Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-199

199. országos ülés 1911. július 11-én, hétfőn. 13 másikat magához köti, nem tartják megengedhetőnek azt a következtetést vonni, hogy e küzdelem erőszakos és az emberekre nézve is törvényszerű, mert szerintük a halhatatlan természetben erőszakos és megsemmisítő harcz alapjában véve nincs, és az, a mi erőszakos küzdelemnek látszik, csak az egyensúlynak kiegyenlítést eszközlő, békés munkája. Az örök béke fenkölt eszméjének hirdetői hisznek abban, hogy az emberek elvégre is az erkölcsi tökély azon fokára fognak emelkedni, mely megszüntet minden rosszat, igazságtalanságot és erőszakoskodást. Ök törekvésük támaszait a vallásban, az ethikában, a mindinkább előretörő kultúrában és czivilizáczióban látják és azon vélekedésben élnek, hogy az első lépés az üdvös gondolat megteremtésére az lenne, ha az államok, és pedig elsősorban a mértékadó államok, jóindulatot tanúsítanának, s azon ügyeiket, a melyekben a politikai viszálynak s az erőszakos megoldásnak magva benfoglaltatik, pártatlan Ítélet alá bocsátanak. Ha én a kérdéses problémát felette nehéznek tartom is, távol áll tőlem tagadásba venni megoldhatásának lehetőségét. Az erkölcsök idővel annyira nemesbülhétnek, hogy az irtó háborútól irtózni fognak az emberek, a műveltség idővel oly magasra emelkedhetik, hogy képes lesz az érdekellentéteket és további következményeként a háborúkat megszüntetni. En is vallom, hogy az államoknak nem lehet szebb és üdvösebb feladatuk, mint a műveltség és a jó erkölcsök terjesztésével az örök béke eszméjét a megvalósítás elé vinni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy mily eszközökkel fogjuk a czélt igazán megközcliteni, az még előttünk homályos, de annyit tudok, hogy azok a békebarátok, a kik kedvencz eszméjüket megtestesítendő, hajlandók lennének saját országukat, saját népüket legott Icfegyvereztetni, nem törődve azzal, hogy más államokban követik-e a példát, eszméjükért nemzetüket, népüket feláldoznák, feláldoznák a nélkül, hogy eszményüket csak egy lépéssel is előre vitték volna, mert még hosszú időnek kellett lefolyni, sok tényezőnek előkészitőleg befolyni, mig e nagyszerű eszme az előkészítés stádiumából a megvalósulás stádiumába megy át. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Tévedés azt hinni, hogy a katonaság eltörlésével a háborúk korszaka eltűnik. A katonaság csak okozat, a háború lehetősége az ok. Először a háborút kell eltörölni, és csak azután a katonaságot. T. képviselőház ! Paradoxnak látszik a gondolat, de nem az, hogy a békebarátoknak legjobb barátja, legerősebb segítőtársa a katonaság. A rómaiak közmondása : sí vis pacem, pára bellum, mély értelemmel bir és egészen bizonyos, hogy az erős hadsereg a leghatékonyabb eszköz a háború elkerülésére. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Hiszen az erős hadsereg a mellett, hogyha a szükség előáll, az erőszakos küzdelemben a sikert biztosítja és a háború borzalmait idő és tér tekintetében összeszorítja, háborúkat kevesbíteni és hosszú időre kitolni is képes, mert nyilvánvaló, hogy hadrakész államokkal kikötni nem igen szoktak. Más oldalról pedig a néptől és nem a hadseregtől függ, hogy nagy erejével más államokkal szemben ne éljen vissza. (Helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem tehát, hogy az erős hadsereg, az állami elővigyázat ezen megtestesítője, a békebarátokkal egyetemben, a béke megtartásán dolgozik s ez idő szerint az örök béke egyik erős, bár költséges előharczosa. (Ugy van ! jobbfelől.) A társadalmi rendet megváltoztatni óhajtó szoczialisták közül azokkal foglalkozom, a kik a hazát fentartandónak vélik s a maguk számára eszméik keresztülvitele szempontjából bővített politikai jogokat követelnek. (Halljuk/ Halljuk/) Ezek két okból antimilitaristák. Először azért, mert azt hiszik, hogy a hadsereg az, mely a kapitalistákat és birtokosokat szuronyaival támogatja s másodszor azért, mert ők csak, vagy főleg gazdasági életet élnek s a katonaságban azt az intézményt látják, a mely őket hosszabb időre a keresettől elvonja. (Halljuk/ Halljuk/) A szoczialisták részéről táplált az a felfogás, mintha a haderő egyik vagy másik osztály külön érdekét különösen istápolná : természetesen téves, (Ugy van / jobbfelől.) mert a katonaság nem egyes osztályokért, hanem az összességért, az államért van, s hivatása abban áll, hogy az országot, a jogrendet, a munkát, a fejlődést biztosítsa. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ábrahám Dezső: A császárért! Hencz Károly : A hazáért! (Halljuk! Halljuk!) Hazai Samu honvédelmi minister: A munkások egyesei ezt tudj akis, de érdekükben áll a katonaságot elvtársaik előtt gyűlöltté tenni, mert ekképen okoskodnak, hogy a szoczialisták számuknál és kitűnő szervezetüknél fogva ezéljaikat könnyebben érhetik el, ha a fizikai erőt képviselő hadsereg megszuniK vagy pedig az ő szolgálatukba áll, a mely utóbbi czélból számos kísérletet tesznek, hogy a katonák fegyelemérzetét megbontsák és az ő eszméiknek megnyerjék. (Halljuk ! Halljuk !) Az én felfogásom szerint azonban azon okoskodás, hogy a hadsereg eltörlésével a szoczialisták ezéljaikat hamarább valósithatják meg, nem helyes, mert életképes eszméik ma már oly gyors ütemben nyernek megtestesülést, hogy minden forradalom felesleges, nem életképes eszméiknek pedig semmiféle forradalom nem biztosit hosszú életet. (Ugy van! jobbfelől.) Antimilitarizmusuknak az a másik oka, hogy a katonaság a munkást keresetétől elvonja, ép oly kevéssé helytálló, mint az első ok, mert hiszen a munkabiztositás előfeltétel a produktív munka számára. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ama nagy közgazdasági harezban pedig, a mely az államok között jelenleg folyik és még hosszú időn át mindaddig' folyni is fog, mig gazdaságilag