Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-197

460 197. országos ülés 1911 megteszik velem szemben azt a szemrehányást, • I hogy untig elcsépelt, úgynevezett jelszavak ismét- \ lésébe bocsátkozom. Ámde ha azt keU tapasztalnunk, hogy minden küzdelmünk meddő, hogy a magyar nemzet legelementárisabb jogainak érvényesítésével szemben minduntalan leküzdhetetlen akadályok merülnek fel, akkor nem veheti senki rossz néven, hogy a magunk igazságait ismételjük, ismételjük mindaddig, mig azok valósággá nem válnak. Thaly Ferencz: Bt si fractus illabatur orbis! Bakonyi Samu: A mikor azt tapasztaljuk, hogy tiz évi küzdelem során megátalkodott mozdulatlanságot mutatnak a bécsi hatalmi körök követeléseinkkel szemben, a mikor azt tapasztaljuk, hogy ebben az országban a legelszántabb küzdelem, a legbecsületesebb, a leghazafiasabb, a legönzetlenebb odaadással folytatott harcz sem képes azokat megmozditani, a mikor a múltban és esetleg rákényszerítve a jövőben is kénytelenek vagyunk vagy leszünk a parlamentáris eszközök minden rendelkezésünkre álló módját igénybe venni (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) küzdelmünk erősítésére és ezt elnevezik kárhozatos obstrukcziónak, lekicsinylik, szembeállítják vele a nemzet által szenvedett károkat, a melyeknek bekövetkezését a múlt tanulságaiból én, mint el is mondottam, nem tagadom, csak fájdalmasan megállapíthatom, de azokkal szemben azt is megállapíthatom, hogy nem mi vagyunk az okozói, hanem az az obstrukczió, a mely ezt az obstrukcziót előidézi. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert, t. képviselőház, nemcsak az az obstrukczió, a mely a nemzet jogait és élő vágyait képviselő kisebbség részéről tolul a többség munkájának útjába; obstrukczió az is, és nem kevésbbé kárhozatos, a mely a törvényhozás másik tényezője jogainak gyakorlatát akképen viszi be az életbe, nem mondom, egy kisebbséggel szemben, hanem akkor is, a mikor az a kisebbség többséggé lett a nemzetnek úgyszólván egyértelmű akaratnyilvánítása folytán, hogy avval az alkotmányos többséggel szemben hosszú éveken keresztül folytatja a maga obstrukczió]át és ő akasztja meg a nemzet termelő, produktív munkáját: ezzel szemben a történelmi felelősségnek tudatában állítom, hogy nem kevésbbé kárhoztatható az az obstrukczió, mint ez. (Helyeslés baloldalon. Mozgás jobbfelól.) T. képviselőház! Olyan tisztelt barátaim a túloldalon, a kiknek véleményére az egyéni megbecsülés folytán nagy súlyt helyezek, fejüket rázzák ezen állításra. Miért ? Túlmerésznek találják talán, vagy tartalmilag tekintik gyengének és fogyatékosnak ? Tehát nem igaz az, hogy már az 1905, még inkább az 1906-iki választásoknál a nemzet még ennek a korlátolt jogokat adó választói jognak gyakorlásával is a függetlenségi és 48-as pártnak adott óriási többséget ? Es nem igaz-e az t. képviselőtársaim, hogy épen az önök részéről azt viszik harczba ellenünk, hogy mi a mikor többségben voltunk, nem tudtunk a majúlius 14-én, pénteken. gunk programmjának érvényesítése körül hatályos lépéseket tenni ? (Felkiáltások jobb/elől: Nem is !) Micsoda egyoldalú vád ez, a mikor nem vizsgálják meg ennek okait, nem hatolnak mélyére azon okoknak, a melyek lehetetlenné tették a nemzet alkotmányos jogainak érvényesítését. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Elnök : Csendet kérek. Bakonyi Samu : Hiába nyert egy párt többséget a nemzettől a maga akaratának érvényesítésére, pl. hiába határoznák el önök magukat, t. többség, arra, hogy azt, a mi lelkükben épen ugy él, mert egyaránt hazaszerető magyar embereknek tartjuk önöket is velünk együtt, tehát feltételezzük, hogy az önök lelkében a nemzetnek mindazon vágyai éjjen olyan forró tűzzel égnek mint bennünk, hiába határoznák el, hogy lelkiismeretük legbensőbb sugallatát követve önök is velünk együtt követeljék azon nemzeti jogok érvényesítését, a melyeknek fennállását, törvényes . voltát, jogosultságát önök sem vonják kétségbe : ugyanazt az obstrukcziót fogják magukkal szemben találni, a melyet mi, ugyanazt az obstrukcziót, a melynek elitélésére önöknek nincs egyetlen szavuk sem. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És ebből az következik, hogy a magyar parlamentarizmus nem egyéb üres látszatnál. Akármiféle téren akarja a többség a maga akaratát, nemzeti irányban nyomatékosan érvényesíteni, tapasztaltuk ezt is, nem mert a mikor katonai téren folytattuk a magunk küzdelmét, a mikor az hangzott felénk, egész autoritativ formában, hogy lépjetek a gazdasági jiolitika terére, az belügy, abba nem avatkozunk, érvényesüljön a ti akaratotok. Elkövetkezett azután, a mikor a törvény erre megadta az alkalmat, hát meg akartuk azt csinálni, a mit priusnak tekintünk most is azzal szemben, a mit önök mondanak, hogy gyenge ez a nemzet és csak akkor foghat hatályosabb harczba a maga jogainak kivi vására, mikor majd anyagilag és gazdaságilag megerősödik. Tehát mi is elfogadtuk priusnak a gazdasági megerősödés követelését és annak legfőbb feltételét, a gazdasági önállóság megvalósítását, (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) de az obstrukczió felülről is mét megkezdődött, a nemzet legális, parlamentáris többségének akaratával szemben, (Igaz ! ügyvan ! a baloldalon.) s a mint katonai téren nem érvényesülhetett a nemzet akarata, azonképen nem érvényesülhetett gazdasági téren sem. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon,) T. képviselőház ! A mi harczunkat ne méltóztassanak kicsinyelni, ne méltóztassanak gúnyolni, mert ezzel a nemzetet gúnyolják. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Élénk ellenmondások és derültség a jobboldalon.) Hencz Károly: Nagyzási hóbort! (Zaj balfelöl.) Bakonyi Samu: Be fogom rögtön bizonyítani, csak egy kis türelmet kérek és objektív