Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-216

£02 216. országos ülés ÍUÍ1 augusztus 5-én, szombaton. ben a ház határozatképtelen, az ülést 15 perezre felfüggesztem. (Felkiáltások baljelől: Hol a turnus ? Zaj. Felkiáltások jobbfelől: Katalógust!) (Szünet után.) Elnök: T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Következik a határozathozatal a napirendi indítvány tárgyában. Kérdem a t. házat, kivánja-e a határozatképesség megállapítását ? Kovács János: T. ház! Kérem a határozatképesség megállapítását. Elnök: A határozatképesség meg fog állapíttatni. Felteszem a kérdést. Kérdem a t. házat, elfogadja-e napirendi javaslatomat Justh János képviselő ur napirendi indítványával szemben, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek a képviselő urakat megszámlálni. (Zaj.) Tessék szakaszonként megolvasni a képviselő urakat. (Zlinszky István és MiJiályi Péter jegyzők megszámlálják szakaszonként a képviselőket). Elnök : Kérem most azokat, a kik nem fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Jelentem a t. háznak, hogy a jegyző urak a házat megszámlálván, azt jelentették, hogy összesen 90-en szavaztak igennel, 12-en nemmel; tehát 102 képviselő van jelen, a ház határozatképes és 78 szótöbbséggel az elnök javaslatát fogadta el. Következnek az interpellácziók. Nyegre László jegyző: Benedek János! Benedek János : T. képviselőház ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni ! Benedek János: T. képviselőház! Távol áll tőlem az a szándék, hogy visszaidézzem és felelevenítsem azt az áldatlan vitát, a mely épen a kultusztárcza körül a költségvetési vita folyamán majdnem egy hónapig foglalkoztatta a t. képviselőházat. Nézetem szerint, és azt hiszem — e tekintetben alig van köztünk pártkülönbség — mindnyájunk nézete szerint alig követhet el valaki a nemzet ellen nagyobb bűnt, mint az, a ki különben is széttagolt társadalmunkba még a felekezetiség üszkét is be akarja vetni. Magyarország, legalább a törvény betűje szerint, a lelkiismereti szabadság országa. Itt tiszteljük egymás vallásos meggyőződését; nincs felekezeti kényszer; nem bántjuk egymás hitét, vagy pedig felfogását a hit felől; nem kicsinyeljük le azt, de nem is engedjük másnak a hitét a mi nyakunkra erőszakolni. Az a sötét szellem, az a visszafejlődés, a mely a kultuszministeriumban gyökeret vert, ujabban és ujabban mindig olyan kinos meglepetésekben részesiti az országot, hogy azok felett egykönnyen napirendre siklani nem lehet. Egymás után jönnek a sérelmesnél sérelmesebb intézkedések, a melyek valóságos arezulcsapásai a közszabadságoknak; arezulcsapásai annak a szabadelvüségnek, a melyet ugyan nevében nem visel az igen t. munkapárt, a mely azonban, azt hiszem, mégis ott van a régi szabadelvű párt hagyatékában és a melynek meg kellene felelnie. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ideális szabadelvüségről beszél az igen t. ministerelnök ur, és ő ugy értelmezi az ideális szabadelvüséget, hogy a gyülekezési és az egyesülési jogot, a sajtójogot és a sajtószabadságot egyáltalában nem respektálva, feloszlatja a tanítók szabad egyesületét, azért, mert ebben az egyesületben foglalkoztak a népiskoláknak a felekezeti szeUemtől és felekezeti oktatástól mentes berendezésével s az állami ingyenes és kötelező népoktatással. Feloszlatta a tanítók országos szövetségének győri sajtóbizottságát azért, mert ez a sajtóbizottság volt megbízva azzal, hogy ébren tartsa a tanítók ügyei iránti érdeklődést a közvéleményben és hogy a sajtó kiszolgálásáról időről-időre gondoskodjék. Mind a két intézkedés, mondom, valóságos arezulcsapása volt az egyesülési és gyülekezési szabadságnak és ujabban az igen t. közoktatásügyi kormány ismét oly rendeletet bocsátott ki, (Halljuk!) a melyben egy fővárosi tanítót eltilt egy pedagógiai szaklap szerkesztésétől. Maga a rendelet rendelkező része következőképen hangzik (Halljuk ! Olvassa) : »A tanítók országos szövetsége »Tanitó« czimü hivatalos lapjának felelős szerkesztőjeként Werner Jenő székesfővárosi tanító van megjelölve. Minthogy a szóbanforgó tanügyi lap iránya, valamint a nevezett tanítónak abban megjelent czikkei a tanítókat egyenesen a kormány ellen tüntető, zajos állásfoglalásra buzdították, nevezett tanítót a lap szerkesztésétől ezennel eltiltom. (Élénk helyeslés és jelkiáltások a jobboldalon: Megérdemelte! Fegyelemsértést követett él!) Ugron Zoltán: Tanítson és ne okoskodjék! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Feltámadt! Benedek János: (olvassa) :. .. nem vagyok ugyanis hajlandó eltűrni, hogy tanítók agitatorius irányú és a közoktatásügyi kormány intézkedéseit támadó lapot szerkeszszenek«. Ugron Zoltán : Ugy van ! Ugy van ! Nagyon helyes ! Benedek János : Hogyha ezt az ukázt Muszkaországban adták volna ki, akkor természetesnek találnám, hogy akadnak dumaképviselők, a kik ezt helyeslik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azonban mikor ezt Magyarországon a sajtószabadság hazájában adták ki, a hol a gyülekezési és egyesülési jog, a sajtójog és a sajtószabadság el van ismerve . . . (Ügy van ! Ugy van l a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Ugron Zoltán : Az ilyesmi anarchiára vezet! Benedek János: ... és az az alkotmány egyik legfőbb biztositékát és zálogát képezi, akkor igazán