Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-205

108 205. országos ülés 1911 Julius 2í-én, hétfőn. nincs jelen, Justh Gyula t. képviselőtársamra, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) a ki a nagylaki kerület képviselőjének beszámolóján 1909, gondolom, deczember havában — mivel a Budapesti Hírlapnak deczember 15-iki számában jelent ez meg — ezt mondotta (olvassa): »Katonai engedményekről beszélnek, azokat tolják előtérbe, hogy elvonják az ország figyelmét az önálló magyar bank ügyétől.« (Élénk derültség a jobboldalon és a középen.) Hédervári Lehel: Korán nevetnek! (Zaj. Halljuk! Halljuk I) Gr. Tisza István (olvassa) : »Ez is 67-es mesterkedés«. (Derültség jobbfelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) »A katonai kérdéseket meg kell hagyni egyelőre« — felolvasom ezt is, — »nyilt kérdésnek, nem szabad felszinre hozni, mert ezen a téren ugy sem érhetünk el lényeges eredményt.« (Derültség jobbjelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hogy azután mit ért »egyelőre« alatt az én t. képviselőtársam, az kitűnik beszéde további folyamából, a hol azt mondja hogy (olvassa) : »előbb meg kell erősíteni a nemzetet, s akkor a jövő generáczió nem fogja feláldozni anyagi érdekekért a nemzeti érdekeket«. (Derültség a jobboldalon és a középen. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Elnök csenget.) Tehát a katonai kérdések megoldásának egész dicsőségét nagylelkűen áthárította a jövő generáczióra. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Egy hang (jobbfelől) : Ez már csak igaz, hisz a vezér mondja! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István : Ilyen viszonyok között mentünk bele az uj alakulásba, a választási akczióba. A gróf Andrássy Gyula-féle kísérlet nem sikerült és — per tot diserimina rerum — a mint ismeretes mindnyájunk előtt, t. barátom, a jelenlegi ministerelnök ur alakított kormányt 67-es alapon. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Most, tegnajDelőtti beszédében, gróf Andrássy Gyula t. barátom, legnagyobb bámulatomra azt mondja, (Halljuk!) hogy ő oly nagy súlyt helyezett a maga katonai programmjára, hogy e nélkül semmi körülmények közt, semmi kibontakozást nem helyeselt, semminemű kibontakozásban részt venni hajlandó nem volt. Természetesen nem lehetek arra feljogosítva, és mi sem áll távolabb tőlem, mint az, hogy megtegyem, hogy bizalmasabb beszélgetésekre hivatkozzam. Hallgatással fogom mellőzni mindazt, a mi gróf Andrássy Gyula és köztem bizalmas beszélgetések során felmerült. De az csakugyan köztudomású tény volt, azt csiripelték a verebek a háztetőn, és beszélték szerte, palám et publice azok, a kik legközelebbi politikai barátai voltak t. barátomnak, hogy ő egy alakulást, a melyet én vettem volna a kezembe, támogatott volna, és hogy ő csak bizonyos szempontok miatt tartotta magát távol attól, hogy a gróf Khuen-Héderváry Károly elnöklete alatt álló alakulatot is támogassa. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most, engedelmet kérek, azt csakugyan mindenki tudta, hogy a katonai kérdések tekintetében közöttünk, gróf Khuen-Héderváry t. barátom között és köztem, semminemű eltérés nincs; hogy az ő katonai programmja és az én katonai programmom teljesen, tökéletesen azonosak. Mert nisz állottunk mindketten a szabadelvű párt régi katonai programmja alapján. (Ugy van! a jobboldalon.) Hát attól, hogy gróf Khuen-Héderváry ministerelnök ur vállalkozását támogassa t. barátom, visszatarthatta gróf Andrássy Gyulát a választói jog kérdése ; visszatarthatta akármi más, egy azonban kétségtelen, azzal a ténynyel, hogy ő az én kísérletemet támogatni hajlandó lett volna, azzal a ténynyel beigazolta, hogy abban a pillanatban legalább, a maga katonai programmjának fentartásához nem ragaszkodott. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) És mit tett t. barátom akkor, a mikor az ő óhaja ellenére nem én, de gr. Khuen-Héderváry Károly t. barátom vette kezébe a kormány alakítását ? Feloszlatta pártját, feloszlatta pártját egy igen jelentékeny enuncziáczióval kapcsolatban, a mely enuncziáczióban, — ez akkor is meglepett némileg — kijelenti, hogy neki súlyos aggályai vannak, hogy az ő katonai programmjának elejtése meg fogja magát bőszülni. Most el is követ mindent, hogy e jóslásában igaza legyen. (Elénk derültség a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaza van Andrássynak! Felkiáltások a jobboldalon : Majd meglátjuk !) De azért mégis kijelenti, hogy a küzdelemben részt nem vesz és pártját feloszlatja, hogy politikai barátainak teljes akcziószabadságát vissza akarja állítani. (Közbeszólás balfelől. Mozgás és élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj.) Azt mondta^ politikai barátainak akczióképességét vissza akarja adni. Nem tudom, hogy megbotlott-e a nyelvem ? (Mozgás. Elnök csenget.) B. Podmaniczky Endre: Andrássy visszatánczolt. Gr. Tisza István: ... Azt mondja t. barátom, hogy »ha az alkotmánypárt és Andrássy Gyula résztvenne abban a küzdelemben, ez által nem a mi eszményeinknek használnánk, hanem más irányoknak, ez által azon jelszavaknak adnánk erőt, a melyekért küzdeni nem akarunk«, és hozzátette »nem bírnám magamra venni az óriási felelősséget, hogy megoszszam az ország hatvanhetes elemeit.« (Nagy derültség a jobboldalon.) Hát, t. képviselőház ! Én, a ki nem tehetek róla, nemcsak a hazája sorsán aggódó magyar ember élénk érdeklődésével, de az ifjúkori barátság eltörölhetetlen emlékeinek melegével is szemlélem t. barátom politikai pályáját, én fellélekzettem, mikor ezeket a kijelentéseket olvastam, fellélekzettem arra az öntudatra, hogy végre belátja Andrássy Gyula is azt, hogy az első dolog, a mire 67-es embernek törekednie keU, hogy ne üssön rést a 67-es táborban, és ne adja a maga erejét, a maga fényes tehetségét a 67-esek eüen-