Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-214
254 214. országos ülés 1911 augusztus 3-án, csütörtökön. sérelmet foglal magában és annyi sok igazságtalanságot a magyar nemzet irányában, hogy ezt egy magyar ember jó szivvel és lélekkel el nem fogadhatja. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon. Ellenmondás jobbfélől.) Hiszen a mai időben a parlamentarizmusnak minálunk nincs semmi jelentősége. Láttuk mi azt a múlt időben. A nemzet nem tudta akaratát megvalósítani. Akartuk az önálló bankot; itt a házban volt határozati javaslat is, hogy az önálló bank megvalósítandó és mi történt ? A házat feloszlatták, ki lett küldve a ministerelnök ur, hogy egy uj parlamentet csináljon és a ministerelnök ur behozott egy uj többséget és ez a többség megszavazta a közös bankot is és most meg akarják szavazni ezt a katonai javaslatot. (Zaj a baloldalon.) B. Podmaniczky Endre: A kvótáról beszéljen ! Bernáth Béla : T. képviselőház ! A parlamentarizmusnak alapfeltétele az, hogy a nemzeti akarat érvényesüljön. De ha minekünk van egy parlamentünk, a mely nem a nemzeti akarat érvényesülését táplálja, hanem az abszolutisztikus fejedelmi jogok végrehajtását eszközli, ebbe a nemzet bele nem nyugodhat. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! A mikor a háború sok borzalmakkal, szenvedésekkel, nélkülözésekkel jár és hogyha mi ezt a hadsereget harczképessé akarjuk tenni, hogy képes legyen nagy feladatának megfelelni, akkor azokat az értékes feltételeket annak a hadseregnek meg kell adni, a melyek ehhez szükségesek. Hiszen micsoda borzalmas fáradsággal jár egy háború. A magam tapasztalásából is tudhatom. Hiszen sokszor voltunk 8—10 napig is állandó szolgálatban éjjel-nappal, a legények már majdnem mind kidűltek. Ha annak a legénynek nincs meg az a lelki ereje, nincs meg az a magasztos érzése, a mit az ad, ha tudja, hogy miért harczol, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) akkor nem birja ki azokat a nélkülözéseket és fáradságokat. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Ez a tudat önt a csüggedt lélekbe és testbe kitartást, bátorságot és ad erőt. A nemzeti önérzet, a nemzeti öntudat (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) teszi erőssé a tömegeket, mert utóvégre is annak a tisztnek, ha van is befolyása a legénységre, az egész tömeget még sem tudja befolyásolni, pedig ha a tömeg ugy indul a háborúba, hogy előtte a haza sorsának megvédése lebeg, ha tudja, hogy hazája van veszélyeztetve, hazájáért fog szenvedni, azért fogja esetleg életét ontani, akkor a gyönge testi szervezetnek is erőt ád a lelki felbuzdulás, kitartásra ösztökéli, s az ilyen katona vitézül meg fogja menteni tudni hazáját. (Igaz ! Ugy van I balfelől.) Idegen haderő a nemzetet nem lelkesitheti, az ilyen hadsereg a hazafias öntudat fejlesztésére nem alkalmas. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Azért tehát, mivel én nem találom a javaslatot megfelelőnek arra, hogy a nemzet érdekeit megvédelmezze, azt el nem fogadom, s a következő határozati javaslatot! van szerencsém benyújtani (olvassa) : határozati javaslat, Utasitja a ház a kormányt, hogy a tárgyalás alatt lévő véderő javaslatot a nemzeti szempontok figyelembe vétele mellett újra dolgozza át és ennek megtörténte után terjeszsze alkotmányos tárgyalás czéljából a ház elé.« Méltóztassék e határozati javaslatomat elfogadni. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Okolicsányi László ! (Elénk felkiáltások jobbfélől: Halljuk ! Halljuk ! Nagy zaj a baloldalon.) Preszly Elemér: Ha a delegáczióban volna, most nem a javaslat mellett beszélne ! (Zaj jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk I) Csuha István : Igen szivesen fogadják az uj bajtársat! (Felkiáltások balfelől: A delegáczióba akar jutni !) Nagy Sándor : önöknél van a delegáczió elnöke ! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez renegáczió I Derültség !) Kun Béla: Menjen át a munkapártba ! (Felkiáltások balfelől: Oda igyekszik ! Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Okolicsányi Lászlő: T. ház! Bernáth Béla t. barátom oly súlyos vádat emelt ez ellen az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen, (Élénk felkiáltások balfelől: Igaza van ! Az igazságot mondotta ! Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) hogy én azt hittem, hogy ez után a bevezetés után, a melyet tőle hallottunk, valóban a legkomolyabb és a legfelháboritóbb rendelkezéseit fogja ennek a javaslatnak kikeresni — a melyeket különben nekem nincsen szerencsém ismerni. Szerencsére azonban beszéde folyamán megczáfolta ezt a föltevésemet, mert azok a rendelkezések, a melyeket ő kifogásolt mint a javaslatnak elvetendő rendelkezéseit, azok csakugyan olyan jelentéktelenek, hogy alig tartom szükségesnek velük foglalkozni, bár beszédem folyamán ezek közül is rá fogok térni egynéhányra. (Folytonos zaj a baloldalon.) Azt azonban semmi esetre sem lehet nyugodt, tárgyilagos birálat mellett erről a javaslatról elmondani, hogy ez a nemzet jogainak lábbal tiprása ; (Felkiáltások balfelől: Pedig az! Igaz! Ugy van !) hogy ez a javaslat a magyar név meggyalázása (Felkiáltások jobbfelöl: ök sem hiszik I) hogy ez a javaslat a magyar nemzeti szellem eltörlése. (Folytonos zaj a baloldalon.) T. képviselőház! Meg vagyok győződve, hogyha ezekből az állitásokból csak valami is igaz volna, akkor nem lenne ebben a házban olyan ember, a ki ezt a javaslatot elfogadná, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj balfelől.) mert hiszen pártszenvedélyek a küzdelem hevében vihetnek bennünket túlzásokba, de egymásnak hazafiságát kétségbevonnunk nem szabad. (Elénk helyeslés és felkiáltások jobbfélől: Csak ök a hazafiak ! Monopóliumuk van rá!)
