Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-205

205. országos ülés Í91Í Julius 2h-en, hétfőn. 105 ez a kérdés, mert — fájdalom — épen t. barátom jön segítségemre a maga rémlátásával és sötét fellegeket fedez fel a politikai láthatáron. Most is van gyuanyag körülöttünk és —• a mint ezt Bosznia annexiójának példája mutatja — sohasem tudhatjuk, hogy huszonnégy óra alatt nem áll-e be valamely oly váratlan esemény, a mely egy fordulattal megváltoztatja a külpolitikai helyzetet ? (Ugy van! jobbfelől.) És azután, — erre nagyon kérem t. képviselőtársam figyelmét — ha ő szemrehányást tesz a mi külügyministerünknek külpolitikájának előre nem látó volta, nem öntudatos volta miatt, hát én azt hiszem ugyan, hogy ezt a szemrehányást a külügyminister ur meg nem érdemelte. Én azt hiszem, —• hisz erről lehet máskor alkalmunk beszélni — hogy a mi külpolitikánk ellen jogos kritika nem intézhető. De azt ne felejtse el t. képviselőtársam, hogy minden külügyi politikának alapfeltétele a katonai erő; (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) hogy könnyű öntudatos, nyugodt, higgadt, következetes külügyi politikát folytatni konszolidált katonai viszonyokkal, teljes harczképességgel; (Igaz! Ugy van! jobbfelől,) teljes harczképesség nélkül, gyenge hadsereggel pedig a legzseniálisabb külügyminister is szánalmas tojástánezot kénytelen járni. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Nem tehetjük ezen fejlesztés megszavazását függővé ezzel teljesen heterogén egyéb kérdéstől, a választói jog kérdésétől sem. (Halljuk ! Halljuk !) Nem akarok a választói jog kérdéséről beszélni már csak azért sem, (Halljuk! Halljuk!) mert a. két kérdés között a világon semmiféle összefüggést nem tudok felfedezni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ha három évre besorozhatjuk azt, a ki nem választó, igazán nem látom be, hogy két évre miért ne lehessen őt besorozni ? (Elénk tetszés és derültség jobbfelől.) Mondom tehát, én semmiféle összefüggést a két kérdés között nem látok és a midőn a két ügynek kapcsolatba, junktimba hozatalát, mint teljesen indokolatlant egyszerűen tisztelettel elutasítom magamtól, egyúttal csak egyetlen egy megjegyzésre szorítkozom. Mély sajnálkozással látom, miként igyekeznek a Justh-párthoz tartozó t. képviselőtársaim ebbe a kérdésbe ö felsége nevét belekeverni. (Ugy van! jobbfelől.) Mély sajnálkozással, mondhatnám megütközéssel látom ezt, mert ennek az eljárásnak egyformán ellentmond alkotmányos felfogásom és 0 felsége iránt érzett határtalan hódolatom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Minden körülmények között a lehetőségig kerülni kell azt, hogy ö felsége személyét a mi politikai küzdelmeinkbe belekeverjük (Élénk helyeslés jobbfelől.) és minden körülmények között kerülnünk kell azt, — mindenféle szempontból, a szabadelvű alkotmányosság szempontjából épugy, mint a dinasztikus hűség szempontjából — hogy 0 felsége adott szavának emlegetésével akarjunk egy ilyen belpolitikai kérdés irányítására befolyást gyakorolni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha valaki szentnek kívánja tekinteni a királyi EÉPYH. KAPLÓ 1910—1915. X. KÖTET. szót, az bizonyára én vagyok. Ha valaki nemzeti és dinasztikus szempontokból eminens fontosságú kérdésnek tartja azt, hogy a királyi adott szó szentségéhez ne férhessen a kételynek árnyéka gem, az bizonyára én vagyok. De mit jelenthet a királyi szó ? Jelentheti Ö felségének kijelentését vagy igéretét abban az irányban, hogy a maga alkotmányos fejedelmi jogait miként fogja gyakorolni. (Ugy van! jobbfelől.) Tehát igenis arra tesz és tehet Ö felsége Ígéretet, hogy a maga jogait miként fogja gyakorolni, de a maga jogain túlterjedő dolgokra nem tehet és soha esze ágában sem lehet Ö felségének, hogy ígéretet tegyen. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Ha tehát a törvényhozás keretébe tartozó ügyről van szó, a királyi adott szó nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy ö felsége, ha a nemzet képviselete egy ilyen javaslatot elkészít, az ellen kifogást nem tesz és azt szentesíteni fogja. (Ugy van ! jobbfelől.) De senkitől sem állhat távolabb, mint a mi királyunk alkotmányos érzületétől az a felfogás, hogy ő akarjon pressziót gyakorolni a képviselőházra, hogy ő akarja előírni a magyar törvényhozásnak azt, . . . (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. Nagy zaj balfelől.) Hock János: Fabricius, az semmi sem volt ? (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Gr. Tisza István : . . . hogy ő akarja előírni azt, hogy mit tegyen ? (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr, Tisza István : Sajnálom, de nem értettem ! Hock János: Fabricius semmi sem volt ? (Zaj a jobboldalon.) Gr. Tisza István : A királyi akarat igenis jogosítva lehet érvényesülni ott, a hol egy létező törvény megváltoztatásáról van szó abban a tekintetben, hogy akadályul szolgáljon, ha aggályai vannak a koronának e változtatás ellen. De arra nem hoznak fel példát jelenleg uralkodó királyunk dicsőséges hosszú alkotmányos kormányzata idejéből, (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) hogy ő akarja előírni azt, hogy egy uj törvényt, egy uj reformot miként alkosson meg a magyar nemzet képviselete ? És ha valahol, épen ennél a kérdésnél kell gondosan óvakodnunk attól, hogy a király személyét, vagy a végrehajtó hatalmat belekeverjük, (Helyeslés a jobboldalon.) mert hiszen miről van szó itten í Épen azon formákról és elvekről, a melyek között a nemzeti akarat megnyilvánulhat, a melyek között a nemzet a maga képviseletét megalkothatja. Hát engedelmet kérek, az a korona iránti lojalitással, de az alkotmányos érzülettel sem egyezik meg, hogy e kérdésnek elintézésébe a király személyének felhasználásában rejlő pressziót akarjanak belevinni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Végül, t. ház, a szükséges katonai erőkifejtés megszavazását nem hozhatom kapcsolatba azzal 14