Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-198
476 198. országos ülés 1911 Julius 15-én, szombaton. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) s a nemzet jól felfogott érdekeit vélem szolgálni akkor, a mikor kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Gróf Apponyi Albert! (Halljuk! Halljuk ! bálfelöl.} Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk I Halljuk!) 1889-ben alkottatott meg az utolsó organikus törvény a véderőről, és azóta minden kisérlet annak a fejlődő igényekhez képest teendő módositására válsághoz, sőt politikai katasztrófához vezetett, és 12 esztendő óta tengődünk organikus véderőtörvény nélkül, illetve a réginek évről-évre való meghosszabbításával. Tizenkét esztendő óta hiába iparkodik minden tényező, mely arra hivatva van, a hadsereg fejlődése számára megszerezni azt, a minek bizonyos korlátok közt katonai szükségességét mindenki elismeri. (Ugy van ! bálfelól.) Az első kisérlet, mely a létszámviszonyok javítására történt, egy különben igen rokonszenves kormánynak, mely az ellenzéknek is vonzalmát bírta, a Széll Kálmán kormányának helyzetébe került, annak a kormánynak, melyet a legaggresszivebb ellenzéki vezérszónokok egyike, boldogult Ugron Gábor néhai képviselőtársunk akként búcsúztatott, hogy nem köveket, hanem rózsákat dohunk utána. Ezen akczióval kapcsolatos tünetek, a chlopy-i hadi parancs körül felmerült bonyodalmak idézték elő a jelenlegi ministerelnök első ministerelnökségének bukását ebben a házban. Ez az ügy buktatta meg gróf Tisza Istvánnak ministerségét is, mert érthetetlen volna a házszabálymódositásnak az az erőszakolása, mely külső alkalma volt az ő bukásának, ha ez, a mit ő teljesen nyugodt parlamenti viszonyokba beledobott, nem lett volna összeköttetésben azzal a vállalt kötelezettséggel, hogy a véderőtörvénynek, a létszámemelésnek minden ellenérték nélkül való keresztülvitelét minden körülmények között biztosítsa. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Csak egy ministeriuinot produkált ez a kérdés, az volt a Eejérváry-féle impaiiameiitáris ministerium. Sőt voltakép még messzibbre kell visszamenni, mert hiszen az 1889-iki véderőtörvényt Tisza Kálmánnak akkori parlamenti mindenhatósága még képes volt keresztülvinni egy fontos elvi diszpozicziónak feláldozásával; de ebben a végső erőfeszítésben megőrlődött az a mindenhatóság és tisztán csak formailag történt Tisza Malmán bukása más alkalomból, de mindenki tudja, hogy hatalmának gyökerei megőrlődtek az 1889-iki véderőtörvény meghozatalánál. (Igaz l Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! Mégis csak kell hogy gondolkozásunkat megindítsa ez a tünet, hogy immár majdnem egy negyedszáz óta politikai történetünkben minden katonai kérdésnek felvetése válsághozó, katasztrofális jellegű ; mert nemcsak ministeriumok buktak, hanem valóságos alkotmányválságok keletkeztek belőle. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Megdöbbentő egy másik tény is. (Halljuk! Halljuk !) Ha összehasonlítjuk azt a könnyűséget, azt az élan-t, hogy ne mondjuk: lelkesedést, melylyel minden más európai nemzetnél az ország, a nemzet védelmére szükséges eszközöket megszavazzák, azt a népszerűséget, a melylyel, ha túlságig nem vitetnek, a katonai követelmények más nemzeteknél birnak, ha ezt összehasonhtjuk, azzal a tünettel, hogy Magyarországon pedig nyaktörő munka bárkire, még a leghatalmasabb politikai egyéniségre nézve is, ha ilyennel előhozakodik ; (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor itt meg kell államink, ha nem napról-napra akarunk élni, ha a nemzeti életnek jelenségeit mélyebben akarjuk kutatni. Meg kell állanunke jelenség előtt és kutatnunk kell annak okát. Talán csekélyebb a hazafisága a magyar nemzetnek más nemzeteknél ? Ennek a bántó feltevésnek ellenmond egész nemzeti történetünk, ellenmond mindnyájunknak önérzete. (Ugy van I Ugy van l a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem, másban van az ok. Az ok egyszerűen az, hogy minden más nemzetnél annak képviselői, midőn seregük részére ujabb terheket vállalnak emberben és pénzben, abba beleviszik hazafias érzésüknek teljes harmóniáját; holott a magyar képviselő, midőn hasonló követelésekkel áll szemben, hazafiságának mélyeiben benső meghasonlásban van. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A hazafiság indítaná arra, hogy ő is megszavazzon az ország védelmére mindent, a mi szükséges. De a hazafiság ismét visszarettenti attól, hogy hozzájáruljon szavazatával olyan szervezetnek fejlesztéséhez és megerősítéséhez, a mely egész megjelenésében, egész működésében a nemzeti gondolat, az állami önállóság eszméjének ellentéte, negácziója. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Senki sem tagadhatja, senki komolyan kétségbe nem veheti, hogy ennek a sajátságos tünetnek, hogy egyedül Magyarország az az ország, a hol nemcsak minden katonai követelés feltevése válságos természetű, hanem a hol a naczionalizmus antimilitarista, holott a világ minden országában militarista a naczionalizmus, oka ez a benső meghasonlás, a mely minden magyar képviselőt abba a kényszerhelyzetbe hoz, hogy ilyen kérdések felvetésekor az ő hazafiságának kétfelé széthúzó irányai közt válaszszon. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha ez igy van, akkor mi lehet más feladat, mi lehet más előttünk álló követelmény, mint az, hogy e diszharmóniát, ezt a benső meghasonlást, a mely a hazafias érzések mélyében van, szüntessük meg, állítsuk helyre a harmóniát, teremtsünk véderőnkben olyan áUapotokat, melyek itt is lehetővé fogják tenni, hogy a hazafias érzésnek azzal a harmóniájával, melylyel tárgyalhatnak más nemzetek hasonló kérdéseket, a magyarok is megadhassanak az ország védelmére mindent,
