Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-214

21Í. országos ülés 1911 augusztus 3-án, csütörtökön. 269 ják, hogy önök ugratják és izgatják a körülöttük ülő képviselőket. Én kérem a tisztelt urakat, viselkedjenek itt nyugodtan és tisztességesen, ne ugrassák és ne izgassák a képviselő urakat.« (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj.) Kubinyi Géza : Ez nemcsak joga, de kötelessége is a háznagynak. (Zaj.) Angyal József: Erre egy az urak közül — hogy szórói-szóra elmondjam a dolgot — azt kérdezte tőlem, hogy kik azok a képviselők ? Én azt mondtam : »Ehhez semmi köze !« Egy hang (jobbfelől) : Ugy van! Angyal József: »Ujra is kérem arra az urakat, viseljék magukat itten csendesen és tisztességesen.« Ezzel elmentem. Azt hiszem, hogy a ki abban a zűrzavarban megfigyelte ennek a karzatnak viselkedését, (Ugy van ! jobbfelől.), természetesnek fogja találni, hogy háznagyi kötelességemből folyólag (Élénk helyeslés a jobboldalon.) megtettem a figyelmeztetést, (Helyeslés jobbfelől.) de ezzel a figyelmeztetéssel természetesen nem akartam a sajtóbeli urakat sem megsértem, sem megbántani, (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! fobbfelől.) mert hiszen azok az urak, kik a sajtó képviseletében velem közlekedni szoktak, nagyon jól tudják, és erről tanúságot is tehetnek, hogy én a sajtóbeli urakkal mindig a legnagyobb előzékenységgel bántam. Ez a száraz tényállás. (Elénk helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház. Szentiványi Árpád: T. képviselőház! Kétségtelen dolog, hogy ez az inczidens is abból keletkezett, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy olyan igazán meg nem engedhető közbeszólások történtek, a melyekre még a higgadtabb vérű embernek is fellázad a vére és annak a következése volt az a sajnálatos cselekmény is. Mikor ez a második dolog történt, igaz, hogy kivül ugy beszélték, hogy a háznagy ur odament volna és azt mondta volna, hogy: »maguk uszitják a függetlenségi párti képviselőket! (Ellenmondás jobbfelől.) Engedelmet kérek, ezt én is rossz néven vettem, mert hiszen uszítani csak a kutyákat szokták. (Derültség és zaj.) A másik, hogy azt mondta volna, hogy ne szemtelenkedjenek. (Ellenmondás jobbfelől.) Nekem a háznagy ur régi jó barátom, elmentem hozzá rögtön és megkérdeztem tőle, hogy igaz-e ez? Elmondta szórói-szóra és meg vagyok róla győződve, hogy nekem megmondta az igazat. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Itt is megmondta a ház színe előtt!) Rosenberg Gyula: Nyíltan, őszintén megmondta ! (Ugy van ! a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Szentiványi Árpád : Kérem, az iskolás gyerekek tesznek igy. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szentiványi Árpád: Most pedig felkelt a háznagy ur, elmondta szórói-szóra, hogy mi történt, sőt megtoldta egygyel. Megtoldta agzal, hogy a sajtó képviselőit megsérteni nem akarta. Hát kérdem, lehet-e ennél nagyobb elégtételt kivánni ? (Felkiáltások a jobboldalon és a középen : Nem!) En azt hiszem, hogy ennél nagyobb elégtételt szerezni nem lehet és nagyobb elégtételt nem adhat az elnök ur sem. (Helyeslés jobbról.) Tekintsük tehát az egészet ügyet befejezettnek. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ha a kisebbség haragba, indulatba jön, és ha megenged magának egy-egy vehemensebb természetű ember olyan közbeszólást, a mely talán nem egészen helyes, ez még megengedhető, ha nem helyeselhető is ; de hogy a többség soraiból kiabáljanak közbe, az csakugyan sem meg nem engedhető, sem helyeselhető nem lehet. (Nagy zaj és közbeszólások a középen.) Én meghallgattam a képviselő urakat, kérem tehát, hogy engem is szíveskedjenek meghallgatni. (Zaj.) Ha pedig a jövőben tartózkodni fognak az olyan közbekiáltásoktól, akkor ilyen inezidensek nem fognak felmerülni. (Zaj.) Ezek után kérem, méltóztassék az egész ügyet befejezettnek tekinteni (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Huszár Károly (sárvári) : Személyes kérdésben kérek szót. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Huszár Károly (sárvári) .- T. ház i A háznagy ur abban a válaszban, a melyet előbbi felszólalásomra adott, azt mondotta, hogy én nem hiven adtam elő a tényállást. (Ugy van ! a jobboldal n és a középen.) Az urak nem voltak ott, de van ott körülbelül 30—40 úriember, a kik jelen voltak és a kik hajlandók lesznek egytől egyig mellettem tanúbizonyságot tenni. (Nagy zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Farkas Pál: Ne uszítson ! (Zaj.) Sümegi Vilmos : Azok az újságírók is szavahihetők ! (Zaj.) Farkas Pál : Senki sem vonja kétségbe ! Elnök: Kérem Farkas Pál képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni! Huszár Károly (sárvári): Senkinek nincs joga ahhoz, hogy valakinek szavahihetőségét kifogásolja akkor, a mikor nemcsak maga állit valamit, hanem maga mellé legalább még 30 tanút tud állitani, a kik egytől egyig tisztességes úriemberek. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Senki sem vonja kétségbe !) Ha a háznagy ur nem tudja már, hogy mit mondott, az nem az én hibám. (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon és a középen : Rendre! Rendre !) Polónyi Géza : T. képviselőház ! (Nagy zaj.) Elnök : Milyen czimen kivan a képviselő ur szólani? Polónyi Géza: A házszabályokhoz kérek szótj T. ház ! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Engem is az az intenczió vezet, hogy ezt a kérdést. . . Egy hang a középen : Hol van Lengyel Zoltán? (Derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza : . . . teljes megnyugvásra kell elintézni. (Zaj.)