Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-199

16 199. országos ülés 19ii Julius 17-én, hétfőn. Hazai Samu honvédelmi minister: De ha én gróf Apponyi álláspontjára helyezkedem is és azt mondom, hogy igenis kettős hivatása van a had­seregnek, még akkor is azt kell mondanom, hogy az előbbi fontosabb, mint az utóbbi, mert előbb kell a népet biztosítani és csak azután lehet azt neveim. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek után a törvényjavaslat két legfontosabb nóvumához, és pedig a létszámemeléshez és a két­éves szolgálathoz fogok hozzászólani. Ezt a két motívumot én a polgári élet szem­pontjából kivánom megvilágítani, és pedig azért a polgári élet szempontjából, mert hiszen a katonai szempontok a törvényjavaslat indokolásában eléggé hangoztatva vannak és abban csúcsosodnak ki, hogy a kétéves szolgálatra katonai szempontból azért van szükségünk, hogy egységesen kiképzett elemekkel birjon a hadsereg, a létszámemelés pedig azért szükséges, mert a megrövidített katonai szolgálat folytán a kiképzésnek intenzivebbnek kell lennie, továbbá mert a többi hatalom intéz­kedéseit megközelítendő, — uj tüzérségi és közle­kedési csapatok szervezésére van szükség. Mielőtt azonban a polgári élet szempontjából világítanám meg ezeket a kérdéseket, legyen sza­ban reflektálnom azokra az elhangzott beszé­dekre, melyeket a t. ellenzéki vezérszónokoktól hallottunk. (Halljuk! Halljuk !) Majdnem az összes ellenzéki vezérszónok urak elsősorban az altiszti kérdést tették nagyszabású és igen szép hangon tartott beszédeikben szóvá. Ajyponyi Albert gróf t. képviselőtársam, valamint Bakonyi Samu és Tóth János t. képviselő urak azt mondták, hogy az egyik gyenge pontja a javaslatnak, sőt Apponyi Albert gróf t. képviselő­társam azt is kijelentette, hogy a tövényjavaslat­hoz mellékelt indokolásban, mely szerinte igen világos stílusban megirt munka — és ezért neki annyiban mondok köszönetet, mert ebben nekem is részem van (Éljenzés a jobboldalon.) — azt a hiányt tapasztalja, hegy ép ez a kérdés nincs benne kellőképen megvilágítva. Bátorkodom tehát a gróf Apponyi Albert t. képviselő ur részéről homályosan jelzett pontot megvilágítani. (Halljuk ! Halljuk !) A mint méltóztatnak tudni, az altiszti kérdés megoldása ugy van kontemplálva, hogy az al­tiszti létszámra szükséges egj^ének a harmadik évben is bentarthatók legyenek. Szerinte ennek a gyenge oldala épen abban áll, hogy nincs —• legalább törvényhozásilag nincs, bár a budget szempontjából van —• egy meghatározott lét­szám, a melynek a kereteiben kell az illetők benn­tartásának történnie és igy a csapatparancsnokok önkényétől függ, hogy mennyit és lát tartsanak vissza a harmadik évre. Mielőtt erre a kérdésre rátérnék, legyen sza­bad annak historikurnát előadni, hogy miképen történt ennek az intézkedésnek a javaslatba való felvétele ? Azok az urak, a kik tüzetesebben fog­lalkoztak a véderőtörvényj avaslattal, — mint a tisztelt ellenzéki pártoknak a bizottságokban mű­ködő tagjai is —• tudják ennek a historikurnát, mert a bizottságban annak idején elmondtam. A dolog ugy történt, hogy az az ujonczjutalék, a melyet a hadvezetőség követelt, tulajdonképen sokkal kisebb, mint a milyent követelni kellett volna, mert a mint méltóztatnak tudni, a lovas­ság és a lovagló tüzérség számára követelt ujoncz­jutalék 19.000 fő volt, a hadi tengerészet számára 6000 főt követeltek, a gyalogság számára pedig a 19.000 és 6000 főnyi létszám összeadása után megmaradó kereken 134.000 főt. Ha már most tekintetbe veszszük azt, hogjr a kétévi szolgálatra szoruló gyalogcsapatok, az egyéb utász-, vadász-, közlekedési csapatok stb. békelétszáma körülbelül 289.000 főt tesz ki, ezek számára voltaképen 145.000 főt kellett volna ujonczjutalék gyanánt követelni. Ha ezt veszszük és ha ehhez hozzászámítjuk a 10%-os fogyatékot, akkor nem 145.000, hanem 160.000 főre rúgott volna, a követelt ujonczkontingens, ehhez a 160.000-hez pedig hozzászámítva 19.000-et a lo­vasság számára bizonyos fogyatéki peiczentek­kel azonkívül 6000 főt a tengerészet számára, voltakénen nekünk 185.000 főnyi ujonczkontin­genst kellett volna követelni. Lovászy Márton: Honnan? Annyi nincs is ! Hazai Samu honvédelmi minister: Dehogy nincsen ! Tehát szemben azzal, a mit követeltek, vagyis 159.000-rel 185.000 főnyit kellett volna követelni s hogy ez nem történt, ez egyszerűen azért van, mert a hadvezetőség azt mondta, hogy ő a 45.000 főből álló altiszti kart olyan egyének­ből akarja előteremteni, a kikkel ő úgyszólván szerződéses viszonyba lép, vagyis a kik ehhez önként hozzájárulnak. Ennek következtében ezen 45.000 fő számára nem követelte az ujonczkon­tingenst. Már most tekintettel arra, hogy ez idő szerint a közös hadsereg kötelékében csak 16.000 továbbszolgáló altiszt van, a szükségelt béke­létszámot pedig az altisztek számára nézve is fenn kell tartanunk, ezért feltétlenül szükséges volt, hogy mi azon egyének számára, a kik majd al­tisztekké neveltetnek vagy képeztetnek, kérjük a törvényhozást, hogy engedje meg, hogy ezek harmadik évre is bentarthatók legyenek. Ha már most a t. törvényhozás ezt diffikultálná . . . Szmrecsányi György: Diffikultálja is! (Zaj.) Hazai Samu honvédelmi minister: ... diffikul­tálná országos szempontból, akkor azt hiszem., a hadvezetőségnek abszolúte nem volna ellene ki­fogása, ha méltóztatnék a hiányzó 16.000 ujoncz­többletet nekünk megadni s akkor azután mi a harmadik évre visszatartott altiszteket nem fogjuk igénybe venni. Zboray Miklós: Jó idea! (Zaj.) Hazai Samu honvédelmi minister: Ami azután azt a kifogást illeti, hogy azok, a kik altiszti elő­léptetésre alkalmasak, azzal, hogy harmadik évét tartoznak szolgálni, tulaj donképen megbüntettet­nek, ez látszólagosan igaz; azonban a dolog ugy áll, hogy nem épen mindig tartatnak vissza a

Next

/
Oldalképek
Tartalom