Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-193

193. országos ülés ÍM'i Ezt a kijelentést nem kell magyaráznom. Ez a kijelentés az előtt, a ki belelát a dolgokba, azt jelenti, hogy a többségi elv érvényesüljön akkor is, ha a mostani többség ül a padokon és akkor is, ha egy bármilyen alkotmányos többség ül ott. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) És itt azután a ministerelnök ur, a midőn megáll ennél a határvonalnál, igen furcsa következtetésekre ad alkalmat. Mert hiszen ha a parlamentarizmus abból áll, hogy rendeztessék egy választás, — nem akarom a mostani választásra vonatkoztatni azt — és jöjjön létre egy többség, de annak a választásnak nincsen egyéb feltétele, mint csakhogy a kormányra használja ki a rendelkezésére álló eszközöket és igy hozzon össze egy többséget, akkor a parlament és az egész parlamentarizmus felesleges. (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a többség egy nap alatt szavazhat meg mindent, javaslatoknak hosszú sorozatát, egészen eltekintve attól, hogy az a többség miképen jött létre, micsoda fegyverek használtattak fel annak létrehozatalánál. Parlamentről, parlamentarizmusról beszélni csak akkor lehet, ha a dolog lényegét veszszük ; a dolog lényege pedig az, hogy a parlamentáris rendszer a szabadság védelmére létesíttetett. Parlamenti szabadságról és nem parlamenti abszolutizmusról lehet beszélni, (Igaz! ügy van! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Most pedig az van !) miért az a rendszer, a mely a parlamentet csak eszközül tekinti egy másfajta, a parlamenten kivül álló akarat megvalósitására, az a legveszélyesebb minden abszolutizmus között. (Igaz ! ügy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) A legveszélyesebb, mert felelősség nélkül, a nemzetre hárítva a felelősséget, valósit ja meg az abszolutizmust (Igaz ! ügy van ! balfelől.) és a legveszélyesebb azért is, inert egy nap, a választás napján, évek hosszú sorozatán elkövetendő törvénytelen tettekre hárítja a törvényesség látszatát. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Erről a parlamentarizmusról én nem beszélhetek. Minket a nemzeti akarat, a melyre hivatkozott a ministerelnök ur, nem azért küldött ide, hogy ilyen parlamentarizmusról beszéljünk. A mi parlamentarizmusunk alapja az, a mit az 1848-iki törvények rendeltek, czélunk azt megvalósítani, a mit 48-ban akartak megvalósítani. (Igaz ! ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur az általa mondottak során vissza ment részben 1867-re. Engedje meg, de, a mikor ezt a kérdést tárgyaljuk, a mely körül forog ma az egész magyar politika, — mert sem nem a hadsereg kérdése körül forog ; s csak részben forog a választói jog körül, mert a kérdés az, hogy lehetséges-e a valódi parlamentarizmus Magyarországon, igen vagy nem ? (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) — ebben a kérdésben messzebbre kell visszamenni, mint 40 vagy 60 évre. Röviden pár szóval mutatok rá. Az 1848-iki alkotásban az előző rendi állapotok alkotásaival szemben egyet konstatálok Julius 5-én, szerdán. 347 először: az ország függetlenségét, önállóságát kifelé nem igyekeztek biztosítani; azt mindenki természetesnek tartotta 1848-ban, hogy Magyarország egy önálló, független állam; nem volt miért és ki ellen biztosítani. Rendi alkotmányi törvényeink, azok az 1791-iki alkotások, a melyek tulaj donképen még ma is élő törvényeink, a melyek a magyar közjognak legerősebb forrásai, elsősorban az ország függetlenségét, az ország önállóságát igyekeztek biztosítani. És mit láttunk 1867-ben ? Azok a nagy férfiak, a kik az 1867-iki kiegyezést megkötötték, visszatérnek a régi alapra. Elsősorban, a mikor a pragmatika szankczióból folyó közös birtoklás eredményeképen elismerik az együttes védelem kötelezettségét, első tételük az, hogy ez azonban nem jelent semmi összbirodalmat; Magyarországnak eddigi alkotmányában, törvényeiben fentartott szabadsága, önállósága, függetlensége ezután is sértetlenül megmarad. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van, igen t. ministerelnök ur, az első tétel, a melyre hivatkoztam, az a tétel, hogy az 1867-iki kiegyezésnek megalkotói látták azt, hogy ebben az alakulatban ha jogilag nem, de tényleg érheti sérelem a magyar állam függetlenségét; érheti, ha félő gonddal nem ügyelnek arra, hogy ugy a törvények megalkotásában, mint azok végrehajtásában ezek az összeütközések, ezek a súrlódások kikerültessenek. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az 1848-iki alkotások nagysága és fontossága abban rejlik, hogy azt a törvényeinkben letett és magyar ember által a múltban soha kétségbe nem vont jogot, hogy ez a nemzet független és — térjünk át a kérdésre — hogy ebben az országban pedig a szuverenitás forrása a nemzet, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezt a soha kétségbe nem vont jogot biztosítani igyekezett az 1848-iki törvényhozás azáltal, hogy egyfelől kormányzatunk módszerét változtatta meg, másfelől azáltal, hogy az addigi Karok és Rendek helyébe a demokratikus szervezés alapján a nemzetet állította be. (Elénk helyeslés a bal,- és szélsőbaloldalon.) Ama sérelmi politika, a melyet szemrehányásképen hoznak fel Yeliink szemben, lett volna megszüntetendő az 1848-iki alkotások által és megszűnik abban a pillanatban, a melyben Magyarországon végre lehet azokat a törvényeket valódi értelmük szerint hajtani és a mint a valódi parlamentarizmus bekövetkezik. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldaloji.) De hogy ez beállhasson, t. ministerelnök ur, arra az első lépés a jogkörökre, a jogok határaira, gyakorlási módjára vonatkozólag, az első berendezkedésre vonatkozólag a tökéletes összhang a szuverenitás két tényezője : a nemzet és a korona között. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen, a mikor önök megalkották a munkapártot és hirdették a békét a nemzet és az uralkodóház között, t. ministerelnök ur, én nem azt hittem, hogy arra czéloztak, hogy a koaliczió nem maradhatott kormányon ; mert az ilyen vagy olyan 44*