Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-214
258 líh. országos ülés Í91Í augusztus 3-án, csütörtökön. Miklós képviselő ur és rákövetkezőleg'Pál Alfréd képviselő ur részéről hangzottak el. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások balfelől: Fordítva volt! Zaja jobboldalon.Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Halljuk az elnököt!) T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A ház elnöke ilyen esetben igazán magasabban áll annál, semhogy egy vagy más szemponttal identifikálja magát. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Én nem akarom ismételni a a kifejezéseket, Posgay képviselő urat provokálták erre és ő szintén egy nagyon erős kifejezéssel válaszolt. (Nagy zaj a jobb- és a báloldalon. Felkiáltások balfelől: Halljuk az elnököt!) Crescendo következett ezután azon igazán legmélyebben imparlarnentáris kifejezés, a melyet Pál Alfréd képviselő ur itt használt és a melynek folyamán kénytelen voltam a ház rendjének és méltóságának megóvása érdekében az ülést felfüggeszteni. (Helyeslés jobbfelől.) A jelen esetben mindazon közbeszólókkal szemben, tehát Pál Alfréd képviselő úrral szemben is, a mennyiben az első közbekiáltás tőle jött — bár ezt egész határozottan nem tudtam kivenni. — úgyszintén Posgay képviselő úrral szemben, a kinek közbeszólása ezzel kapcsolatos volt, arra kérem a t. házat, hogy a házszabályok 255. §-ának alkalmazásával ugy Pál Alfréd, mint Posgay Miklós képviselő urakat szíveskedjék a mentelmi bizottsághoz utasitani. (Általános helyeslés.) Ha a t. ház ehhez hozzájárul, akkor emberileg elkövettünk mindent, a mivel ezt a kinos inczidenst lehetőleg elimináljuk. (Helyeslés.) De egyúttal azt a tiszteletteljes kérést is intézem a t. házhoz, (Halljuk! Halljuk!) hogy e fontos időkben, a midőn a ház tanácskozásaiban részt veszünk, komoly, alapos vitatkozással, komoly eszmecserével, ne pedig a parlament tekintélyét leszállitó durva sértésekkel szolgáljuk a hazát és éljünk a reánk ruházott nagy kötelességekkel. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Tetszés és helyeslés baljáéi.) Ha tehát a t. ház e propozicziómhoz hozzájárul, akkor határozatképen kimondom, hogy a ház az elnöki előterjesztés elfogadásával Pál Alfréd és Posgay Miklós képviselő urakat a mentelmi bizottsághoz utalja. (Helyeslés.) Méltóztassék majd a beszédek befejezése után a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó részét hitelesíteni. Most pedig folytatjuk a tanácskozást. Szó illeti Okolicsányi László képviselő urat. (Folytontartó nagy zaj a ház minden oldalán. Felkiáltások balfelől: Szünetet kérünk ! Elnök csenget.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni! Justh János : Ilyen izgalomban nem lehet tárgyalni. (Folytonos nagy zaj és felkiáltások balfelől : Szünetet kérünk.') Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Nagy zaj és helyeslés.) (Szünet után.) Elnök: T. ház, az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni. A szó Okolicsányi László képviselő urat illeti. (Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások balfelől : Helyre !) Csendet kérek ! Okolicsányi László: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Csak rá akartam mutatni azokra a fejtegetésekre, a melyekkel gróf Tisza István t. képviselő ur bizonyította azt, hogy. mi, mint egyik nagyhatalom részesei és geográfiai fekvésünknél fogva is mennyire rá vagyunk utalva arra, hogy hadseregünk fejlesztésében a többi hatalmaktól el ne maradjunk; hogy azokkal lépést tartsunk. Ezt a gróf Tisza István t. képviselőtársam által fejtegetett és bizonyított tételt különben elismerték előző beszédeikben gróf Appon3 r i Albert és gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársaim is és nekem ehhez az igazsághoz semmi hozzátennivalórn sincs. (Mozgás. Elnök csenget.) Még csak egy szempontból akarom azt a nagy érdeket megvilágitani, (Halljuk ! Halljuk !) a mely a hadsereg fejlesztéséhez fűződik. Azzal tisztában kell lennünk, t. ház, hogy teljesen csalódtak feltevésükben mindazok, a kik azt hitték, hogy a kultúra fejlődésé\el be fog következni a lefegyverzés, a hadseregek leszerelése. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez a remény meghiúsult és ennek épen az ellenkezője történt. Felületes tekintetre ez szinte meglepőnek és ellentmondónak látszik, ha azonban a dolgok mélyét vizsgáljuk, akkor megtaláljak ennek a jelenségnek igen természetes magyarázatát. Minél magasabb fejlettségű a kultúra, annál nagyobb az az érték, a melyet meg kell védenünk, Minnél kiterjedtebb a kereskedelem; minél élénkebb a forgalom, annál több az érdekösszeütközéseknek a lehetősége. (Ugy van ! Ugy van I a jobboldalon.) Az pedig bizonyos, hogy az állam szuverenitása kizárja azt, hogy az állam az ő életérdekébe vágó kérdésekben akármiféle tényezőt birónak ismerjen el maga felett, mert tekintélyét, súlyát, szuverenitását vesztené el az az áüam, a mely ebben a tekintetben alárendelné magát bármilyen bíróságnak, a mely nem tudna a fegyvereire hivatkozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A magasabb kultúrának, a fejlettebb, szövevényesebb gazdasági életnek a következménye az is, hogy a béke értéke nagyobb. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak meggondolni, hogy egy háborúnak ma, a modern Európában milyen óriási gazdasági következményei vannak nemcsak a hadviselő felekre, de még azokon kivül álló nem érdekelt államokra is. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Méltóztassanak végiggondolni az élelmiszerek exorbitáns megdrágulását, a forgalom fennakadását, az ipar pangását, a pénznek megdrágulását. Mindezek oly borzasztó hatással nehezednek az államokra, hogy igen természetes érdeke minden államnak, hogy arról gondoskodjék, a mi
