Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-212

212. országos älés 1911 augusztus 1-én, kedden. 231 legelső sorban és legközelebb, a hol a gyengébb rész áll az erősebb részszel szemben, bátor leszek néhány adatot felsorolni arra vonatkozólag, hogy hogyan áll a mi hadseregünk jelenlegi létszáma és hogyan állanak ezzel szemben a szomszédos államok hadseregei létszám tekintetében. (Halljuk! Halljuk !) A haditengerészet nélkül Németországnak van 32.000 tisztje, 590.000 legénye, és évenként költ erre 1.089,000.000 koronát; Olaszországnak van 14.000 tisztje, 276.000 legénye és költ 375 millió koronát; Oroszországnak van 62.000 tisztje, 1,350.000 legénye, erre költ évenkint 1.237,000.000 koronát; Francziaországnak van 30.000 tisztje, 384.000 legénye, és erre költ 828 millió koronát; Ausztria-Magyarországnak van 27.820 tisztje, 361.000 legénye és erre költ 479 millió koronát. Gr. Batthyány Pál: És mennyit a tengeren % Tallián Béla : Én azt hiszem, hogy ezek a számok eléggé indokolják azt, hogy hadseregünk fejlesztését mind extenzív, mind pedig intenzív szempontból feltétlenül, és pedig mennél hamarább meg kell csinálnunk, nehogy annak a veszélynek legyünk kitéve, hogy izoláltan maradjunk és ez izoláltságban martalékai legyünk a szomszédos államoknak, melyek nagyon valószínűleg reánk törnének. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen. EUenmondások, zaj a baloldalon.) A kérdés pénzügyi részére vonatkozólag nem kívánok a részletekre kitérni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon és felkiáltások : Pedig nagyon érdekes !) Kérem, azért nem fogok kitérni ez elől sem. (Halljuk! Halljuk I a szélsőbaloldalon.) A részletkérdéseket a pénzügyi bizottságnak június 23-ikán tartott ülésében a pénzügyminister ur egészen határozottan kifejtette. Nemcsak az a politikai bizalom, melylyel Lukács László pénzügyminister ur iránt viseltetem, de az az évtizedes működés is, melyet ő a pénzügyministeri székben kifejtett, elég biztosítékot nyújt nekünk arra, hogy ha államháztartásunk veszélyeztetve volna, vagy rázkódásnak volna kitéve e költségek által, ha kulturális, vagy gazdasági fejlődésünkben ezek a költségek megakasztanának bennünket — Lukács László pénzügyminister ur nem járult volna hozzá ezekhez a terhekhez. (Ugy van! a jobboldalon és a közéfen.) Eitner Zsigmond: Azért emelték mindjárt a dohány árát, mert kell a pénz ! (Halljuk ! Halljuk! jobbról.) Tallián Béla : De nézzük, hogyan állunk pénzügyileg ebben a kérdésben ? A közös hadsereg és a haditengerészet kiadásaiból esik Magyarországra 33,466.160 korona, a honvédségre 41 millió, összesen tehát 74,466.160 korona. Ezek azok a kiadások, melyekkel minden évben újra találkozunk. Azok a kiadások pedig, a melyek egyszersmindenkorra szükségesek a hadsereg fejlesztésére, a következőleg állanak. A hadsereg és a honvédség részére szükséges 253,975.000 korona ; ennek az összegnek 4% százalékos kamata kitesz 11,428.884 koronát. Miután ezek a kiadások több mint valószínű, kölcsönből fognak fedeztetni, az első és a második tétel együttvéve kitesz 85,895.000 koronát, a mint előbb voltam bátor mondani. Szembeállítva ezeket a számokat azokkal a tételekkel, a melyeket előbb egy háború, egy mozgósítás veszélyével kapcsolatban felhoztam, egy pillanatig sem habozom kijelenteni azt, hogy nem tartom ezeket a terheket elviselhetetleneknek, nem tartom ezeket a terheket olyanoknak, a melyek az államháztartás egyensúlyát megzavarják, nem tartom olyanoknak, a melyek gazdasági és kulturális fejlődésünkben bennünket megakasztanának. (Élénk helyeslés jobbjelől.) T. képviselőház ! A velünk szemben ülő t. képviselőtársainknak egyik része — ha jól értettem az indokaikat — hajlandó volna ezeket a költségeket és a hadügyi kormány által előterjesztett létszámemelést megszavazni, abban az esetben, ha ezek az önálló és külön magyar hadsereg részére adatnának meg. Természetes dolog, hogy én eTre az álláspontra, miután az 1867. évi kiegyezés alapján állok, nem kelyezkedhetem, de nem is kívánok ezzel a kérdéssel a magam részéről részletesebben vitatkozni, azért, mert 1867-től mostanáig ez a kérdés eléggé tisztázódott. Engedjék meg azonban nekem, hogy hivatkozzam két koronatanura, arra a két koronatanura, a ki az 1867 : XII. törvény czikket megalkotta és azt végrehajtotta. Deák Ferencz 1868. augusztus 3-án tartott képviselőházi beszédében az önálló hadseregre vonatkozólag a következőket mondja (olvassa) : »Tekintse bár végig akárki a törvényeket, országgyűlési iratokat, látni fogja, hogy teljesen önálló, független magyar hadsereg létezésének nyoma sincs azokban; sőt még az 1848-iki törvények is említik ugyan e két szót »magyar hadsereg«, de arról mint önálló, független, külön hadseregről sehol nem rendelkeznek. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az a baj!) S hivatkozom a t. ház tagjaira, hogy ilyen önálló, független, külön magyar hadsereg 1848-ban is csak akkor jött tettleg létre, mikor seregeink nem a pragmatica sanctió értelmében Ő felsége seregeivel együtt, hanem ellenük küzdöttek. Ha pedig valaki okát vizsgálná annak, hogy az állandó katonaság megállapítása óta miért nem sürgettek ily teljesen önálló, független, külön hadsereget az ország rendéi, valószínűleg azon eredményre jutna, hogy nem sürgették, nem követelték, mert azon meggyőződésben voltak, hogy két ilyen elkülönzött, független és önálló hadsereggel annyi harcz és veszély között sem a hazát, sem ö felsége trónját s többi országait a pragmatica sanctio értelmében megvédeni nem lehetett volna«. Másik koronatanúm, id. gróf Andrássy Gyula a főrendiháznak 1889. évi április hó 5-én tartott pénzügyi bizottsági ülésén a következőket mondja (olvassa) : »Ha azt hittük volna, hogy *az önálló magyar hadsereg nélkül önálló magyar állam nem lehet, vagy hogy az felel meg legjobban Magyar-