Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-207
142 207. országos ülés 19ÍÍ Julius 26-án, szerdán. a távirati megkeresés megérkezett, ez május 10-én volt, ettől számított egy hónap alatt, vagyis június 8-án az iratok megérkeztek. Tehát erre nézve nem lett volna baj. De nagyobb baj szintén nem lett volna, ha eleresztjük, legfeljebb akkor még egyszer el kellett volna fogni. Miután rendelkezésem alapján lett letartóztatva, a szabadlábra helyezés meg nem történte semmiféle törvényes intézkedést nem sért és különösen nem vonja maga után azt, hogy a kiadatásnak ekkor vagy akkor kellett volna előterjesztetnie. Én mindaddig folytattam volna az eljárást, a mig vagy kiadatást nem kérnek, vagy meg nem büntetik. Méltóztassék meggondolni a dolgot. Mi mindenféle nemzetközi kötelezettségünknek igyekezünk eleget tenni és a humanizmus követelményeinek is, de gyilkosokat itten szabadlábon hagyni minden további nélkül, ez talán humánus lehet irányukban, de nem a társadalom irányában, nekem pedig kötelességem ezen szempont felett őrködni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ezen felvilágosítás után méltóztatik megnyugodni. Pető Sándor: Mi lesz ennek az embernek a sorsa ? Székely Ferencz igazságiigyminister: A szerződés kötelez bennünket. Semmi bűnvádi eljárás nem lesz most már az oroszokkal, mert hiszen meg van az Ítélet, azt fogják végrehajtani. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólni. Benedek János: T. képviselőház! Feltett kérdéseim egyikére adott válasz engem is kielégít, sőt kielégíti azt a várakozást is, a melyet én a minister ur eljárásához fűztem. Azonban én is kénytelen vagyok ezen pontnál a tényállás megkorrigálására szorítkozni. Azt méltóztatott mondani, hogy szabadlábra helyezték. Hát tény ezzel szemben, hogy tolonozházba kisérték. A kiadatást megtagadta ugyan az igazságügyminister ur, azonban tolonozházba vitette és kényszerűt] evéllel ki fogják szállítani. Azonban a tolonozházba való szállítás még nem szabadlábra helyezés. De megnyugszom ebben, mert a kiadatás itt tényleg megtagadtatott és az, hogy a magyar rendőrhatóság megtüri-e a külföldön ilyen súlyos bűncselekményt elkövetett egyént, kizárólag rendőrségi dolog, a melybe beleszólása van esetleg, mint felsőbb hatóságnak, a belügyministernek; ezért az igazságügyminister urat nem is vonhatnám felelősségre, és e tekintetben az igazságügyminister ur nem is szolgálhatna nekem kellő felvilágosítással. Válaszának ez a része tehát egészen helyes, a törvénynek és az igazságügyminister úrtól méltán elvárható méltányosság és humanizmus követelményeinek mindenben megfelelő lévén, azt szívesen tuhomásul veszem, (Helyeslés.) ellenben a Holevkára vonatkozó intézkedését és válaszát már nem vehetem tudomásul. Ha tudott sarkára állani az igen t. minister ur a Kaffkaügyben, akkor sarkára állhatott volna a Holevka dolgában is. Elvégre, ha rendészeti dologgá lett ez az egész és a rendészet eljárt a maga hatáskörében és kiutasította őket, ugyanezt megcsinálhatta volna Holevkával szemben is vagy pedig megindíthatták volna — a mint meg is indították — Magyarországon is ellene az eljárást, de nem kellett volna kiszolgáltatni büntetései tetemes részének kitöltése után a Szibériába való deportálásra és Isten tudja, micsoda kegyetlen büntetésekre. (Ugy van ! balról.) Ezt már nem kellett volna tenni, nem kellett volna kiadni, sőt még innen intézni kérdést az iránt, hogy akarj átok-e, óhaj tj átok-e a kiadatását. . . Pető Sándor : Kezdeményezni! Benedek János : ... ennyi szolgálatkészségre Oroszországgal szemben, azt hiszem, sem a törvény, sem a nemzetközi udvariasság, sem pedig az Oroszországban folyó állapotok iránti tekintetek nem köteleznek bennünket, mert hiszen nagyon jól tudjuk, miként bánnak el Oroszországban az erősekkel, a gyengékkel és hogyan járnak ott el különösen az ilyen, bizonyos tekintetben balsorsu szerencsétlenségek következtében bünbeesett szegény munkásokkal. Ne legyünk mi e tekintetben oroszabbak az oroszoknál, muszkábbak a muszkánál. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Benedek János: Én azt hiszem, hogy ez fog megfelelni — ha még reparálható ez a dolog — az igazságnak, a nemzetközi szerződésnek és a humanizmus követelményeinek is, t. i. ha egyforma mértékkel mér az igazságügyminister ur és a mint meg tudta az igazságot találni a Kaffka-ügyben, épen ugy igyekszik megtalálni ezt a Holevka dolgában is. A válasznak ezt a részét tehát nem vehetem tudomásul. Elnök : Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Székely Ferencz igazságügyminister: T. ház! Csak pár szót kívánok szólni. A Kaffka-ügyben nyilván nem méltóztatott hallani, hogy mit mondottam. Kaffka kényszerűt]evéllel lett elbocsátva, tehát szabadlábra lett helyezve, csupán köteles volt bizonyos helyeken jelentkezni, mig Galicziába rokonaihoz ért; ő tehát nincsen fogva. A mi pedig a másik esetet illeti, én nagyon sajnálom, de előttem van a törvény és én ezt köteles vagyok megtartani. Ha 1875-ben nem kötöttük volna Oroszországgal ezt a szerződést, akkor más volna a helyzetem, igy azonban kénytelen vagyok a törvény rendelkezését végrehajtani. A különbség az, hogy ha ő nem kapott kegyelmet, — a mint hogy nagyon valószínű, hogy nem kapott, akkor még több, mint 8 esztendeje van hátra a büntetéséből — tehát nekünk ki kellett őt adnunk, mert hiszen különben miért kötöttünk volna szerződést, ha ilyen embert sem adnánk ki, a ki gyilkosság miatt van elitélve és megszökött,
