkel, sem más törvénytelen eszközökkel. Nem is azért szólalok fel. hanem azért, hogy elejét vegyük annak, hogy Magyarországon minden, a mi szabadság, ilyen mostoha sorsban részesüljön és igy legyen eltiporva. A mit a kultuszminister ur akar cselekedni, az egészen belevág abba a munkába, melyet a t. túloldal akar cselekedni. Mig a nemzeti hadsereg terén nemzeti nyelvünknek használatától, tehát a nemzetet tulaj donképen kitevő legfőbb tényezőtől akarják megfosztani ezen hatalmas állami szervünket, addig a t. kultuszminister ur el akarja fojtani Magyarországon a szabad fejlődést, és vissza akarja csinálni a történelmet. Pedig azt mondotta épen gróf Tisza István t. képviselőtársam, hogy nem engedjük a középkort visszahozni. Szép ez frázisnak, de a valóságban ugy fest, a mint a minister ur eljár. Ez a Kolonics rjolitikája, a ki azt mondta, hogy Magyarországot és Magyarország népét először szegénynyé, azután szolgává, azután bigottá, végül pedig németté, osztrák-németté kell tenni. Nemcsak emberi, ne nemzeti nagy érdek ez, a mit érintenek az ily tények, melyek kötelességemmé teszik azt, hogy védelmére keljek az üldözött tanítóságnak és a következő interpellácziót intézzem a t. vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz (olvassa) : »Interpelláczió a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. 1. Igaz-e, hogy a minister ur Werner Jenő fővárosi tanítót, a Tanítók Országos Szövetsége »Tanitó« czimü hivatalos szaklapjának felelős szerkesztőjét, a lap szerkesztésétől eltiltotta % 2. Igaz-e, hogy azzal indokolta meg ezt az eltiltást, miszerint nem hajlandó eltűrni, hogy tanítók agitatórius irányú és a közoktatásügyi kormány intézkedéseit támadó lapot szerkeszszenek ? 3. Volt-e a nevezett lap szerkesztője ellen fegyelmi vagy büntető eljárás indítva s ha volt: elitélte-e nevezettet a sajtóbiróság vagy az ületékes fegyelmi hatóság ? 4. Mivel sem fenyítő, sem fegyelmi eljárás a minister ur intézkedését meg nem előzte és igy az teljesen önkényes és jogtalan volt; mivel a minister ur rendelete beleütközik az 1848. évi alkotmány biztosítékot képező sajtótörvénybe, a melynek értelmében gondolatait sajtó utján mindenki szabadon terjesztheti — sérti a közszabadságot ép ugy, mint a tanitó véleménynyilvánítási és cselekvési szabadságát: hajlandó-e a minister ur ezt a sérelmes rendeletet visszavonni ?
