Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-209

158 209. országos ülés 1911 Julius 28-án, pénteken. Ráth Endre: T. képviselőház! Semmi kétség az iránt nincs, hogy itt obstrukezió folyik. (Nagy derültség jobbfdől.) Miskolczy Imre: Én már rég sejtettem! (Derültség jobbfdől.) Ráth Endre: Ezt előrebocsátottam azért, nehogy differencziák vagy nézeteltérések legyenek köztünk. De ettől eltekintve, mikor az elnök ur azt a kijelentést tette az előbb, hogy Ostffy képviselőtársunknak a kérelme felett azért fogunk most szavazni, mert ő előbbi kérvényét visszavonta, akkor ebben a parlamentben, hol a preczedenseket oly nagyon szivesea alkotják, különösen óvakodnunk kell nekünk attól, hogy a preczedensekből senkire joghátrány ne származzék. T. képviselőház ! Ha állna az a feltevés, hogy valakinek hosszabb szabadságot egy ülésszakban csak egyszer lehetne kérni. . . Eitner Zsigmond : Hol vannak a többségből a turnushiányzók ? (Nagy zaj jobbfelöl.) B. Podmaniczky Endre: Semmi köze hozzá! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Eitner Zsigmond : Kérjenek szabadságot, akkor elmehetnek ! (Folytonos zaj.) Kun Béla: Kérjenek szabadságot! (Nagy zaj.) Elnök Csendet kérek ! Ráth Endre: . . . akkor kérdem a t. házat és különösen kérdem a t. elnök urat, vájjon nem volt-e preczedens arra, hogy elnöki jogaiból kifolyólag valakinek ugyanabban az ülésszakban kétnapi vagy háromnapi, vagy négynapi szabadságot adott ? Különbséget tenni az ülésszakra vonatkozó jogokban az elnöki jogkör és a ház jogköre közt abszolúte nem lehet. Ha áll az a jog, hogy az elnökségnek megvan az a hatásköre, hogy adhat a házszabályokban előirt keretekben közvetlenül szabadságot annyiszor, amennyiszer ő akar, vagy a mennyiszer azt méltányosnak találja, akkor természetesen nem lehet semmiféle különbséget tenni a között, hogy ha valaki például 13 napi szabadságot kér, melyet van joga még az elnök urnak megadni, vagy pedig 15 napi szabadságot kér, mely már a ház határozatától van függővé téve. (Helyeslés'balf dől.) En tehát azt hiszem, hogy ebben semmiféle differenczia vagy nézeteltérés köztünk nem lehet, és szabadságot valaki annyiszor kérhet és a ház bőkezűsége annyiszor megadhatja azt, vagy szükkeblűsége annyiszor utasithatja azt vissza, a hányszor akarja. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Mindenekelőtt Kun Béla képviselő ur felszólalására vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy kifejezett kivánsága folytán a bejelentett szabadságkéréseket egyenként fogom a háznak szavazásra feltenni. (Helyeslés a baloldalon.) A mi előbbi kijelentésemet és az ahhoz fűződő, a házszabályokra való hivatkozással történt felszólalásokat illeti, a kérdést tulaj donképen nem tartom aktuálisnak, (Igaz! Ugy van I) mert hogy Ostffy képviselő ur szabadságidő engedélyezése iránti kérése szavazás alá bocsátható, ebben nézeteltérés nincs. (Helyeslés.) Előbbi kijelentésemet azonban szükségesnek véltem és most is fentartom, s bátor leszek felfogásomat erre vonatkozólag egészen preczize kifejezni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Nézetem szerint a házszabályok két szakaszának rendelkezése, t. i. a 238. és a 246. §-ok rendelkezése jön itt tekintetbe. Az egyik általában a törvényhozás körébe tartozó munkákra nézve, a másik pedig a kérvényekre nézve azt az elvet állítja fel, hogy a mely kérdésben a ház egyszer határozott, abban a kérdésben ujabb határozathozatal többé azon ülésszakban nem lehetséges. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennek az elvnek kell tehát mindenesetre érvényesülnie, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) de ennek az elvnek nem akarok én sem olyan messzemenő és rideg értelmezést adni, hogy azért egy képviselőnek, a kinek ma megtagadta a ház a szabadságidő engedélyezése iránti kérvényét, abban az ülésszakban soha többé szabadságidő engedélyezését kérnie ne lehessen. (Helyeslés a jobb- és a baloldalonn.) Ellenben feltétlenül fennállónak tartom e szakaszok rendelkezését a szabadságidő engedélyezése iránti kérésekre nézve annyiban, hogy ha a ház valakinek szabadságidő iránti kérése felett határozott és az illető pl. három hétre kért szabadságot, a ház pedig tőle ezt megtagadta, az illető képviselő azon három héten belül a házhoz többé nem intézheti ugyanezt a kérést. (Elénk Iielyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, a képviselő urak ebben a kijelentésemben megnyugodhatnak. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a bal- és a szélsőbahldlaon.) Justh Gyula: A házszabályokhoz kérek szót. (Derültség és zaj a jobboldalon. Halljuk I Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond : Nem árt önöknek egy kis házszabálykioktatás. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Justh Gyula: Én az elnök ur értelmezését nem tartom teljesen házszabályszerűnek. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon: Talán módosítani akarja a házszabályokat ?) Nem akarom módosítani a házszabályokat, én csak a házszabályokban engedett minden fegyvert ki akarok használni. (Zaj.) Nos tehát, a házszabályok 246. §-a semmi körülmények között nem vonatkozhatik a szabadságolási kérésekre, hanem vonatkozik azokra a kérvényekre, melyeket a házhoz nem a ház tagjai nyújtanak be. (Ugy van/ balf dől. Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Justh Gyula : A 246. és a 258. §. között megvan a lényeges különbség. A 258. §. a szabadságidőre vonatkozik és azt mondja, hogy a képviselőnek a házhoz kell kérelemmel fordulnia, ha tizenöt napnál hosszabb időre kér szabadságot. Már most ezt a két szakaszt összevetve, miután az előbbi