Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. 39 mellett. Az elnököket ezen nyomasztó tehertől meg kell mentenünk és az irodaigazgatókat kell felruházni ezen technikai kérdések ellátásával. Bármiként is legyen, addig, mig ezen bizo­nyos közbenső fórumokra vonatkozólag a t. ház, illetve az igazságiigyminister ur a kellő formát és módot meg nem találja, azt hiszem, hogy az igazságügyi kezelőtisztviselők országos egyesüle­tének emlékiratában foglalt kérelmeknek mind­egyike olyan, mely megérdemli, hogy a törvény­hozásnál siket fülekre ne találjon, és joggal kérhetik az igazságügyminister urat, hogy ezen kívánságukat teljesítsék. Ez a hatalmas testület évtizedek óta kér, panaszkodik. ígéretekben év­tizedek óta részesül, de gyökeres orvoslásban, bármilyen kecsegtetők legyenek azon adatok, melyeket az előadó ur volt szives előadni, bajaik nem részesülnek. Az uj polgári perrendtartás pedig még több terhet fog vállaikra róni, melyekért őket kétség­telenül kompenzálni kell. Kívánságaik nem is olyan lehetetlenek. Az első az, hogy a bírósági szervezetről szóló törvény és az ehhez fűződő ministeri rendeletek hajtassanak végre, vagyis, a mint ezek rendelkeznek, a kezelést az iroda­tisztek végezzék, a másolást az Írnokok végezzék, és a dijnokok csak szükség esetén alkalmaztas­sanak. Ma még mindig ugy állunk, hogy a dij­nokoknak jelentékeny része is kezelési munkát végez, az Írnokok pedig jóformán kivétel nélkül. Az irodai létszám ma is olyan csekély, annak ellenére, hogy a költségvetés bizonyos javulást kétségtelenül mutat, hogy a birói ügyforgalom­nak növekedése vele lépést nem tarthat. Egyik kívánságuk, hogy a státusrendezés munkája folytattassék és kellő arányban osz­tassanak be a XI., X., IX., ós VIII. fizetési osztályba és 2°/o-uk vitessék be a VII. fizetési osztályba, kezdőfizetésük pedig 1600 koroná­ban legyen megállapítva. Ez oly csekély összeg, a mely elől a mai nehéz megélhetési viszonyok között elzárkóznunk nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) A státusrendezésbe felvett irodatiszti és altiszti állások legyenek állandóan betöltve, azok betöltése késlekedést ne szenvedjen; az időköz­ben megüresedett magasabb állások a rangidős­ség szerint azonnal töltessenek be; a nyugdíj­törvény a méltányosságnak megfelelően revízióra szorul. Kérik ezek a szegény emberek a szol­gálati pragmatikának mielőbbi megalkotását és pedig olyanképen, hogy a fegyelmi bíróság rész­ben bíróságból, részben pedig kezelőszemélyzet­ből alakuljon. Igen szerény kívánság az is, hogy az írnoki elnevezés valami helyesebbel, alkalmasabbal, a mi a közfelfogás szerint kevésbbé lealázó, pótol­tassák. En nem vagyok a czimkórságnak és effélének barátja, de amennyiben mégis divik és czimeket ma is osztogatnak, ez oly szerény kérés, a melyen könnyen lehet segíteni. A t. házra nézve megnyugtató lehet az a körülmény, maguk a kezelőtisztségbeliek érzik és kívánják, hogy szükséges a kvalifikácziónak emelése. Ez az uj polgári perrendtartás életbe­léptetése alkalmával igazán elengedhetetlen fel­tétel; nyugodtan ezt a törvényt csak akkor tudjuk az életbe átvinni, ha, mint voltam bátor jelezni, nemcsak birói karunk, hanem a kezelő­személyzet is a kellő színvonalon fog állani. További kívánságuk — és elég szomorú dolog, hogy még mindig csak kívánság — az általános vasár- és ünnepnapi munkaszünetnek a gyakorlatban való tényleges megvalósítása, továbbá a hivatalos órák egységesítése. Mi pes­tiek is nagyon jól érezzük, hogy egész más a hivatalos óra az egyik bíróságnál, mint a másik­nál; mig az egyik kezelőszemélyzet erősebben van foglalkoztatva, addig a másiknak sokkal kényelmesebb a dolga. A kezelők további kérelme, hogy birói munkával ne terheljék őket, csak akkor, ha saját munkájukat már elvégezték. Mert méltóztassék megfigyelni azt is, hogy mai nap igen sok helyen divik, különösen vidéki bíróságainknál, hogy a bírák munkájuknak jelentékeny részét, — hogy ugy mondjam — rásőzzák az ügyesebb kezelő­tisztek nyakába, értve ezalatt az apró munká­latokat, természetesen nem az ítéletek fogalma­zását. Méltóztassék elképzelni a kezelőtisztek helyzetét, a függési viszonyt a vidéki járásbíró­ságnál, a hol nem kérhet pardont, ha egyszer nyakába varrják ezeket a munkákat. További kérelmük, hogy az áthelyezéseknél előnyben részesüljenek a családos emberek. (Helyeslés a szélsobalolclalon.) Ez oly szerény kívánság és annyira méltányos, hogy teljesíteni kell; teljesíteni kell pedig különösen akkor, a mikor egyes tisztviselőknél a gyermekek nevel­tetéséről, vagy családjuk betegeskedése esetén a kórházakkal, vagy orvosi intézetekkel biró na­gyobb városokba való jutásról van sző. Székely Ferencz igazságügyminister: Min­denki Pestre akar jönni! Ráth Endre: Pesten kivül is vannak nagy városok, ugy hogy kérelmüket teljesíteni lehet. További kérésük, hogy a telekkönywezetői állások ne szüntettessenek meg, hanem rang­idősebb irodatisztekkel töltessenek be, mert különben a további előmenetel lehetősége bezá­ródik, ha ez a kérelem nem teljesíttetik. Több tagú család némi pótlékban részesittessék, ez is móltányos kívánság. A dijnokok kapjanak évi fizetést és lakbért. A kellő kvalifikáczióval biró dijnokok automatikusan lépjenek elő a tisztvi­selői karba. (Elnök csenget.) Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok a t. kép­viselő urat figyelmeztetni, hogy tulajdonkópen a beszéddel az ülés rendes idején túl való terjesz­kedésre engedélyt is csak annak van joga kérni a házszabályok szerint, kire a szólás sora egy óranegyeddel az ülés vége előtt kerül. Ettől eltekintettünk eddig, mert a képviselő úrra

Next

/
Oldalképek
Tartalom