Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-216
216. országos ülés 1911 < val oly remekül fejezett ki, mondván (olvassa) : »Barátaink és ellenségeink odakünn nem fogják soha befogadni azt a specziáüs magyar tudományt, hogy minél nagyobb hazafi valaki, annál védtelenebbé tegye a hazát«. Nos, midőn mi e súlyos harczra határoztuk el magunkat, épen azt akartuk kikerülni, azt akartuk megakadályozni, hogy e haza ne váljék védtelenné. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Minthogy ezt mi igy valljuk, meg fogja engedni nekünk gróf Tisza István, hogy e tekintetben mesterünknek ne őt, hanem az egykori balközép hatalmas vezérét, Tisza Kálmánt valljuk ; és a nemzet jogainak védelmében és a nemzeti jogok védelme eszközeinek megválasztásában az ő példáját kövessük, a ki 1872-ben, a midőn csupán a választói jog reformját akadályozta meg obstrukczióval, álláspontját a következőképen határozta meg (olvassa) : »A mi álláspontunk az, nem engedni meg, a mennyire tőlünk telik, hogy alkottassák olyan törvény, a mely vagy a választóknak egy részét fosztja meg jogaiktól, vagy minden választóra vonatkozólag e jog gyakorlatát szorítja szűkebb korlátok közé. Ezen álláspont mellett megállunk türelemmel, szilárdsággal, de nem mondom, hogy vagy ezek, vagy<< stb. stb. Midőn ezért őt gróf Lónyay Menyhért a történelemmel fenyegette meg, akkor Tisza Kálmán arra ezt válaszolta (olvassa) : »A mennyiben a magyar parlamentben a történelem a most történtekről Ítélni fog, én teljes lelki nyugalommal fogok elébe nézni azon ítéletnek, inert a midőn a pártszenvedély, a hatalmi vágy«, (Ugy van! bálfelöl.) »a hatalom megtartásának minden ároni érvényesítésének a vágya lecsendesedik, akkor azon hideg ítélőbíró bizonyára annak fogja ítélni az igazság pálmáját, a ki jogot védett, nem pedig annak, a ki jogokat elvenni akar.« (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi, t. képviselőház, több joggal és nagyobb nyugalommal várhatjuk a történelem, e hidegen ítélő bíró ítéletét és több joggal számíthatunk arra, hogy a nemzet, ezen eleven biró lelkiismerete előtt és ítélete szerint, az igazság pálmája a miénk lesz, mert mi nemcsak a nemzet egy részének a jogait védjük, a midőn a törvényjavaslattal szemben síkra szállunk, hanem védjük az összes nemzetnek összes megmaradt jogait. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István, a midőn minket az obstrukczióért hibáztat, a mi hazafias belátásunkra bizza annak az eldöntését, hogy mi vájjon ezen küzdelmet a végső elszántságig fogjuk-e folytatni és azt mondja : mellőzi az obstrukczió elleni érveit, (olvassa) : »mert nem adta még fel azt a reményt, hogy a túloldalon ülő t. képviselőtársaim e munkába nem azzal a végletekig elszánt elhatározással fognak bele, a mely azt tényleg a maga végső konzekvencziájáig a nemzeti ügy annyi értékes kincsének lerombolásáig kívánná folytatni.* Azonban Tisza István t. képviselő trr, a midőn ugusztus 5-én, szombaton. 295 minket és a mi hazafias belátásunkat a nemzet annyi értékes kincsére irányozta, í= elfeledte és elmulasztotta kimutatni, hogy hol vannak^ezek'ja kincsek a törvényjavaslatban elrejtve. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ellenben mi tudjuk, látjuk és érezzük, hogy mindazon jogunk, mindazon érdekünk, a mely felett ma még ebben a parlamentben és ebben az országban rendelkezhetünk, tehát összes kincseinket, sőt kincses ládánkat, az alkotmányt és államiságunkat is teljesen veszélyezteti ez a törvényjavaslat, azért mindaddig, a mig ki nem mutatják, hogy a mi' eljárásunk valami nemzeti értéket komolyan veszélyeztet, addig mi nyugodt lekiismerettel álljuk ezt a harczot, hogy megmenthessük a nemzet számára kincsesládánkat s abban megmaradt kincseinket (Elénk helyeslés a szélsőbahldahn.) T. képviselőház ! Midőn mi e súlyos küzdelemre határoztuk el magunkát, azt sem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy a véderőreformnak kérdése iránt a nemzet meg sem kérdeztetett (Mozgás jobbfelől.) és ennélfogva a nemzet akaratát egyáltalában nem is nyilváníthatta. Pedig mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a nemzet egy fundamentális joga, mint a véderő kérdése is, a nemzeti elhatározás elől nem vonható el. Abban a meggyőződésben vagyunk, hogy nem vonható el különösen akkor, a midőn tudjuk azt, hogy 12 év óta a nemzet és törvényhozása ezen létszámemelés iránti igényeket következetesen visszautasította. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És ha ennek daczára a többség mégis a véderőt reformálni akarja, akkor ismét reánk hárul az a kötelesség, hogy a nemzetnek a parlamentarizmus iránti tökéletes jogát, ha kell obstrukczióval is megvédelmezzük. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mert elvitázhatatlan tény, t. képviselőház, hogy a véderő kérdése a választásoknál fenn sem forgott. Magának a t. kormánynak akkor, a mikor a választások történtek, fogalma sem volt arról, minő véderőreformot fog a törvényhozás elé terjeszteni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Sejtelme sem volt arról, hogy elkövet-e ezen véderőreform további jogfosztást a nemzettel szemben, sejtelme sem volt arról, hogy mekkora létszámot igényel és sejtelme sem volt azon gyilkos terhekről, a melyekkel az országot sújtani fogja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A túloldalon ülő képviselő urak közül némelyek azt mondják, hogy egyik-másikuk programmjában is megjelölte a véderőreformot. Bakó József: Egyik sem mondta meg ! Győrffy Gyula: Csodálkozom akkor, hogy miért nem ezek az urak ülnek a kormány padjain, a kik a véderőreformot már akkor ennyire ismerték. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) De gróf Tisza István ilyen túlzásokba nem megy bele. ö az ország előtt megszokott nyilt őszinteségével vallotta be, hogy a véderő kérdése a választásokon nem tétetett szóvá. A választásoknál a kérdés szerinte csupán a körül forgott, vájjon tekintettel arra, hogy az országban mindenki
