Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-191
294 191. országos ülés lí lembevételével történnek-e ezek a kiadások és nem vonják-e el az ország belső fejlődésére szükséges erőket: számlálatlanul dobja oda azokat a milliókat, a melyeket elvon az ország belső fejlődéséből, a melyek teljesen improduktívak és a melyekre még külpolitikai okokból sincs semmiféle szükség. Szó esett itt a haditengerészet nagy kiadásairól, a melyekre nézve a magyar közvélemény abban az erős meggyőződésben él, hogy azok a magyar államnak és a magyar nemzetnek czéljait szolgálják; szó esett már eddig is és azt hiszem, szó fog esni még ezentúl is a militarizmus tultengéséről és ezekkel szemben a mostani, de a régebbi kormányoktól is sokszor hallottuk azt az állítást, sőt annak még bizonyítása is megkoczkáztatott, hogy Magyarország aránylag keveset költ militáris czélokra, mert ha azt összehasonlítjuk külföldi államok militáris budgetjével, Németországéval, Francziaországéval, akkor kitűnik, hogy Magyarország népe. és a magyar költségvetés koránt sincsen annyira megterhelve, mint azt a nemzet biztonsága és védelmi követelményei parancsolnák. En a magam részéről minden összehasonlítást akár Németországgal, akár Francziaországgal, akár más nagy művelt nyugati állammal egyszerűen nevetségesnek tartok, mert hisz a mi viszonyaink ezekéhez a nagy, virágzó, világhatalmakat alkotó államokéhoz képest annyira visszamaradtak, hogy itt összehasonlítást tenni abszolúte nem is lehet. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Luvászy Márton : Ha minden más állammal való összehasonlítás nélkül, egyszerűen az előttünk fekvő költségvetés alapján vizsgáljuk meg azokat a tételeket, a melyeket Magyarország militáris kiadásokra fordit, akkor majd ki fog tűnni, hogy ezek az összegek korántsem oly csekélyek, hogy azok ne érintenék érzékenyen a mi költségvetésünk mérlegét és hogy azok a nyugati, nagy, katonai hatalmakkal szemben, elenyésző csekélységek volnának. Ha a jelen költségvetésből állítjuk össze ezt az összeget, akkor azt tapasztaljuk, hogy itt van mindjárt a TV. fejezet alatt az 1911, évre megállapított közösügyi kiadásokból a magyar szent korona országait terhelő összeg 97,304.668 K-val. Ha ehhez hozzáadjuk a honvédelmi ministerium rendes kiadásait, a melyek kitesznek 57,617.000 koronát, ha ehhez hozzászámítjuk a rendkívüli közösügyi kiadásokat, a melyek szintén itt szerepelnek, 36,867.000 koronát tesznek ki. . . Ábrahám Dezső: Nagy summák ezek ! Lovászy Márton : ... és ha hozzáadjuk a honvédelmi ministerium átmeneti kiadásait, a melyek 1,920.000 koronát tesznek és ugyancsak a honvédelmi ministerium beruházási kiadásait, a melyek 1.121.000 koronára rúgnak, akkor kitűnik, hogy a magyar államnak ebben az 1911. évi költségvetésben foglalt hadügyi kiadásai í Julius 3-án, hétfon. 194.000,830 koronát tesznek ki. Ha ehhez még hozzáadjuk azt a körülbelül 4—5 millió koronányi összeget, a mely katonai nyugdijak czimén a honvédelmi tárczához tartoznak, a melyet ily nyugdijak czimén elűzetünk, és a mely szintén militáris kiadás, akkor ez az összeg már megütötte a 200 milliót. Ha pedig ehhez hozzászámítjuk azt az összeget, a mely a közös vámbevételekből Magyarországra esnék, értem alatta nem azt az összeget, a melyet a magyar állam határán fizetnek be a vámküldföldről behozott czikkek után, hanem a mely a magyar állam lakosságának vámkülföldi czikkek fogyasztása után esnék Magyarországra, a mely többnyire az osztrák kereskedelem közvetítésével jut hozzánk, és a melyet nagyon csekélyen csak 50 millió koronára teszek, akkor kitűnik, hogy ebben a költségvetésben, a folyó évben, Magyarország militáris kiadásai megütik a negyed milliárd koronát. (Igaz! TJgy van! a szélsobalolda Ion.) Ha most ezt az összeges összehasonlítjuk nagy Németország hadügyi kiadásaival, a mely Németországról tudjuk, hogy a világnak első katonai hatalma, a mely Németország egy nagy, kiterjedt gyarmatpolitikát űz és a melynek vagyoni ereje legalább húszszorosán felülmúlja Magyarország vagyoni erejét és ha azt látjuk, hogy Németország, koronákra átszámítva kiadásait, mindössze is alig többet, mint egy milliárdot fizet katonai czélokra és fordit az ő hadügyi kiadásaira, akkor ez a mi 250 millió koronánk nemcsak, hogy csekély összegnek nem tűnik fel Németország hadügyi kiadásaival szemben, hanem azokkal összehasonlítva, horribilisán nagy összeg, a mely elviselhetetlen teherrel nehezedik a magyar államnak, a magyar nemzetnek gazdasági életére. De egyáltalán nagyon furcsának tartom és érthetetlennek is találom azt a törekvést, hogy a mikor a mi közállapotainkat a Nyugat közállapotaival összehasonlítják, akkor csak egyetlen egy téren igyekeznek az elmaradást behozni: a katonai téren, holott azt hiszem, minden józaneszü ember belátja, hogy mi a művelt Nyugatot utóiérni csak akkor tudjuk, ha erre irányuló törekvésünk egyenletes, (Igaz! ügy va,n I a szélsőbaloldalon.) ha nem csupán a katonai téren, hanem gazdasági és kulturális téren is, a nemzeti élet egész területén is egyszerre és egyenletesen igyekezünk előrehaladni. Mert hiszen, ha ilyen ugrásszerűen és csak egyik területen akarunk lépést tartam a nyugati államokkal, és a gazdasági és kulturális szempontokat pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor czélunkat épenséggel nem érjük el, sőt ellenkező eredményhez jutunk, mert elérjük azt, hogy a katonai terhek a nemzet kulturális és gazdasági fejlődését annyira megbénítják, hogy ezen a téren elmaradottságunk még nagyobb lesz és az aránytalanság, mely közöttünk és a művelt Nyugat állapotai között fennáll, még szembeszökőbb és még szégyenletesebbé válik. (Igaz! TJgy van! a szélsóbaloldalon.)
