Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-192
192. országos ülés 1911 Julius 4-én, kedden. 317 arra, hogy ezen az állapoton valami változtatást vagy javítást akarna eszközölni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a szélsőbaloldalon): Hol van a turnus % Gr. Batthyány Tivadar: Mindössze harminczheten vagyunk. Kovács János: Mindezen dolgok előadásával csak azt akartam bebizonyítani, hogy aránylag milyen csekély összeggel lehetne és volna képes a t. kormány és a t. túloldal a mi belső kulturális, szocziális és gazdasági életünkön segíteni, ha nem a katonai követelésekre volnánk kénytelenek ezeket a rendkívül súlyos pénzáldozatokat fordítani. Nem most kellene ezeket a katonai költségemeléseket keresztülvinni, hanem akkor, a mikor gazdaságunk hasznos befektetések utján fellendülne és a mikor reményünk lehetne arra, hogy ennek az összegnek a kamatai megtérülnek, de ma ezek a terhek a mi gazdasági helyzetünkkel és anyagi erőnkkel összhangban egyáltalában nem állanak. Az önálló gazdasági berendezkedés lehetőségét teljesen elzárta a t. túloldal, úgyhogy már évek hosszú során keresztül hozzá sem nyúlhatunk, a mi által egyúttal elzárta a módját és lehetőségét annak is, hogy adóemelések árán juthatna az ország nagyobb bevételekhez, (ügy van! a baloldalon.) A gazdasági közösségnek ily módon való fentartása mellett lehetetlen az ipar továbbfejlődése, sőt az is lehetetlen, hogy nehéz viszonyokkal küzdő iparunkat megvédelmezhessük az Ausztriából betóduló iparczikkek ellen. (Igaz ! Ügy van ! a baloldalon.) E mellett egyre fogy az orszá.g lakossága a kivándorlás utján olyannyira, hogy az csaknem egy vesztett hadjárat következményeivel ér fel, mert a ki itt megélhetéshez, kenyérkeresethez nem juthat, kénytelen az országot elhag3 T m és nagyon kérdéses, hogy ha a véderőtörvény törvényerőre emelkednék is, képes volnánk-e azt a megfelelő emberanyagot kiállítani, a mely a létszámemeléshez szükséges. Hiszen ha körülnézünk a sorozásnál, látjuk, hogy olyan községből, a hol 25, 30 vagy 40 állításra köteles van, alig jelentkezik ezeknek negyedrésze, mert a többi kivándorol, hogy ne legyen kénytelen a reá váró súlyos terheket viselni. A teherviselés helyes megoszlásáról szóló törvényeket, a melyek talán leghelyesebb alkotásai a koalicziónak, ez a kormány nem hajtja végre és talán csak módosításokkal vagy egyáltalában nem akarja életbe léptetni. Szinte bizonyos, hogy az abban lefektetett alapelveket, a progressziót, a fokozatos teherviselést és a létminimumot ki fogja belőle törölni. Általános a panasz, mert több oldalról hallottam, hogy az idén a kereseti adó kivetésénél, valószínűleg felsőbb utasításra, 150—200%-kal emelték az adókat. E miatt nagy az elégedetlenség és ez nem méltányos, nem helyes, nem igazságos, mert az, a ki tavaly 30—40—100 koronát fizetett III, osztályú kereseti adó czimén, a nélkül hogy kereseti viszonyaiban javulás állott volna be, most egyszerre 100—-150—200 %-kal többet fizetni nem képes. (Vgy van! balfelöl.) Én azt hiszem, hogy ezeknek a törvényeknek életbeléptetése után volna csak szabad gondolnunk arra, hogy az uj véderőtörvényt letárgyaljuk, a mikor biztosítva láthatjuk, hogy az ország ugy a pénz-, mint a véráldozatot képes lesz el is viselni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az a véráldozat, a melyet az uj véderőtörvény az országtól követel, óriási. Kun Béla: Elviselhetetlen! Kovács János: A jövőben 65 százalékkal több ujonczot kell kiállítanunk, a mi annyit jelent, hogy a legmunkaképcsebb és leghasználhatóbb fiatalemberek 65 %-a a gazdasági termeléstől el lesz vonva, a mi által a helyzet nem hogy javulna, de lényegesen rosszabbodni fog. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A kétéves katonai szolgálat is csak rosszabbá fogja tenni a mai helyzetet. Ez először is egy igen csekélyke dolog, másodszor pedig szemben áll vele a javaslatnak azon intézkedése, hogy a honvédlovasságnál, a hol eddig kétéves volt a szolgálat, ezentúl három évig kell szolgálni, a gyalogságnál pedig, a tényleges állapot a múltban is az volt, hogy a legénység nagy részét, a kétéves szolgálat behozatala előtt is szabadságolták két év után és csak egy bizonyos szám, a melybe legtöbbnyire az altisztek tartoztak, szolgált három évig. Ha katonai szempontból bíráljuk ezeket a javaslatokat, akkor meg kell jegyeznem, hogy a létszámemelésnek az a mérve, a melyet ez a javaslat kontemplált, nem végleges, mert hiszen, mint egyes katonai szakírók kijelentették, még ezzel a létszámemeléssel sem lesz képes pl. a honvédség a rendes kereteket fentartani, a mennyiben a mostani javaslat szerint 55 ember fog a honvédségnél egy században szolgálni, egy ilyen létszámú századdal pedig nem igen lehet rendes gyakorlatokat végeztetni. Valószínű, sőt bizonyos, tehát, hogy a közel jövőben ezt a létszámemelést egy ujabb intézkedés fogja követni, további pénz- és véráldozatokat kívánva a nemzettől a nélkül, hogy a nemzeti követelések terén csak egy lépéssel is előre haladnánk. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ez a hadsereg, a melynek czéljaira ezeket az óriási áldozatokat hozzuk, a mi hadseregünk volna, ha nemzeti czélokat szolgálna, ha a mi gazdasági viszonyainkat védelmezné az idegen, külföldről jövő befolyások ellen, akkor helyes volna az a nézet, hogy anyagi erőnkhöz mérten áldozatokat hozzunk fentartására és továbbfejlesztésére. De mikor e hadsereg ügyeinek vitelébe be nem folyhatunk, mikor ez a hadsereg nemzeti létünktől teljesen elszigetelten áll és kizárólag csak az uralkodó és a korona haderejének tekh>
