Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-192

324 192. országos ülés 191 arra, hogy neki semmi köze ahhoz, a mi Albániában történt, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy nincs oka beavatkozni; nincs joga támogatni és támogatásával buzdítani az albánokat felkelésükben és törekvéseikben és ha ugyanakkor Konstantinápolyban mint jóbarát ajánlotta volna, hogy tegyenek bizonyos konezessziókat az albánoknak, ezt érteném és helyeselném. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldálon.) Hogy azonban először csak külön egyoldaliilag Konstantinápolyban tette ezt, azt a magam részéről helytelenítem, mert ebben olyan buzdítást láthattak az albánok és montenegróiak, a mely csak megnehezíti az albán viszonyok szanálását. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Beöthy Pál : Egészen ugy történt, a mint a képviselő ur előadta. Gr. Batthyány Tivadar: Hát nem igy történt ? Beöthy Pál : Épen igy történt, a hogy óhajtja. Egy hang (a •szélsőbaloldalon): Igy kellett volna történnie, de nem igy cselekedett az a két balkezes ember. Gr. Batthyány Tivadar: Nem egészen értjük meg egymást. Nem egyszerre történt meg a két fellépés, hanem hetekkel előbb történt Konstantinápolyban és midőn aztán meggyőződtek arról, hogy Albániában Oroszországnak és a monarchiának ezt a fellépését miként interpretálták az alkunak és montenegróiak, csakis akkor, hetek multán történt meg a másik lépés. Beöthy Pál: Épen megfordítva van a dolog ! (Mozgás és zaj.) Énlök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Nem, t. képviselőtársam. Nekünk, mondom, különös óvatossággal kell eljárnunk, mert hiszen az albán katholikusság felett bizonyos protektorátust gyakorol mik ugyebár és igy különösen kell vigyáznunk, nehogy ezen jogunkkal visszaéljünk annyiban, hogy a megengedett határon túl avatkozzunk be a török viszonyokba. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És különösen a jelenlegi külügymiiiister urnak kell e tekintetben a legnagyobb óvatosságot szem előtt tartania, mert hiszen közel fekszik különben az a felfogás, hogy tekintettel arra a kis échec-re, a melyet ő annak idején a boszniai annexió kérdésében avval az 54 millió K-nyi hadisarczczal szenvedett, itt egy kis revanehe-ot akar venni azért a hadiköltségért, a melyet mi háború viselése nélkül fizettünk. (Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) De én ugy látom, hogy az albán kérdés ma már talán kevésbbé kritikus és remélem, hogy megoldást fog nyerni olyan értelemben, a mely az albánoknak a szabadság és önállóság felé való törekvéseit is bizonyos mértékig előbbre viszi és egyúttal a török birodalomban a nyugalmat és az alkotmányos élet továbbfejlődését is biztosítja. Kissé kritikusabb szemmel kell néznünk a marokkói eseményeket, különösen a tegnapi hirek vétele óta. Én nem akarok ebbe a kérdésbe részletesebben belemenni, mert a nélkül, hogy az ember itt i Julius h-én, kedden. a kulisszák megetti ügyeket az egész vonalon ismerné, bajos és nehéz alapos és végleges véleményt mondani. Látom azonban azt, hogy egyrészt Francziaország oly erősen exponálva ment bele ebbe a marokkói expediczióba, hogy prestizsének sérelme nélkül, igen nehéz les? onnan visszavonulnia; látom, hogy ezzel szemben Spanyolország, féltve a maga érdekeit, ugyancsak a nála meg nem szokott agresszivitással és energiával lépett a porondra, hogy" a maga vélt vagy igazi érdekeit megvédje. A tegnapi nap értesülései pedig azt mutatják, hogy a mi szövetségesünk, Németország is fellépett, és ott a Panther hadihajó kiküldésével beleavatkozott a fegyveres erő hatalmával ebbe a marokkói kérdésbe ; s látjuk, hogy ugy Francziaországban, mint Angolországban ezen német demarche oly visszhangra talált, a mely legalább is általánosan izgatott hangulatra, vall. Nekünk Marokkóban vajmi kevés keresni valónk van. (Mozgás jobbfelől.) Bocsánatot kérek, én ugy tudom, hogy vannak ugyan bizonyos kereskedelmi érdekeink, de valami nagy érdekeink nincsenek ott. Azonban egészen világos előttem és magától értetődőnek is tartom, hogyha a mi szövetséges társunk ott kritikus helyzetbe jön — a végső kritikus helyzetre utalok — hogy, a mi szövetségünkben tett Ígéreteinknek megfelelve, helytállunk szövetségesünk mellett. Ebből a szempontból igenis nagyon közel érdekelve vagyunk a marokkói kérdésben s ebből a szempontból már igazán abszolúte nem tartom czélszerűnek, ha mi egy háborús bonyodalom veszélyébe belemennénk s ezért a leghatározottabban azon óhajomnak adok kifejezést — s remélem, hogy ezt nem fráziskép mondom és remélem, hogy a ministerelnök ur abban a helyzetben lesz, hogy teljesen megnyugtathatja a közvéleményt erre nézve — hogy a marokkói fejlemények akkép fognak irányittatni, hogy ezekből ránk nézve súlyosabb komplikácziók és terhek nem fognak haramiám.* Ismételten voltam bátor itt a házban szorgalmazni, specialiter a ministerelnök urnái, mint a kormány fejénél, a boszniai annexió törvénybeiktatását. A minap a pénzügyi bizottságban, a midőn a véderőjavaslatot tárgyaltuk, voltam bátor utalni arra, nem abból a szempontból, a melyet a német Rechthabereinek nevez, de a tények és viszonyok kényszere alatt, hogy menynyire elhibázott dolog volt, hogy a t. kormány még mindezideig nem gondoskodott arról, hogy a boszniai annexió kérdése egy végleges törvényes állapotba helyeztessék, mert ime, most ott tartunk, hogy olyan provincziáknak ügyeit fogjuk törvénybe iktatni, a véderőtörvénynek több szakaszában olyan provincziák szerepelnek, a melyeknek közjogi hovatartozandósága, sőt a Habsburgdinasztia alá tartozandósága mindezideig a magyar közjog, a magyar törvényhozás szempontjából rendezve, törvénybe iktatva nincs, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldálon.) úgyhogy az a furcsa helyzet állott elő, hogy a véderőtörvényben, gon-