Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-191

296 191. országos ülés Í911 Julius 3-án, hétfőn. hadügyi kiadásokra fordít, kétségtelenül siralmas, rendkívül csekély összeg. De ha azt nézzük, hogy a t. kormány ezeken az állapotokon mennyiben akar segíteni, mennyiben akarja fejleszteni népoktatásügyünket, mekkora az az áldozat, a melyet az államtól, a magyar társadalomtól a népoktatás fejlesztésére kivan és követel, akkor itt azt találjuk a XXI. fejezet 18. czim i. rovata alatt, hogy uj iskolák felállítására 300.000 K van beállítva az állami költségvetésbe. Ábrahám Dezső: Kulturális haladás ! Lovászy Márton : Ha én egy külföldi, igazán müveit kulturembertől egy megsemmisítő Ítéletet akarnék j)rovokálni ennek a kormánynak működésére nézve, akkor semmi egyebet nem kellene tennem, mint elébe tárni ezt a két számot, elmondani azt, hogy egy gazdasági egyoldalúságban szenvedő, a kivándorlással küzdő országban, a melyben az analfabéták száma ma is még nyolcz millióra rug, a melyben ma is még 400.000 gyermek nem jár iskolába, hogy abban az országban a kormány a hadügyi kiadásokra 250 millió K-t, uj iskolák felállítására pedig 300.000 K-t állit be a költségvetésbe. Ábrahám Dezső : Helyes arány, ideális arány ! Lovászy Márton : Ezek után igazán gúnynak tűnik fel az, a mikor egyik kormányíérfiunak ajkáról, gondolom, a pénzügyi bizottság ülésén azt hallottuk, hogy igenis ápolni kell a kultúrát, de annak megvédéséről is kell gondoskodni, mert ha mi csak fejlesztjük a kultúrát, de megvédéséről nem gondoskodunk, akkor majd könnyen akad valaki, a kinek étvágya támad erre a kultúrára és azt magának akarja elsajátítani. Biztosithatom a t. kormányt és a t. túloldalt, hogy erre & kultúrára, a mely ilyen megdöbbentő és szégyenteljes adatokat és állapotokat tár fel, étvágyat nem kap senki, e felől nyugodtan élhetünk. Gr. Batthyány Tivadar: Az analfabétákat nem irigyli meg senki. Lovászy Márton : A mint mondtam, világosan kitűnik a kormány politikájából és költségvetéséből az, hogy a kormány teljesen meghódolt egy imperiális militarizmus követeléseinek, feláldozza annak a nemzet legfontosabb, legvitálisabb kulturális és anyagi érdekeit, ezen a réven és ez állapotnak megszilárdításával teremt egy merev és rideg párturalmat, és a mikor a katonai reformjavaslatokkal előlép, akkor azt állítja hogy ő itt nagy demokratikus reformot hoz, hogy tulajdonképen most valósítja meg az általános hadkötelezettséget. Gr. Batthyány Tivadar: A választójogot csinálják meg előbb. (Halljuk! a jobboldalon.) Halljuk a választójogot! (Zaj. Elnök csenget.) Lovászy Márton: Az általános hadkötelelezettség, vagyis az ellen, hogy a megtámadott haza függetlenségének, integritásának, szabadságának védelmére i > ;,den épkézláb fia a hazának fegyvert fogjon és életét, vérét koczkáztassa, ez ellen a gondolat ellen nekem nemcsak kifogásom nincs, de magában véve és ideális szempontból tekintve, ezt grandiózus gondolatnak tartom, a melynek valósítására a fejlődés okvetlenül el fog vezetni bennünket.» Épen ez ideális értelemben vett védkötelezettség, vagyis a nemzeti, a néphadseregnek teljes és tökéletes megvalósítása az, a mi a művelt nemzetek közt a békét állandósitani fogja, mert lehetetlenné tesz minden hódítási törekvést, lehetetlenné teszi a hódító, a más nemzeteket leigázni törekvő hatalmaknak azt, hogy oly nagy tömegeket vessenek, mozgósítsanak azon idegen területre, és hogy azokat a tömegeket élelmezhessék és adminisztrálhassák ott. a melyek a kisebb nemzetek egyetemes erejével fölérhetnének. Ha tehát a, kormánynak ez a véderő]avaslata egy lépést jelentene a nemzeti, a nagy néphadsereg, az általános védkötelezettség valósítása felé, semmi kifogásom nem volna ez ellen. De tagadom, hogy lépést jelentene ebben az irányban. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Tagadom, hogy az az intézmény, a melyet itt a kormány most ily nagy arányokban fejleszteni akar, még csak meg is közelítené azt az ideát, a melyet nemzeti hadsereg, néphadsereg fogalma alatt ismerünk. Hiszen egy demokratikus alapokon nyugvó általános védkötelezettségnek, a legszélesebb általános védkötelezettségen alapuló hadseregnek annyira össze kell forrva lennie a nemzet lelkével, gondolatvilágával, érzelmeivel, hogy még gondolatnak is képtelenség és lehetetlenségnek tűnnék fel az, hogy azt a hadsereget a felette parancsnokló hatalom a nemzet ellen fordíthassa. Az a jelenet, mely évekkel ezelőtt ebben a házban lejátszódott, mikor a nemzet lelkéből vett honvédség itt arra fordíttatott, hogy megakadályozza a nemzet alkotmányos módon megnyilatkozó akaratának érvényesülését, kiirthatlan nyomokat hagyott e nemzet szivében, (Igaz! ügy van ! balfelől.) és széttépett bizonyos illúziókat, melyek ugyan illúziók voltak csak, de mig megvoltak, nagy értéket képviseltek a nemzet és a király közti összhang és egyetértés tekintetében. Az igazi néphadsereg hódítási czélokra nem alkalmazható, annak egész szervezete olyan kell, hogy legyen, hogy elsősorban, sőt egyedül a nemzetnek védelmét külső támadások visszautasítását szolgálhassa, nem pedig olyan kalandos és hatalmi czélokat, melyek a nemzeti érdektől idegenek s csupán egyes hatalmi körök kielégítetlen ambicziójának kielégítését czélozzák. Ha a honvédelmi minister ur panaszkodik itt ebben az indokolásban, hogy ennek a hadseregnek igényei és szükségletei olyan hosszú időn keresztül ki nem elégíttettek, akkor itt keresse azokat az okokat, melyeknél fogva ez a nemzet évtizedeken keresztül ellene szegült annak, hogy ezek az igények kielégíttessenek. Mert egyszer már egészen világosan és határozottan ki kell mondani, hogy ennek a hadseregnek minden erősítését a nemzet a maga gyengítésének tekinti, mely az ő érdekében nem áll, sőt érdekeivel a leghatározottabban és legmerevebben ellenkezik. (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) •