Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

32 18í. országos ülés I9ii június 20-án, kedden. tárcza költségvetéséből láthatjuk, hogy pl. a honvédelmi ministerium fizeti be a mérnökök tagdiját a Mérnök- és Épitész-Egyletnél és belépteti a katonai mérnökeit oda. Ennek kapcsán bátor lennék indítványozni, hogy pl. biráinknak, legalább az alsó fizetési osztályokban levő bíráink részére, a kiknek oly kevés a fizetésük, hogy nem áldozhatnak ilyen egyletbe való belépési ozélokra, méltóztassék az igazságügyministeriumnak egy tételt felvenni azon ezélból, hogy a fiatal birói generáczió a jogászegyletbe beléptethető legyen. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! A jogi oktatás és a bíróképzés kérdésétől nem tudom elválasztani azt a kérdést, hogy a birák és bíróságok jogi könyvekkel, törvényekkel, rendeletek tárával nincsenek kellően ellátva. Egy hivatalos példány van mindenütt, de méltóztatnak tudni, a gyakorlati életben, az ott mint leltári tárgy őriztetik féltékenyen; egyik biró átadja a másiknak, a biróság vezetője átadja a másiknak, pedig hát elengedhetetlen kívánság és követelmény, hogy minden biró és jegyző kapja meg a törvények és rendeletek hivatalos gyűjteményét. Megnyugtat, hogy a t. igazságügyminiszter ur most oly kézmozdulatot tesz, a melyből máris a kérdésnek kedvező megoldására lehet következtetni. Képtelenség volt részünkről eddig is tűrni azt a helyzetet, hogy szinte kötelezték a bírákat arra, hogy szerezzék meg a törvények és rendeletek gyűjteményét, a mikor a hivatalos gyűjtemény fűzve 179 K 22 fillér, kötve 240 K 02 fillér, rendeletek tára fűzve 606 K 42 fillér, kötve 707 K 42 fillér. Az állami nyomda igénybevételével, egyszerű papírra nyomtatva, azt hiszem, oly elenyésző csekély összegbe kerülne ezeknek a kinyomatása, a mi bőven megtérülne azzal az erkölcsi haszonnal, a mely abból áll elő, hogy a biróságok a törvények és rendeletek tárával kellően el vannak látva és azokat könnyebben kezelhetik. Még egy panaszunk van a törvények kinyomatása tekintetében, és ez az, hogy későn nyomatják ki a törvényeket. (Helyeslés a baloldalon.) A mire ugyanis az egyik törvény megjelenik, addigra közben már 10—15 t.-czikket is letárgyaltunk. Bakonyi Samu : Ezt lépten-nyomon tapasztaljuk. Ráth Endre : A gyakorlati emberek, a kik törvényekkel áUandóan foglalkoznak, szükségét érzik a törvények gyors megjelenésének; azt hiszem, hogy méltánylást érdemel ez az ügy, és hogy a t. igazságügyminister ur, ha a belügyminister úrral együtt, jóakarattal tárgyalja ezt a kérdést, könnyen megoldhatja és segíthet e bajon. T. képviselőház! A hivatalos lap drágasága ellen is van panaszunk. Kérjük ennek orvoslását. Áttérve egy más témára, azt hiszem, nincs egyetlen ember a t. házban, a ki a díjtalan joggyakornokok intézményének további fennállása mellett áUást foglalna. Képtelenség a mai életben, hogy egy jogi képzettséggel biró ember díjtalan munkát végezzen az állam számára. Itt mindjárt én is leszegezhetem azt az álláspontomat, hogy magunk sem kívánjuk azt, hogy a ki egyszer joggyakornoki állásba jutott, azzal már feltétlenül engedélyokiratot nyerjen arra, hogy állandóan a birói pályát választhassa életczélul. A ki a joggyakornok képzésideje alatt nem tudja megállni ott a helyét és nem tud oly képességet kimutatni, a mely a bíráskodás szempontjából kellő garancziát nyújt, annak eltávolítását magam részéről is helyesnek tartom és ebben a tekintetben a budapesti királyi tábla elnökének körrendeletét is helyeslem, a mely a bíróságokhoz kérdést intéz, hogy e szempontból a joggyakornokokról jelentést tegyenek. De a megnyugtatás kedveért azt a kérelmet vagyok bátor előterjeszteni, hogy a joggyakornokra vonatkozó e referátum tekintetében necsak egyetlen bírótól szereztessék be jelentés, mert hiszen, személyi differencziák is lehetnek joggyakornokok és birok közt, hanem tartassék meg a szabályzat, a mely szerint a joggyakornokok időről-időre más és más szakba tétessenek át. Esetleg a büntető bírónak más felfogása van a fiatal joggyakornok tekintetében, mint a polgári bírónak, vagy váltó- és kereskedelmi törvényszéki bírónak. A t. előadó ur igen érdekesen, és hogy ugy mondjam, nagy szeretettel foglalkozott a jegyzői kar kérdésevei. A konklúziójával természetesen nem értek egyet, mert én e kérdést sürgősen és elengedhetetlenül megoldandónak tartom. T. képviselőház ! Ennek a jegyzői karnak szerencsétlensége az, hogy a birói állások alsó fokozatát, az albirói állást aránylag csak igen hosszú, az igazságügy szolgálatában eltöltött 10—14 évi szolgálat után érik el, mikor már 33—35 évesek, sőt 38—40 évesek is. Méltóztassanak elképzelni, hogy, pl. a budapesti jegyzői karról szólván, itt van egy kimutatás, melyből szinte képtelen állapotok tűnnek ki. Felhozhatják ugyan azt a körülményt többször, hogy az illető ellen fegyelmi vizsgálat volt megindítva, hogy adósságba keveredett, de egy tény, melyet nem lehet letörölni a papirosról, mely igazán kétségbeejtően kiált, az, hogy jogtudós, ügyvédi diplomával rendelkező emberek az igazságügy szolgálatában eltöltött 12—15—18 év után még mindig a jegyzői fokozatban vannak. Darvai Fülöp: Ez igy van! Ráth Endre: Vannak itt 34, 36, 39, 40 éves emberek. Lehet, hogy az igazságügyminister ur a legutóbbi kimutatás óta részben orvosolta ezt a körülményt, de meg fog bocsátani nekem az igazságügyminister ur, hogyha Budapest jegyzői karában 116 volt a létszám akkor, mikor kezeim közé került ez a kimutatás, ugy ismerve a budapesti jegyzői kar előlépési viszonyait, hogy legfeljebb tiz jegyző lépett elő évenként, méltóztassék már