Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-206

206. országos ülés 1911 Julius 25-én, kedden. 125 Winklar Bertalan : Az a tiszt hat éves korától fogva mindig tanult. Szabó István (nagyatádi) : Nem itt van az ok, hogy a tanult fiatalság ebben a kedvezményben részesült, hanem, valljuk meg őszintén, és bátor vagyok itt kimondani, (Halljuk ! Halljuk!) hogy ez mind az egyoldalú törvényhozás következménye. (Mozgás.) A kik a törvényt hozták, a kiknek befolyásuk volt az országgyűlésen a törvények meghozatalára, azok elsősorban a maguk viszonyait ismerték, a maguk körzeteit mérlegelték és nem értek rá időt szakítani arra, hogy a kinnlevő nép körülményeivel foglalkozzanak. És a mikor látták, hogy a hároméves szolgálati idő terhes, alkottak törvényt, hogy az ő fiaik csak egy évet szolgáljanak. T. ház! A köznép fiainak nem azért kell 2—3—4 évet szolgálnia, mintha a kiképzésre kellene ez az idő, hanem azért, hogy a katonaságnak létszáma fentartassék, hogy a katonaság kötelességét békeidőben is teljesíthesse. Már pedig, ha azért kell a polgárnak, a hazafinak katonai szolgálatot teljesíteni, mert arra a hazának vagy a hadseregnek szüksége van, akkor nem tartom helyesnek, hogy az egyik egy esztendőt szolgáljon kedvezményesen, a másik pedig minden kárpótlás nélkül 2-^-3—4 esztendőt legyen köteles szolgálni. T. ház ! A mit felhoznak ennél a kérdésnél a tanult fiatalságra nézve, a pályarontást, keresetcsökkenést és azt, hogy csak később alapithatnak családot, ez igaz, de legyenek meggyőződve t. képviselőtársaim arról is, hogy ugyanez a pályarontás, ugyanez a keresetcsökkenés és ugyanaz a károsodás megvan a köznép fiainál is, sőt sokszor még nagyobb mértékben, mint az intelligenczia tagjainál. Voltam bátor erre a tényre rámutatni és kívánságom az volna, hogy a t. kormány gondosgodnék épen a véderőreformnál, mikor erről törvényt hozunk, arról, hogy ha már a köznép fiainak idejére, fizikai erejére, áldozatára nagyobb mértékben van szükség, mint az intelligenczia tagjainál, akkor az az egyszerű szegény ember, ki ugy is a szegénység soraiból kerül ki, az eltöltött két vagy három évi többletre nézve kárpótlásban részesittessék. (Helyeslés balfelóí. Felkiáltások jobbfelól: Épen azt akarja!) Nagyon czélszerű volna ez azért is, mert ha annak a három-négy évet szolgáló katonának, mikor' megszabadul, a felülszolgált éveire bizonyos összeget adhatnánk, ezzel szerény igényeihez képest sokszor abba a helyzetbe juttathatnák őket, hogy életpályájuknak alapjait lerakhatnák ezen összegből. Ez pedig keservesen megszolgált bér, a mit nagyon megérdemelnek, míg ha nem adunk nekik ilyen ellenszolgáltatást^ akkor ingyenszolgálatot követeltünk tőlük, a mit pedig nem lehet jogosnak tartani. (Helyeslés balfelóí.) T, képviselőház ! Azt mondhatná erre valaki, sőt remélem, azt mondják rá, hogy ez jó volna, igazságos és méltányos is, de mint sok minden egyébre, erre sincs pénzünk. Erre bátor vagyok felemlíteni, hogyha csak a biztosítást Magyarországon állami kezelésbe vennénk, (Élénk helyeslés a baloldalon.) tudnánk teremtem alapot ezeknek a továbbszolgáló katonáknak a kárpótlására. Nagyon kérem a t. kormányt, melynek egyik tagját szerencsém van itt üdvözölhetni, valamint a t. többséget is, hogy ezt ne tekintsék pártkérdésnek, (Helyeslés balfelél.) és ne nézzék talán azt, hogy nagyon egyszerű oldalról jött ez az indítvány és javaslat. Remélem, hogy a figyelmet nem kerüli el ; de ha a jelenlegi kormánynyal vagy többséggel nem lehetne ezeket a dolgokat kivívni, én majdnem biztos vagyok benne, hogyha nekünk lehetséges lesz — a mint remélem, hogy lehetséges lesz — népparlamentet ideállítani, (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) az a népparlament ezt meg fogja csinálni, mert ezzel csak a multaknak hibáit és mulasztásait pótolja helyre. Az igen tisztelt előadó ur nagyon gyönyörűen festette le szép előadói beszédében, és nagyon szépen mutatta be a hadseregnek szükséges voltát, nevelő hatását, a hadsereg előnyös voltát az ott szolgáló legénységre nézve. Ha időm engedi, még röviden visszatérek erre, most azonban egy másik kijelentésére akarok hivatkozni. A t. előadó ur, de a t. túloldalról mások is, igen sokan hangoztatták, hogy azt a sok-sok milliót, melyet a hadseregre költünk, nem kell kidobott pénznek tekinteni, mert hiszen abból igen sok visszatérül más formában, más alakban. A mi a visszatérítést ületi, erről a köznép szempontjából, a melyhez tartozni szerencsém vagy szerencsétlenségem van, szó sem lehet. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De a mi magát azt a felfogást illeti, hogy igen sok visszatérül ezekből a milliókból, csak azt válaszolhatom a t. előadó urnak, hogy ha a sok fáradsággal elvetett gabonáját a learatás és az összehordás után valaki elvinné és panaszára őt azzal vigasztalná, hogy hiszen otthagyta a szalmát és a polyvát, tehát mégis hagyott ott valamit, ha azzal vigasztalná, hogy a megőrölt búzából, ha szüksége lesz reá, néhány zsák lisztet ad majd, azt hiszem, ez olyan sovány vigasztalás volna, (Taps a baloldalon.) a melyet elfogadni semmiképen sem lehet. (Tetszés és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szinte czélttévesztettnek tartom a t. előadó urnak azt az érvelését is, hogy vegyük figyelembe azt, hogy a hadseregnél 32.440 intelligens főnek adunk megélhetést. En, a ki szerencsés voltam három évet tölteni el a hadseregben, láttam, hogy kiknek adjuk mi ezt a megélhetést, és mindig szomorúan gondolok vissza arra, hogy abból a 32.400 intelligens és urasán eltartott katonatisztből mennyi a magyar és mennyi az, a ki igazán a magyar államot és a magyar nemzetet akarja, szolgálni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igen sok, és pedig jogos panaszra ad az is okot, hogy nálunk a nyugdijak óriási összegeket emésztenek fel. A nyugdijak évről-évre annyira emelkednek nálunk, hogy nemsokára odajutunk, hogy meg kell húznunk a határvonalat, a melyen