Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-210
210. országos ülés 1911 Julius 29-én, szombaton. 185 nemzetnek közkincsévé válik, a hol boldogan érezze magát minden egyes állampolgár és minden egyes idegen. Es minthogy e végből az első és főfeltétel az, hogy ennek az államnak a biztonságát megadjuk : tisztelettel kijelentem, hogy az elleninditványok mellőzésével a benyújtott törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Gróf Batthyánv Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Helyre! Elnök csenget.) Gr. Batthyány Pál: Ilyen zajban nem lehet tárgyalni ! (Felkiáltások a szMsóbaloldalon : Hadd menjen ki a turnus !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Habár előttem szólott igen t. képviselőtársam igen érdekes előadásának legnagyobb részével legnagyobb sajnálatomra egyet nem értek és egyet nem érthetek, a legnagyobb tisztelettel, a legnagyobb figyelemmel hallgattuk azt végig ugy szerény magam, mint elvbarátaim, a ki és a Mk abba a véleményben vagyok és vagyunk, hogy a véderőreformnak óriási problémája szükségessé teszi, hogy igenis itt az érveket egymással szembehelyezve (Helyeslés jobbjdöl.) azokat mérlegeljük, hogy tanácskozzunk olyan értelemben, hogy igyekezzünk egymást nemcsak megérteni, (Igaz ! Ugy van ! jobbjdöl.) de igyekezzünk egymást meg is győzni és hogy a vélemények különbözőségéből ne arra igyekezzünk, hogy egyik fél győzzön az egész vonalon, a másik fél pedig legyőzött legyen, hanem hogy igenis a nemzet, a haza javára egy jó és időszerű alkotást hozzunk létre. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: Ez siker! Justh Gyula : Talán valami rosszat mondtál ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Miskolczy Imre: Nem szavaztunk, hanem értelmes beszédet hallottunk ! f sW Issekutz Győző: De Justh azt mondja, hogy »Timeo Danaos et dona ferentes !« Gr. Batthyányi Tivadar: T. képviselőház! Ezek előrebocsátásával engedje meg előttem szólott t. barátom, hogy most, beszédem elején, csak egy-két momentumára felszólalásának reflektáljak, mert hiszen beszédem során, a mint a dolog természetéből folyik, majdnem mindazokra a témákra, a melyeket ő itt a tárgyról és a tárgygyal szoros kapcsolatban álló ügyekről elmondott, természetes, mondom, hogy ezekre rátérek, és beszédem e részeiben leszek bátor az ő állításaival is, a mennyiben ezt az idő megengedi, foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egy-két megjegyzést azonban kénytelen vagyok már most tenni. (Halljuk/) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. X. KÖTET. Az egyik az, hogy t. barátom szememre veti, hogy a mikor Szekszárdon választóimnak beszá moltam, akkor én kérdeztem tőlük, minek kell az a két Dreadnought. Megfelelek erre kellő tisztelettel. T. kéj)viselőtársam valószínűleg figyelemmel kisérte a delegáczió tárgyalásait, ugy a múlt tárgyalásokat, mint a legutóbbiakat, és akkor bizonyára elismeri, a mint szives volt elismerni, szerény működésemet a közgazdasági vonatkozásaiban a kérdéseknek, a mire nézve leszek bátor az akkor elfoglalt álláspontomnak megfelelően egy határozati javaslatot is beterjeszteni. De akkor bizonyára figyelemmel kisérte t. képviselőtársam azt és megállapíthatta, hogy én ug}' a delegáczió tengerészeti albizottságában, mint a külügyi albizottságban, valamint a plénumban igen behatóan, ismételten foglalkoztam azzal a problémával, és kifejtettem álláspontomat, a mely álláspontomból kifolyólag én a tengerészetnek tervezett fejlesztéséhez hozzá nem járulhatok, és tettem ezt inkább túlsókat, inkább tulgyakran nyilatkoztam e kérdésben, semhogy választóim szemrehányást tehetnének nekem azért, hogy én Szekszárdon nem foglalkoztam részletesen a haditengerészettel. Hédervári Lehel: Az Szekszárdra tartozik, nem Margittára! Gr. Batthyány Tivadar: Legkevésbbétehet szemrehányást nekem, mert igen intelligens magyar vidéket van szerencsém képviselni, a mely olvassa a lapokat, figyelemmel kiséri az ország közállapotait és abban saját képviselőjének működését, igy tehát ne vegye rossz néven t. barátom, hogy én nem tudom magamévá tenni a szemrehányást, melyet erre vonatkozó megjegyzése tartalmaz. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magától értetődik, hogy nem tarthatom magamat feljogosítva, sem hivatottnak arra, hogy abba a polémiába, — és beszédének legnagyobb része polémiából állt gróf Apj)onyi Albert és gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársaimmal szemben, — mondom, hogy én ebbe a polémiába beleelegyedjem, mert hisz igazán sem gróf Apponyi, sem gróf Andrássy nem szorultak rá, hogy őket t. barátommal szemben védelmembe vegyem. (Mozgás.) Már most sajnálattal kell megállapítanom egy tényt, a mely bizonyos ellentétben áll a t. ministerelnök urnak több izben tett nyilatkozatával és a melyre nézve személyesen aposztrofált t. képviselőtársam. Ez arra vonatkozik, hogy én legjobban tudom, hogy a választói reform még nincs oly közel. Engedelmet kérek, ez engem meglep, mert hiszen csak néhány évvel ezelőtt méltóztatott a t. háznak a kormányelnök ur hozzájárulásával egy határozati javaslatomat elfogadni, a melynek az volt a czélja, és a mely kimondott rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a nyár folyamán a statisztikai adatok összeállittassanak, a minek azután az a konzekvencziája a t. ministerelnök urnak a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozata alapján, hogyha egyszer a statisztikai adatok együtt vannak, akkor ő a választójogot igen ha24
