Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-197

197. országos ülés 1911 Julius lí-én, pénteken. 469 természetszerűleg összefüggő létszámemelést nagyobb mértékben és fokozva követelje a nemzettől. Hogy e tekintetben miképen állunk az összehasonlításokkal a magunk erejének a más államok erejének igénybevétele tekintetében, azt én a véderő-bizottságban már jeleztem volt és azért ebből egész röviden csak annyit akarok kiemelni, hogy a mig a nálunk gazdasági erő tekintetében sokkal hatalmasabb Németország, vagy mig a nálunk, gazdasági tekintetben, sokkal erősebben fellendült Olaszország közül, az egyik, t. i. Németország a lakosságnak egy százalékát fogja békelétszámban való katonai szolgálatra, a másik, t. i. Olaszország, pedig a lakosságnak 8

/io-ed százalékát (Zaj a jobbóldalon. Elnök csenget.), addig mi a lakosságnak már 7

/io-ed százalékát teszszük bele a békelétszámbeli szolgálatba ugy, hogy ebből az összehasonlításból is nyilvánvaló, hogyha összevetjük azt a nagyobb erőt, amelyet az illető államok, amelyre hivatkoztam volt, képvisekiek, a maguk gazdaságában és népességükben, az aránytalanság határozottan a mi kárunkra, a mi rovásunkra fog kitűnni. Nem foglalkozom most már azokkal a létszámviszonyokkal, a melyek pedig okvetetlenül szükségesek volnának ebbeli álláspontomnak támogatására, mert hiszen látom, hogy a többség — a mit rossznéven nem is vehetek — türelmének immár fogytán van, (Halljuk! Halljuk!) csak az összehasonlítás terén akarok még egy lépéssel tovább menni, a mikor reá mutatok arra, hogy Olaszországnak a békelétszáma a miénknél jóval kisebb, t. i. 240.000 ember és hogy nem áll abszolút igazságként az, a mire a t. kormány hivatkozik, hogy a nagy békelétszám volna a legfontosabb biztositéka a hadi akczió sikereinek is, ezen állítással szemben megint Japán példájára mutatok rá, a hol a békelétszám daczára annak, hogy egy sokkal hatalmasabb fcjlődésü állam, mint a mienk, szintén kisebb, mint nálunk, különösen a hogy a békelétszámnak felemelése most terveztetik. Itt azonban elhagyom az azon visszahatásra való hivatkozást és a vonatkozó adatokat is, a melyek annak igazolására szolgálnak, hogy a hadi létszám tekintetében is, ellentétben azzal az állítással, hogy erre vonatkozólag semmi változás nem fog beállani, igenis nagy változás áll be . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a tanácskozásra szánt idő rég letelt. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kérem tehát igyekezzék beszédét befejezni. Bakonyi Samu: Igyekszem közeledni a befejezéshez. Elhagyok mindent, a mit nem tartok okvetlenül szükségesnek. (Derültség a jobboldalon.) Nagyon méltányosak az urak! (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Hadd folytassa holnap !) Egyszerűen csak rámutatok arra a tényre, a melyet ugyancsak a közös hadseregnek jeles egészségügyi tényezője, a kinek munkájára az imént hivatkoztam, bizonyít a maga adataival, hogy Magyarország sokkal nagyobb mórtékben megfelel az ujonczjutalék kiállításához fűzött kötelezettségeinek, mint Ausztria, habár, mint beszédem most következendő részében ki fogom mutatni, Magyarország sokkal kevésbbé képes erre gazdaságilag, mint Ausztria. És ez szolgál nekem alkalmul ezután arra, hogy rámutassak ama nagy igazságtalanságra, a melyet ez a törvényjavaslat is fentart a két állam ujonczjutalékának aránya tekintetében, a mikor a népszámlálás, tehát az össznépesség eredményei szerint állapítja meg a két állam által kiállítandó ujonczjutalék arányát. Elhagyom most azt, hogy még ezen az alapon sem illet meg bennünket az a vérbeli kvóta, a melyet reánk róni akarnak, majd más alkalommal fogom ezt kifejteni, most csak azt szegezem le, a minek igazságos voltát, azt hiszem, szakszerüleg senki sem vonhatja kétségbe, hogy miután az ujonczokat a felnőtt férfinépességnek abból a részéből kell kiállítani, a mely a 21. és 24. életév között van, más igazságos alap a két ujonczjutalék megállapítására nem lehetne, mint a népesség ezen kategóriájának a két államban való megoszlása. Ez is egyik oka annak, a miért mi a törvényjavaslat rendelkezéseit igazságtalanoknak tartjuk, s azokban sérelmet látunk a magyar nemzet és a magyar nép gazdasági erejére nézve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mivel határozati javaslatomban a közgazdasági és pénzügyi vonatkozásokat is felemiitettem, kötelességem egész röviden egypár adatot, erre vonatkozólag érvényesíteni. (Zaj a jobboldalon.) Emlékeztetnem kell a t. képviselőházat arra, hogy mikor 1902-ben az akkori létszámemelést tartalmazó törvényjavaslatokat beterjesztették volt, nem ugyan itt, hanem a véderőbizottságban és még inkább azt megelőzőleg a delegáczióban az az állítás hangzott el, hogy az akkor kívánt létszámemeléssel közvetlen kapcsolatban álló költségemelkedés 480.000 forintot tenne ki. Bocsánatot kérek, tévedtem, nem akkor, sokkal előbb, már 1889-ben, a mikor egy csekély, gondolom: 7600 és néhány fővel való létszámemelést csakugyan keresztülvitt a kormány, azt állították, hogy az ezzel összefüggő költségek 480.000 frtra fognak rúgni. Ezzel szemben egyszerűen a következő tények állanak: 1888-ban, a 89-es, fölemelt ujonczlétszámot megelőzőleg a közös hadseregnek csapatlétszámmal öszszefüggő kiadásai a következőkép oszlottak meg: az általános kiadások voltak 47,332.184 K, a természetbeli illetékek összege volt 26,980.000 K, a közétkezés költsége 26 millió, az ágy és ruházat költsége 15 millió, az elhelyezési költség 9 millió, a pótlovazás 3,900.000 K. Ezzel szemben ha meg méltóztatnak nézni az 1911. évi közös hadügyi költségvetést, meg méltóztatnak állapítani azt, hogy