Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-211

212 211. országos ülés 1911 Julius 31-én, hétfőn. JaCZkÓ Pál : T. ház ! Tekintettel arra, hogy a mai határozatok eredményéből arra kell következtetnem, hogy a ház ma nem hajlandó az ellenzéknek szabadságot adni, tisztelettel visszavonom kérésemet. (Helyeslés balfelöl. Zaj jobbról.) Elnök : Miután Jaczkó Pál képviselő ur kérését visszavonta, tehát a névszerinti szavazás tárgytalan. : Következik a háznak az ülés elején hozott határozata értelmében a Lovászy Márton képviselő ur által előterjesztendő interpelláczió meghallgatása. Előbb azonban javaslatot teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk/ Halljuk.') Javaslom a t. képviselőháznak, hogy legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa, és annak napirendjére tűzze ki : az elnöki előterjesztések és irományok bemutatását, második pontul a névszerinti szavazást Hammersberg László, harmadik pontul a névszerinti szavazást Kobek Kornél, negyedik pontul a névszerinti szavazást Preszly Elemér, ötödik pontú] a névszerinti szavazást Tüdős János képviselő urak szabadságidő engedélyezése iránti kérése tárgyában, végül tűzze ki a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását. Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni ? (Helyeslés.) Ezt tehát határozatképen mondom ki. Most következik Lovászy Márton kéjjviselő ur interpellácziója. Lovászy Márton: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) A ki figyelemmel kiséri (Zaj. Halljuk! Halljuk!) utóbbi időkben a nemzetnek közhangulatát, az látni fogja azt, hogy az a mozgalom, a melynek czélja az általános, egyenlő és titkos választójognak kivívása, napról-napra nő (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) és mindinkább nagyobb és nagyobb hullámokat csap. (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Én ezt egészen természetesnek találom . . . (Derültség a jobboldalon.) Bakonyi Samu: Nem fognak ezen mindig nevetni ! Lovászy Márton: Mert ama sok Ígérgetés után, mely a trónnak zsámolyáról. . . Elnök (csenget) : Kérnem kell a képviselő urat, szíveskedjék a trónt a vitába lehetőleg bele nem vonni. Lovászy Márton ." Bocsánatot kérek, az elnök ur figyelmeztetésével szemben mint mentségemet kívánom előadni, hogy mikor én a trón zsámolyáról elhangzott nyilatkozatokról beszéltem, akkor ezalatt a trónbeszédet értettem, a mely, azt hiszem, teljes joggal vonható a ház diszkussziójának keretébe. Nos tehát, amaz Ígérgetések után, melyek a trón zsámolyáról, melyek az egymást követő kormányoknak ajkairól, (Mozgás és zaj a jobboldalon.) a többségnek, a pártoknak ajkairól elhangzottak, nem csoda, hogyha az a jogtalan nép . . . (Zaj jobbról.) Nagy Sándor: A melyet eddig hazátlan bitangoknak neveztek! (Zaj.) Lovászy Márton : ... mely most azt látja, hogy a kormánynak minden sürgősebb, mint annak a programmpontnak megvalósítása, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melyet a trónbeszéd is mint első, legfontosabb és el nem odázható feladatnak jelölt meg, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) kezdi türelmét veszíteni, és mindig kangosabban és mindig követelőbben kopogtat ennek a parlamentnek kapuján, hogy oda bebocsátást nyerjen. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) i Kende Péter: Mert mindig uszítják ! (Zaj.) Pál Alfréd: A következetesség szép erény! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tanulják meg!) önöktől semmi esetre ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ráth Endre: Vannak ott sokan, a kik előbb itt ültek ! Egy hang (a szélsőbaloldalon a jobboldal felé) : ön is ! Pál Alfréd: Mese! Valótlanság! (Zaj.) Lovászy Márton : Bocsánatot kérek, ha a t. képviselő urak, arra czéloztak közbeszólásaikkal, hogy az előző kormány, a mely szintén vállalta az általános választói jognak megalkotását. . . (Derültség a jobboldalon.) Kun Béla : Az nem mentség önökre nézve ! Lovászy Márton : ... ezt a kötelességét nem teljesítette, akkor én bátor vagyok a t. közbeszóló képviselő urakat arra figyelmeztetni, hogy az előző kormány bukásának legfőbb oka épen az volt, hogy ezt a kötelességét elmulasztotta . . . (Igaz ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon. Ellenmowlá,sok és felkiáltások a jobboldalon : A. bank volt az oka !) Bakonyi Samu : Ez és a bank ! Lovászy Márton : ... és ha ezt a t. többség ürügyül akarja felhasználni arra, hogy kibújjon kötelezettsége alól, akkor tessék ugyanezeket a konzekvencziákat is levonni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Én bizton hiszem azt, hogy ebben az országban minden kormánynak, a mely vállalja, vagy nem vállalja a választójogi reformnak megalkotását, de azt meg nem csinálja, sorsa előbb-utóbb, de feltétlenül a bukás lesz. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) A tegnapi napon is a Tattersallban lezajlott egy, arányaiban igazán impozáns népgyűlés, a mely — mint szemtanú állithatom, mert elejétől fogva végig jelen voltam azon a gyűlésen — egész lefolyásában méltóságteljes volt, (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) minden rendzavarás nélkül folyt le. Annyira méltóságteljes volt, hogy felötlött bennünk az a gondolat, hogy az igazi parlamentarizmus, (Zaj a jobboldalon.) ha annak lényegéül azt tekintjük, hogy benne az igazi népakarat lüktessen, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) erre az egy napra ebből a dunaparti palotából átköltözött a Tattersaliba. (Ugy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jőbbfelől.