Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-216

290 916. országos ülés Í91Í augusztus 5-én, szombaton. egymásról kialakult felfogása nincs még annyira tisztázva, hogy ezt a ma közös intézményt egy, mind a két fél lelki megnyugvására szolgáló különálló intézménynyel felcserélni lehetne. De nem tartanám szerencsés dolognak, nem tartanám politikailag resonszerünek sem, hogy a magyar törvényhozás lépjen fel olyan irányban, hogy a magyar királyt a pragmatica sanctio által kötelezett, az 1867. évi XII. t.-czikkben is elvállalt közös és együttes védelem tekintetében nehézségek elé állítsa. Es itt legyen szabad megemlítenem, hogy a magyar országgyűlésnek, a magyar nemzetnek, de a magyar politikai pártoknak sem lehet érdeke ezt a közös intézményt, a mely testünkből való test és vérünkből való vér, ugy odaálbtaui, mintha az nem a nemzetnek a hadserege lenne. (Ugy van ! a jobboldalon.) Engedelmet kérek, a tegnapi napon elhangzott előkelő amatőri megjegyzésre, hogy t. i. a jelenlegi hadsereg ugyanaz nyelvében, jelvényeiben és szellemében, mint az 1849-iki, legyen szabad azt válaszolnom, hogy a közjognak, a történelmi tényeknek teljes homályba bontását, teljes félreismerését, teljes negligálását jelenti az ilyen kifejezés. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) 1849-ben egy császári zsoldos hadsereg (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon,) támadta meg ezt az országot, 1911-ben egy törvényes intézményként beállított, az általános védkötelezettségre fektetett, polgári szervezetünkből fakadt, polgári szervezetünkbe beilleszkedett hazai hadseregnek akarjuk megadni az erőt. (Ugy van ! Ugy van ! jobbjelöl.) Az 1867 : XII. t.-cz. a közös védelem eszközéül megállapítja a külügyet és a hadügyet. A külügy az iránytű, a hadügy a hatóerő. Ezen törvény I]. §-a szerint mindaz, a mi a magyar hadseregnek, mint az összes hadsereg kiegészítő részének . . . (Zaj balfelöl.) B. Láng Mihály: Halljuk ! (Derültség és zaj baljdól.) Issekutz Győző : . . . vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ö felségének alkotmányos fejedelmi jogául ismertetik el. Az együttes erővel való védelem szerve az összes hadsereg. Az összes hadsereg kiegészítő, mondjuk egyik része a magyar hadsereg, a magyar véderő. A vezérlet, vezénylet és belszervezetre vonatkozó intézkedési jog alkotmányos fejedelmi jog, a királyt illeti. Mint minden jog, ez is a nemzettől származik. A kilenczes-bizottság programmjában benne is van ez a tan. Ámde midőn kijelentem, hogy a kilenczesbizottság programmját a magam részéről tej les erejében fentartandónak, megvalósitandónak vélem, sőt annak teljesítését az egész vonalon követelem, (Élénk helyeslés pbbfelöl.) mert ehhez a király is hozzájárult . . . Egy hang (a szélsóbloldahn): Mikor? Issekutz Győző: A kilenczes-bizottság programmjának megállapításakor. De ezen túl azután igénytelen nézetem szerint a törvényhozás egyik faktora sem léphet fel követelőleg oly irányban, hogy a véderő fejlesztésének feltételeit a szerint adja meg vagy a szerint tagadja meg, a mint a törvényhozó hatalom másik faktora saját jogából enged vagy sem. önálló magyar hadsereget az 1867. évi XII, törvényczikk nem ismer. A nemzet akarata sem nyilatkozott meg annak felállítása iránt, sőt merem mondani, ez idő szerint a nemzet vagyoni, sőt fizikai ereje sem birnr igy alapokra fektetni a véderőt. Én tehát az önálló hadseregre vonatkozó indítványt nagyon természetesen nem fogadhatom el. A hol közös feladatok teljesítéséről van szó, a hol két szuverén állam nagy érdekeit kell összhangba hozni, ott a két állam jogainak és kötelességeinek egyesülésénél, nagyon természetes, mind a két állam veszít saját jogából, de nyer a másik állam kötelezettsége által. Épen ezért nem szabad a véderőjavaslatot is ebből a merev állami szuverenitás szempontjából elbírálni, nem szabad a véderőj avaslatnak a nyelv kérdését tisztán és kizárólag ilyen szempontból elbírálni. (Helyeslések jobbfelől.) Törvényes állapotból kell ezt a kérdést vitatni. A törvényes állapot pedig az, hogy a vezénylet, vezérlet és belszervezetre vonatkozó intézkedési jog ö felségét, a magyar királyt illeti meg. Vertán Endre: Alkotmányos utón ? Issekutz Győző: Természetes alkotmányos utón ; egy esküt tett király más, mint alkotmányos fejedelem nem is lehet. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) De azután, t. képviselőház, az alkotmányos királynak a nemzet szivéhez való közeledését a király és a nemzet közötti érzelmi összhangot nem azok a faktorok teremtik meg, nem azok fogják a nemzet érdekeinek, a nemzet jogainak, a nemzet vágyainak előbbrevitelét előmozdítani, a kik a nemzet és királyt egymással szembeállítva, a követelés álláspontjára, a nem akarás, a merev tagadás álláspontjára helyezkednek. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A nemzet nagy érdekeit az a politikai faktor képviseli a leglelkiismeretesebben, a ki a félreértéseket, az ellentéteket igyekszik eloszlatni, a ki a nap-nap után felhangzó azon kijelentésekkel szemben, mintha ez a nemzeti véderő egy idegen testnek tekintetnék, igyekszik ezen hangzatos jelszavakkal szemben a közvéleményt rávezetni és felfelé is azt a meggyőződést ébresztem, hogy a magyar nemzet igenis a magyar véderőt magyar nemzeti szervezetnek tekinti. (Helyeslés a jobboldalon.) Igénytelen nézetem szerint el fog jönni, mert el kell jönni annak az időnek, a mikor ezek az érzelemtől áthatott egységes magyar nemzeti követeléseket ki fogják vívni a magyar királytól és ezen érzelmi összhangban meg fogják találni azt az összekötő fonalat, a melyet a t. urak, a kik a közös hadsereg intézményét mindig támadják, egyenként, egy-egy oUóvágással iparkodnak kettémetszeni. (Igaz ! Ügy van ! a jobboldalon.) Engedje meg a t. képviselőház, hogy e tekintetben a t. ellenzéki túloldal részéről felhangzott