Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-206

206. országos ülés IMI július 25-én, kedden. \Ti kiadással jár, ha az összes altiszti állásokat továbbszolgáló altisztekkel töltik be, mert a továbbszolgáló altisztnek az ő lénungján felül az ő havi zsoldját is meg kell fizetni, a mi számitásom szerint a gyalogezredeknél évenkint 2 millió körüli összegre rug. Itt is nehézség van tehát abban, hogy altiszteket mint továbbszolgáló altiszteket képezzenek. De meg nagy nehézség van abban is, hogy a mikor a mostani drága munkavilágban besoroztatik az a fiatalember, a ki előtt ott áll azután a lehetőség, hogy két év múlva hazamehet, vagy három évig szolgáljon-e, engedelmet kérek, a kinek nem czélja a továbbszolgálás, vagy nem czélja hivatalszolgai vagy vasúti, postai szolgálatban állást elfoglalni, a mit ezen a réven könnyebben megszerezhet, hanem, a ki továbbra is gazdálkodó akar lenni, vagy a saját iparát vagy kereskedését akarja folytatni, a népnek ezek a rétegei egyáltalában nem fognak az altisztségre vállalkozni. Pedig épen népünknek ezek a rétegei a legalkalmasabbak az altiszti állásra, (ügy van ! balfelől) mert először is van bizonyos képzettségük, a mely az altiszti állás betöltésére elegendő, másodszor fizikai erejük az ő nehezebb testi munkájuk következtében jobban kifejlődött és a testi fáradságot sokkal jobban birják, ennélfogva a hadseregben az altiszti állásokra sokkal inkább alkalmasak ; és épen ezt a réteget tartván vissza a törvényjavaslat azon intézkedésével, hogy az altisztek kötelesek lesznek három évet szolgáim, vagy visszatarthatok három évre, a nem altiszti sorban levő legénység pedig két év után hazamehet, mindez az altiszti állásoknak, a hadseregben ezen anynyira fontos helyeknek meggyengülésére fog vezetni. Nem tudom elképzelni először is azt, hogyan gondolják fedezhetni az altiszti állományt. Hiszen ha az a besorozott katona nem akar altiszt lenni, akármennyire képes is, akárhogyan erőltessék is, neki csak egyszer kell kimaradnia és már akkor nem szabad előléptetnie. Csak akkor lesz tehát altiszt ha akar, pedig tudom, hogy nem akar, ha két év után hazamehet. A törvényjavaslatnak ez az intézkedése hátrányos lesz épen abból a katonai szempontból, a melyet a t. előadó ur és a t. minister ur is oly szépen felemiitett. A mi magát a kétéves szolgálatot illeti, erre nézve az ujonczmegajánlási vitánál nyilatkoztam. Hát már ezelőtt 25 évvel is megvolt ez, kisebb-nagyobb részletekben akkor is elbocsátották két év után a legénységet, az altisztet ott tartották, a mint most is ott akarják tartani, a lovasságnál megmarad a három esztendő, a haditengerészetnél pedig felemelik négy évre ; kérdem tehát : hol marad akkor a kétéves katonai szolgálat ? (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez a kétéves szolgálat tehát, a melyet anynyira szeretnek a javaslat ellenértékéül a nép elé állitani, ebben az alakjában már 25 esztendő előtt is megvolt, most csak törvénynyé lenne az, a mit eddig gyakorlatilag csináltak, de semmiféle nagyobb ujitás, semmiféle kedvezmény a hadseregre, vagy a népre elő nem áll. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a néptanítók egyéves önkéntességét illeti, igen érdekesnek tartom, hogy itt folyton panaszkodtunk eddig a felett, hogy nem tudunk elég tanerőt kiállitani és hogy igen sok községünk van, a hol iskolát kellene felállítani; ezerszámra van község Magyarországon, a hol nincsen népiskola, és nekünk azon kell lennünk, hogy iskolát létesitsünk, abba pedig tanítót is kell állitani, tehát a tanítókra szükség van. A mikor, egészen helyesen, birtok- és családfentartási okokból a tényleges szolgálat alól felmentünk egyeseket, akkor ez a felmentési ok a tanítóságnál nem érvényes. A tanítók eddig két hónapot szolgáltak, lehetővé tették nekik, hogy a vakácziók, az iskolai szünet alatt teljesíthessék ezt, és igy az iskolának tanítása semmiféle hátrányt nem szenvedett. Most ettől az iskolától elvonják a tanítót, besorozzák egy évre, hogy — mint az indokolás mondja — ne menjen haza mint közember, hanem altiszti rangot nyerhessen, nehogy a gyakorlatokra való bevonulásoknál munkát kelljen neki végezni. Nagyon sovány vigasztalás ez ezeknek a tanítóknak, hogy egy évet kelljen szolgálniuk azért, hogy altisztek lehessenek. Ha a kormány, a mely ezt olyan kedvező színben akarja feltüntetni a tanítóság előtt, megkérdezi a tanítókat, nem hiszem, hogy azok elfogadnák az egyévi szolgálatot a kéthónapos helyett. Nem tartom helyesnek ezen intézkedést, daczára annak, hogy az egyéves önkéntességet is kiváltságnak veszem, a mint előbb is nyilatkoztam róla. Ez is kiváltság, de törvényünk biztosit bizonyos esetekben kiváltságokat, és ha van családfentartás és birtokfentartás, van iskolafentartás is, és ezen a czimen is megérdemelnék a tanítók, hogy kiváltságos helyzetükben megmaradjanak. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) T. képviselőház ! (Zaj. Elnök csenget.) Mivel eddig bizonytalan volt a kétéves katonai szolgálat, bár igen sokan részesültek ebben a kedvezm ényben, a sorozásnál a legénység nem válogatott a tekintetben, hogy tüzérnek, huszárnak, pagy bakának menjen-e. Most azonban, a midőn már az egész országot telekürtölték a kétéves katonai szolgálattal s a mikor ebben a kedvezményben csak a gyalogságnál szolgálók részesülhetnek, bekövetkezik az az állapot is, hogy a legénység minden eszközt megragad és mindent el fog követni arra, hogy ne legyen huszár vagy tüzér, hanem a gyalogsághoz kerüljön. (Igaz! ügy van,! balfelöl.) Egy hang (a jobboldalon) : Eddig is igy volt! Szabó István (nagyatádi) : Nem volt -az eddig igy, t. képviselőtársam, csak igy is volt, de ezentúl sokkal inkább igy lesz. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Es ha eddig a tisztelt sorozó-bizottságok a huszárok számára keresték ki a jobb emberanyagot, ezentúl sokkal nagyobb akadályokkal fog kelleni megküzdeniök, mert a legények ezentúl nem igye-