Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

182. országos ülés 19ÍÍ június 21-én, szerdán. 51 Polgári utón pereltem, nem kaptam vissza semmit. Több ilyen pert a magam szakállára nem indítok. Székely Ferencz igazságügyminister: Tessék megpróbálni, most sikerülni fog! Lengyel Zoltán : Zsitvay Leó, a magyar birói karnak ez a kitűnősége kellett, hogy felkerüljön a Curiáboz, hogy végre ott nagy nehézségek után létrejöjjön egy tanácsi határozat. Azt méltóztatik hinni, hogy ennek a tanácsnak ez a határozata most már megszüntette az uzsorát ? Azt méltóztatik gondolni, hogy ennek következtében a magyar ügyészség és bíróság mindenütt fog tudni zsinórmértéket találni . . . Székely Ferencz igazságügyminister: Igen! Lengyel Zoltán : ... és méltóztatik azt hinni, hogy ez az intézkedés ki fogja küszöbölni az uzsorát ? Méltóztassék csak meggondolni, hogy milyen mértékben fejlődött ki a kereskedelmi társaságok utján űzött uzsora és milyen mértékben van meg ma is, mert hiszen ma már a felvidéken sem bolondok az emberek, hogy egymaguk számlájára uzsoráskodjanak, hanem csinálnak rá társaságot, mert akkor vigabban megy a dolog. Ezzel szemben pedig méltóztassék megállapitani, hogy milyenek azok az Ítéletek, a melyek azóta is, Zsitvay Leónak e derék beavatkozása ellenére is létrejöttek. Székely Ferencz igazságügyminister: Egy tanács dolgozik ezekben az ügyekben, ez önmagával nem jön ellentétbe ! Méltóztassék csak rábízni! Lengyel Zoltán : T. minister ur, a hol ilyen bajok vannak, bocsánatot kérek, ne méltóztassék Zsitvay Leónak és annak az egy tanácsnak számlájára irni az egész tisztogatást. A hol ilyen birói határozatok, a hol ilyen állapotok vannak, méltóztassék a törvényhozás utján tenni meg a beavatkozást az egész biróság számára. Székely Ferencz igazságügyminister: Meglesz ! Lengye! Zoltán: En most levonom a konzekvencziát és pedig annak az előttem is nagytiszteletű férfiúnak véleményével egyetemben. A tisztán büntető utón való uzsoraüldözés nem vezet teljes sikerre, mert a büntető utón való uzsoraüldözés ritka eset, az uzsorásokkal szemben a bírák is könyörületesek a legtöbb esetben, megfogni is nagyon nehéz az uzsorásokat és a palástolt ügyletek is igen gyakoriak. A mai időben pl. a tisztviselők lakbérére utaznak az uzsorások és házat épitenek, erre adnak kölcsönt és egy ezer koronás kölcsön ellenében belevonják a tisztviselőt 25—30.000 koronás obiigóba, a melyből sohasem szabadulhat ki. Ismétlem, a büntető biróság elé kerülő esetek száma csekély, az elitéltetési perczent nagyon csekély a való élet eseteihez viszonyítva. Nekünk tehát az orvoslás módját polgári utón is meg kell keresnünk, a mint a polgári törvénykönyv reformja is akarja, hogy t. i. a polgári biró kötelezve és jogosítva legyen az eléje Ítélkezés végett kerülő ügyben hivatalból megállapítani az uzsorát és annak magánjogi következményeit itéletileg kimondani. Akkor nem lesz többet uzsora, mert a polgári biró sohasem fog attól félni, hogy az uzsorással szemben megállapítsa a magánjogi következményeket. Köztem és a t. igazságügyminister ur között e kérdésben csak egy különbség van. Én nem akarok evvel várni a polgári törvénykönyv reformjáig, mert nem hiszem, hogy tíz esztendő előtt az életbeléptethető legyen. Méltóztassék a polgári törvénykönyvből ezt az egy szakaszt, mely azonnal életbeléptethető, külön novella utján benyújtani; garantálom, hogy egy nap alatt átmegy mindenütt és egy hét alatt törvényt lehet belőle csinálni. Mert engedelmet kérek, ha a polgári törvénykönyv számára jó ez a szakasz és ha a bajok megvannak, akkor a doktor nem várhat addig, a míg a beteg elpusztul: méltóztassék az operácziót akkor végezni, a mikor még segíteni lehet. Erre nézve különben bátor vagyok határozati javaslatot is benyújtani. Hasonló bajok és pedig igen régi bajok a biztosítási jog területén. Itt nagyon sokat beszéltek már a kereskedelmi bíróságnál, a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknél levő állapotokról, a kiváló, derék és lelkűsmcrtetes bírákat bántották a restancziáért és más egyébért, holott konstatálni vagyok bátor, hogy ők ezen a téren is megtettek és megpróbáltak és ma is megpróbálnak mindent és mégsem tudnak a bajon segíteni, mert a törvényhozás nem akar megmozdulni. A külföldi biztosító társaságok egymásután helyezik el ügynökségeiket. A törvényhozás tagjai közül egyesek mindig szívesen állanak rendelkezésre. Ha egy külföldi biztosító társaság be akar jönni Magyarországba, ez nemcsák képviselőt, de főrendiházi tagot is akármennyit talál, a ki vállalja az ő névleges igazgatóságát s így a külföldi társaságnak patrónus akad elég, hogy a magyar társaságokkal szemben, a magyar közönséggel szemben ellenőrizetlenül, felelősség nélkül privilegizálva csinálhassa a maga üzleteit. Nem olyan általánosságban mondón csak ezeket a kifejezéseket, hanem bizonyítom is. Először bizonyítom azzal, hogy a magyar társaságokra még valamelyes ellenőrző szabályok, valamelyes törvényintézkedések vannak, a külföldiekkel szemben ezek sincsenek. A magyar társaságnak legalább be kell mutatni mérlegét, ha azzal nem is történik semmi, a külföldeknek még ezt sem kell bemutatni, hanem például az amerikai társaságnak csak amerikai mérlegét, ellenben magyarországi üzletéről ezt sem köteles bemutatni. Egyfelől a díjtartalék biztosítása tekintetében semmiféle olyan intézkedés nincs, a mi foganatba menne, másfelől jövedelmi kimutatásai és matematikai számadásai lehetnek abszolúte hamisak, nem vonja felelősségre senki. Harmadszor, az adózás tekintetében dolgozhat a legnagyobb haszonnal Magyarországon, de mivel külföldi, nem köteles adót fizetni. Ha a külföldi társaság magyarországi kimutatását megnézi az ember, azt tapasztalja, hogy évről-évre valamennyi kárral dolgozik. Direkt 7*