Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-205

205. országos ülés 19 nek sem nem érdeke, sem nem vágya. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaza van !) T. ház ! Ez eszembe juttatja t. barátom pártvezérének, a kit legnagyobb sajnálatunkra nélkülöznünk kell a mostani küzdelemben, egy a közelmúltban tett kijelentését, a melyben azt ajánlotta nekünk, hogy kövessük Svájcz példáját. Hát uram Istenem, hogyan lehessen Svájcz példáját követnünk nekünk; hogyan lehessen egy második Svájczot csinálni a Duna völgyében ? Svájcz egy elzárt czitadella, a mely mintegy predesztinálva van arra, hogy kivonja magát a népek nagy áramlásaiból, nagy összeütközéseiből, (Ugy van! jobbfelöl.) A Duna völgye ellenben hadak útja volt mindig, a mióta egyáltalában ismeretes, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Elkezdve a hun világbirodalmon, a melynek fészke itt volt a Duna völgyében, végig a legutolsó időkig, a bizánczi, a német, a török és szláv világuralmi törekvések ütköztek meg ezen a ponton. És a mely perczben ide vezette őseinket végzetük vagy az isteni gondviselés, tisztában kellett lenniök azzal, hogy ennek a helynek megszerzéséért, ennek a helynek független birtokáért élet-halálharczot fog kelleni vivniok. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Vivták ezt a harczot sokáig, századokig, saját erejükre támaszkodva. Az akkori konstellácziók között ez több századon keresztül mehetett igy, de egyfelől megőrölték ezek a küzdelmek a nemzet erejét, másfelől akkora dimenziót vettek fel a körülöttünk képződő államok, hogy a mohácsi vésztől fogva a magyar nemzet önállóan, minden más állandó szövetség nélkül ennek a feladatnak nem tudott többé megfelelni. \ ISÍein volt más lehetőség őseinkre nézve a mohácsi vész után, mint az, hogy csatlakozzanak azon két világuralomra törekvő nagyhatalom egyikéhez, a melyeknek ütköző pontja épen itt volt, a mi hazánk területén. Csatlakoztak a némethez és hűségesen kitartottak ebben a szövetségben, daczára annak, hogy hosszú századokon keresztül többé-kevésbbé elnyomott, háttérbe szorított, kis, kiegészítő része volt hazánk olyan nagyhatalomnak, a melynek számtalan törekvése, számtalan ambicziója, számtalan érdeke nemcsak közömbös, de sok tekintetben ellenséges volt reánk nézve, (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) ugy hogy szenvednie kellett ennek az állapotnak minden hátrányát és ontania kellett vérét és áldoznia kellett pénzét idegen érdekekért folytatott háborúkban. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és balfelől.) Csak az utolsó század derekától fogva állt be az a világtörténelmi átalakulás, a mely azt a nagyhatalmat, a melyhez tartozunk, a melyhez önként csatlakoztunk, kihámozta ezen idegen érdekszférákból; megszabadította az olasz törekvésektől és irányzatoktól, megszabadította a nagynémet törekvésektől és lehetővé tette azt, hogy itt egy elég erővel rendelkező olyan nagyhatalom maradjon fenn és szilárduljon meg, a mely[ Julius 2k-én, hétfőn. 101 nek már dimenziójánál fogva mi paritásos, egyenjogú alkotó része lehetünk (ügy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) és a melynek semmiféle olyan érdeke, semmiféle olyan ambicziója, semmiféle olyan törekvése többé nincs, a mely idegen volna ránk nézve, vagy a mely arra kényszerítene bennünket, hogy idegen érdekeknek hozzunk áldozatokat. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ez az adott viszonyok között a legjobb megoldás, a mely létezhetik a magyar nemzetre nézve, és a mely megoldáshoz, mint relatíve legjobbhoz ragaszkodnunk kell mindaddig, mig olyan lesz a helyzet, hogy egy európai nagyhatalomra szükség lesz a Duna völgyében, hogy megakadályozza világuralmi törekvéseknek preponderancziára jutását ; megakadályozza azt, hogy egy hódító államnak érezgyürüje vegyen bennünket három oldalról körül. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a mi létérdekünk és ez tesz bennünket nemcsak örökös szövetséges társává Ausztriának, de ez a mi létérdekünk tesz bennünket legbiztosabb támaszaivá, barátaivá és szövetségeseivé a Balkán-államoknak is. A mi hivatásunk megőrizni a Balkán-népek független fejlődését, a mi hivatásunk támaszt és segítséget nyújtani nekik minden erőszakos beavatkozással szemben, — hivatásunk, mert létérdekünk, mert mi nem. létezhetnénk, ha ezt a hivatást nem teljesítenék. (Igaz ! Ügy van! jóbbfélől.) Es hogy ezt teljesíthessük,, azért kell nekünk katonailag olyan erőseknek lennünk, hogy megállhassuk helyünket az ezen czélért folytatott háborúban, de a mi talán fontosabb, hogy olyan tekintélylyel és sulylyal léphessünk fel békében is. (Igaz! Ügy van ! a jobboldalon), a mely elhárítja a háború veszedelmeit hazánktól. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mert csak ha katonailag erősek vagyunk és erősek maradunk, csak akkor maradhat fenn állandóan az a szövetség, a melynek óriási fontossága az európai békére nézve és óriási fontossága a mi létérdekeinkre nézve alig pár esztendeje tűnt ki olyan eklatánsán (Igaz! ügy van! jobbfelól), s csak hogyha katonailag erősek leszünk s ha tudni fogják rólunk, hogy katonailag erősek vagyunk, akkor állhat be azon természetes proczesszus, hogy valóban gravitaczionális központjává legyünk a Balkán-népek akcziójának. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) Miért van az ma, t. képviselőház, hogy ezeknél a népeknél nincs meg az a pozicziója a monarchiának, a melynek a dolgok benső erejével fogva meg kellene lennie ? Hiszen a félreértések mind jobban eloszlanak, a mi jóakaratunkat, azt, hogy nem elnyomni, hanem támogatni akarjuk őket, mindjobban elismerik ! De nem mernek még azzal a határozottsággal hozzánk csatlakozni, a mely nekik is érdekük volna, mert nem bíznak erőnkben, nem tartanak minket eléggé erőseknek. A ki tehát megszünteti ezen látszatot, a ki beleönti a közelünkben lakó népekbe azon tudatot, hogy a monarchia elég erős is a maga hivatásának betol-