Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-207
144 Sö7. országos ülés Í9íl július %Ó-án, szerdán. Ugy áll a dolog, hogy az a bányász fizetésének egy harmadrészét, vagy még annál nagyobb összeget is, befizeti a társládába, illetőleg levonják azt a fizetéséből és ha azután 5—10—15 esztendei becsületes, szorgalmas munkásság végén akár családi körülményeinek megváltozása következtében, akár egyéb okokból kénytelen azt a vállalatot vagy társulatot elhagyni és egy másik vállalat szolgálatába állani, akkor ezen 5—10 vagy 15 esztendei munkásságát a nyugdíj szempontjából teljesen elveszti, mert az uj vállalat, a melynek szolgálatába szegődik, a másik vállalatnál eltöltött időt nyugdijába be nem számit hatja. Itt csak egy mód volna a segitségre (Halljuk ! Halljuk!) és pedig az, hogyha a bányatörvényt revideálnók, a társládákat pedig országossá tennők és központi szervezéssel államositanók. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Csak nagyon röviden fogom jelezni, minő visszaélések történhetnek e kérdés körül. Egy 1904. évi adat van a kezemben, a mely évben 57.000 bányamunkás volt; ezek közül 16% szenvedett baleset folytán sérülést. Sokkal kedvezőbb a helyzet a kincstári bányáknál, a hol csak 6°/ 00 szenvedett sérülést. Az 1885. évi társláda összes kiadásai 957,656 forint, vagyis 1.915,312 K volt. Ebből az óriási összegből csupán segélyezésre 745,312 K fordíttatott, mig a kezelési és egyéb költségek felemésztettek 1.169,616 K-t. Ez egy lehetetlen és tarthatatlan állapot. Épen ezért, minden bővebb indokolás nélkül, előterjesztem interpellácziómat. Megjegyzem még azt, hogy különösen a Pécs-vidéki bányatársulatok már két izben, 1910-ben is, voltak a jelenlegi pénzügyminister urnái deputáczióban és én vezettem az idén májusban egy deputácziót, és minden alkalommal, annak belátása mellett, hogy valóban tarthatatlan az a helyzet, a mely a bányászat körében van, megígértetett a bányatörvény revíziója, azonban daczára annak, hogy azóta már 14 hónap is elmúlt, még abszolúte semmiféle intézkedésnek nyomát sem látom arra nézve, hogy ez a törvényjavaslat a ház elé kerüljön. Interpelláczióm a következő (olvassa) : »Van-e tudomása a pénzügyminister urnak arról a nyomorúságos helyzetről, a melyben a legterhesebb és legveszedelmesebb munkát teljesítő bányászok és kohászok sínylődnek ? Van-e tudomása azokról a tarthatatlan helyzetekről, a melyek a bányatársládák körül, különösen a magánvállalatok és társaságoknál fennállanak ? Szándékozik-e a pénzügyminister ur ezen tarthatatlan helyzetek megszüntetéséről a bányatörvény revíziója által segíteni, különösen szándékozik-e a társládák országositásával vagy állami kezelésbevételével az e körül fenforgó bajokon sürgősen segíteni ?« (Helyeslés bal/elől.) Ajánlom interpellácziómat a t. minister ur szives figyelmébe. Gr. Batthyány Tivadar: A szervezkedést kell nekik megengedni ! Még azt sem engedik meg nekik, hogy hazafias alapon szervezkedhessenek ! Elnök: Az interpelláczió kiadatik a pénzügyminister urnak. Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 15 perczkor.) Hitelesítették: gr. Bethlen József s. k., Scitovszky Béla s. k. naplóbiráló-bizottsági tagok.
