Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-209

209. országos ülés 1911 Julius 28-án, pénteken. 171 uatkozó javaslatokkal már most foglalkozzék. (Felkiáltások jobb felől: A magyar állam szuverenitása ! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Nem akarok hivatkozni a képviselőknek kényelmi, sőt egészségi szempontjaira sem, ámbár minden állással össze van kötve, különösen szellemi munkát igénylő minden állással. . . (Élénk derültség jobbjelől.) Eitner Zsigmond: Már csak önök csinálják gondolkozás nélkül! Justh János: Gondolkozás nélkül szavaznak! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Hiszen ezen, nem mondhatom, közbeszólás, hanem közbenevetés tulaj donképen támogatja az én érveimet, a mint a t. képviselő urak erről mindjárt meg fognak győződni. Nem akarok szólni arról, ámbár, mint mondám, szellemi munkával, a mely hosszú időn át, hónapokon át folytatódik, együtt jár bizonyos pihenésnek, szünetnek igénye, a melyet minden állami és magánhivatalban is megadnak, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De én e szempontokra ez alkalommal nem akarok mint döntőkre hivatkozni. Egyedül arra akarok hivatkozni, hogy ezeknek a véderő javaslatoknak ily időben tárgyalásra tűzése csak arra alkalmatos, hogy a parlamenti vitatkozásoknak komoly czéljai elérhetők ne legyenek. (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon. Nagy mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) A képviselőház egyik feladata, határozatokat hozni, de ezt megelőzőleg feladata a tárgyakat, a melyek fölött határozni készül, komoly és fontosságukhoz mért alapossággal megvitatni. (Mozgás a jobboldalon.) Ennek nemcsak azért kell történnie, hogy a nézetek itt a képviselőházban kialakuljanak, hanem azért is, hogy a közvélemény az itteni megvitatásból saját állásfoglalásának, saját szempontjának megérlelését meritse. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Majd a végén ! Eitner Zsigmond: Majd nem fog Farkas helyeselni! Gr. Apponyi Albert: Nagyon örülök, hogy t. képviselőtársaimmal ebben a tekintetben egyetértek. Hiszen lehetetlen, hogy ne értsünk egyet ebben ; hiszen ez az alkotmányos életnek legkezdetlegesebb igazságai közé tartozik, (ügy van!) Halmos Elemér: Csak az eszközökben van eltérés ! Gr. Apponyi Albert: Ebből az következik, hogy nagyfontosságú ügyeknek napirendre tűzése oly időben, a midőn ugy azoknak komoly megvitatása itt felette nehéz . . . (Nagy mozgás a, jobboldalon és felkiáltások : Miért ?) Elnök (csenget) : Kérem a t. képviselő urakat, hallgassák meg csendben a szónokot. Gr. Apponyi Albert: . . . mint pedig a közvéleménynek az itteni vitákhoz simulása, azok felé forduló figyelmének komolysága és intenzivitása nem várható, mondom, hogy komoly tárgyaknak ily időben napirendre tűzése, ha a törvény és házszabályoknak betűje szerint megengedhető is, de a helyes alkotmányos és parlamenti praxissal ellenkezik (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és egyenesen arra a feltevésre ad alkalmat, és szolgáltat okot, hogy a napirendnek ily módon való megállapítása czéljául vallja azt, hogy a komoly vitatás megnehezittessék (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) és annak a közvéleményre való hatása gyengittessék, hogy ne mondjam: meghiusittassék. Már most olyan országban élünk, a melyben a lakosság túlnyomó részének foglalkozása a földmivelés ; megfelelően az ország e társadalmi kialakulásának a képviselőház tagjainak többsége is olyanokból áll, a kik mezőgazdaságuknak jövedelméből élnek, abból tartják fenn magukat és ezeknek igen kis része az, a mely ugy, mint például én magam is, a gazdasági mindennapi munkát nem végzi maga, a vezetést sem. hanem gazdatisztekkel, jószágigazgatókkal láttatja el. A földbirtokos középosztály zöme arra van utalva, hogy különösen a mezőgazdasági munkáknak e döntő pillanatában, az aratás és cséplés alatt, otthon legyen és ezeket maga vezesse ; (Mozgás.) ebből íolyólag valamely nagyfontosságú tárgynak ilyen időre való kitűzése más eredményt nem érhet el, mint hogy a kép viselőknek nagy zöme csak legéletbevágóbb gazdasági érdekeiknek elhanyagolásával és veszélyeztetésével vehet részt az itteni munkában. (Igaz! ügy van ! a baloldalon. Zaj jobbielől. Elnök csenget.) A mi pedig a közvéleményt illeti, t. képviselőház, annak igen nagy része most szintén annyira abszorbeálva van a mindennapi kenyérkeresetnek égető — és most igazán a szónak betűszerinti értelmében is égető — gondjaival, hogy ilyen időkben lehetetlen, hogy a parlamenti vitáknak meglegyen az a háttere, mely pedig a parlamentarizmusnak lényegéhez tartozik, (Helyeslés balfelől.) a melyhez fordulni nem taktika, de a melyet kijátszani taktika. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Nem lehetséges, hogy ilyenkor, ilyen időben a közvélemény a parlamenti vitáknak azt a hátterét alkossa, melyet egészséges parlamenti gyakorlat szerint kell hogy alkosson. Szóval, a parlamenti viták természete, hatálya ugy itt bent, mint ott künn az ilyen helytelen napirendretétel által meg van hiusitva. (Ugy van ! ügy van ! balfelől.) Ennek folytán, ha el akarjuk hárítani magunktól azt a gyanút, mintha mindazok, a miket én most mint következményt állítottam fel, taktikai czéljai volnának a véderőtörvény mostam napirendre tűzésének, méltóztassék az én indítványomat elfogadni, mely odairányul, hogy a ház tartsa a maga normális szünetét, a mely úgyis rövid és lássunk hozzá rendes parlamenti teendőinkhez a rendes időben, és azok során a véderőtörvényj avaslat tárgyalásához is. (Felkiáltások jobb felől : Az obstrukezióhoz !) Bocsánatot kérek, t. képviselőház, hallok olyan közbeszólásokat, melyek a jiarlamenti tárgyalásokban most mutatkozó egyes nem tetszetős, l — bizony nekem sem rokonszenves — jelensé22*