Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-195
195. országos ülés Í9ÍÍ Julius 12-én, szerdán. 401 sadalomban, hol mutatkozott a kormánynál is mindjárt az a szükséges mentőakczió, a mely a lelkeket az egész országban egy humánus gondolatban tudta volna asszinnlálni % Hol van állami providencziánk, hol van a mi kormányzati segítségünk, hol van a mi társadalmi önsegélyünk, hol van egyszóval a mi nagy nemzeti gyógyító erőnk ? Félek, t. ház, hogy az a rideg közömbösség, a melyet minden téren észlel Magyarországnak józan közönsége, ez lesz az a harmadik lökés, a mely még Kecskemét városában is a csüggedő szivekből kipusztítja, kiirtja a hazafiúi szolidaritásban vetett hitet és reménységet. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) A katasztrófa után csak teljes két napra nyilatkozott meg legelőször a legmagasabb részvét, inkább bizonyos érdeklődő 'kíváncsiságnak alakjában. Nem vádolok felfelé, mert hiszen a t. kormánynak lett volna kötelessége mindjárt az első pillanatban síkra szállani és magánál a dinasztiánál és a koronánál ezt az országos gyászt, veszedelmet bejelenteni és akkor nem a második, vagy harmadik napon küldettek volna ki ide tudakozódókat, hanem rögtön momentán segítséget is adhattak volna a lakosságnak. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Kérem szépen, a mikor Messina romokban hevert, a mikor Kalabriában az a földrengés olyan rettenetes volt, másnap reggel különvonattal indult az uralkodóház . . . Szüllő Géza : Január 6-án ment a király ! Perczel Dezső : Deczember 28 -án volt a földrengés ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Hock János: Kétségtelen, hogy ott voltak a válságos, a kritikus pillanatokban. Szüllő Géza : De nem aznap ! B. Madarassy-Beck Gyula: Egy héttel későbben ! Hock János:... és, a mint tudjuk, a kórházakban maga a királyné ápolta a betegeket. B. Madarassy-Beck Gyula: Igen, de egy héttel későbben ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök". Csendet kérek! Ne méltóztassanak párbeszédet folytatni a szónokkal. HODk János: Én megengedem, el is fogadom alapul t. Szüllő képviselőtársam megjegyzését, hogy későbben ment le, de hogy aznap érdeklődött iránta és hogy a részvétét kifejezte, ezt már nem méltóztatnak letagadni. Hiszen, t. ház, nem is csodálom, mert az a királyi vér . . . B. Madarassy-Beck Gyula: A messinai földrengés mégis más volt ! Justh Gyula: Persze, hogy más! Olaszország is más, mint Magyarország és az olasz képviselők is mások! (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Hock János: Kérem, t. képviselő ur, ez egy szerencsétlenül járt népnek a nyomorúsága, a melyen segíteni akarunk. (Ugy van! balfelől.) Erre a szerencsétlenségre akarom felhívni a t. ház figyelmét s ezt a súlyos csapást ajánlom a t. képviselő urnak is figyelmébe. XÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915, IX. KÖTET. T. ház S Mondom, ezen nem csodálkozom, mert az az olasz uralkodóház az olasz nemzetnek véréből való s ezért nagy nemzeti szerencsétlenségek idején is népével asszimilálódik. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ugyan kit tudunk mi, kit tudtunk évszázadok óta asszimilálni onnét felülről, az egyetlen István nádor és József főherczeg családján kivül ? (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Hiszen, sajnos, még diplomácziánkat, még haderőnket sem tudjuk asszimilálni, sőt a mi legsajnálatosabb, még t. kormányunkat sem tudtuk a nemzeti érdekek szolgálatában asszimilálni. (Igaz ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és mozgás jobbfelől. Elnök csenget.) A belügyminister ur szerint Kecskemét elpusztulhat, az az alföldi talaj inoghat, a hogyan neki tetszik, csak a ministerelnöki szél:, az ne inogjon meg Bécsben. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Eláll! Rendre ! Rendre !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Hock ! Hosszantartó taps. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk az elnököt ! Csendet kérek, t. képviselő urak . . . (Megújuló élénk felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Éljen Hock! Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl : Hallgassák meg az elnököt! Csendet kérek ! Az elnök kíván szólani ! A képviselő ur ezen nyilatkozatában a ministerelnök úrral szemben olyan inszinuáczió foglaltatott, a miért kénytelen vagyok a szónokot rendreutasítani ! (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Hock I Igaza van Hocknak ! Hosszantartó taps.) Justh Gyula: Már kritizálni sem szabad? Igaza van Hocknak ! (Megújuló éljenzés a baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Ez a részvét! így profanizálni valamit! Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Hock János : Tisztelettel veszem. . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Hogy lehet profanizálni ilyen dolgokat ?) Lovászy Márton : Csak a véderő érdekli őket! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Justh JáROS : Már most türelmetlenek ? (Felkiáltások jobbfelől: Ha ilyeneket hallunk, akkor igen ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Hock János: Tisztelettel veszem tudomásul az elnök ur rendreutasitását, bár joggal kérdhetem . . . (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nincs joga I Nincs joga,! Halljuk! Halljuk! balfelől.) Justh Gyula: Minden szóba belekötnek! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Hock JáROS : Engem uraim, nem lehet kiabálásokkal terrorizálni . . . (Zaj a jobboldalon.) Justh Gyula: Nem is hagyjuk magunkat terrorizálni ! Hock János:... én meggyőződésemet ki fogom mondani akkor is, ha. tetszik, akkor is, 51
