Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-191

191. országos ülés Í9Í1 Julius 3-án, hétfőn. 291 nek feliratát az örökösödési adó kiszabásának tervbe vett megváltoztatása ügyében. Javaslom, hogy e felirat az emiitett javaslattal való együttes tárgyalás végett adassék ki a pénzügyi bizottságnak. A pénzügyminister ur kivan előterjesztést tenni. Lukács László pénzügyminister: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Van szerencsém benyújtani egy törvényjavaslatot (írom. 354) a Montenegróval kötött kereskedelmi és hajózási szerződésről és az ahhoz tartozó nyilatkozatok beczikkelyezéséről. Kérem a t. házat, méltóztassék intézkedni, hogy a törvényjavaslat kinyomattassék, szétosztassék, és tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és a dénzügyi bizottsághoz utasíttassák. Elnök: A pénzügyminister ur által beterjesztett törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági- és a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Tagányi Sándor, a naplóbiráló-bizottság előadója kivan előterjesztést tenni. Tagányi Sándor előadó: T. ház! Tisztelettel bemutatom Posgay Miklós országgyűlési képviselő urnak a napló kiigazítására vonatkozó ügyében a naplóbiráló-bizottság jelentését, (írom. 355) azzal a kérelemmel, méltóztassék annak kinyomatását, szétosztását és annak idején való napirendre tűzését elhatározni. Elnök: A naplóbiráló-bizottság jelentése ki fog nyomatni, szót fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Következik most napirend szerint az 1911. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat (írom. 348, 351) tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Lovászy Márton ! Lovászy Márton : T. ház ! (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ha kezünkbe veszszük ezt a most tárgyalt törvényjavaslatot az 1911-iki áUami költségvetésről, ugy annak mindjárt úgyszólván az első sorában szemünkbe ötlik az, hogy a magyar államnak rendes, tehát évről-évre visszatérő, jóformán kiküszöbölhetetlen kiadásai most már, talán 70—80 millió korona hijján, megütik a másfél milliárdot, sőt, ha szigorúan veszszük a dolgot, azt felül is haladják, mert hiszen e költségvetésnek átmeneti és rendkívüli kiadásai között találnánk számos olyan jelentős tételt, a melyet bátran be lehetne sorozni a rendes kiadások közé. Egy és fél milliárd mindenesetre igen jelentékeny összeg, állami költségvetésünknek olyan nagyarányú fejlődésére mutat, a melyről egy-két évtizeddel ezelőtt talán még csak sejtelmünk sem volt, ugy hogy itt önként felmerül az az aggodalom, hogy vájjon a költségvetésnek ilyen nagyarányú fejlődése, a közlakosságnak ezzel járó súlyos megterheltetése arányban áll-e országunk gazdagságával, jobban mondva szegénységével, hogy vájjon ez a túlságosan kifejlett költségvetés nem nehezedik-e a közlakosságra olyan elviselhetetlen sulylyal, hogy ez a költségvetés a helyett, hogy a haladásnak, a fejlődésnek ügyét szolgálná és vinné előre, épen az ellenkező hatást éri el: a gazdasági életből túlságos nagy erőknek elvonása által vájjon magát a gazdasági fejlődést nem bénitja-e meg 1 T. képviselőház ! Én természetesnek találom azt, hogy a magyar állam költségvetése sem vonhatja ki magát azon általános, világszerte tapasztalható jelenség alól, a mely szerint mindenütt az egész művelt világon az államoknak költségvetései ugy bevételi, mint kiadási tételeikben szakadatlan . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Lovászy Márton : ... úgyszólván visszaesés nélküli növekedést tanúsítanak. Ha ezt a jelenséget magában véve, minden vonatkozás nélkül, teljesen objektíve szemléljük, azt talál túlságos aggodalomkeltőnek nem találhatjuk. Én ugy gondolom, hogy ez a jelenség arra mutat, hogy az állami szocziálizmusnak eszméje ellenállhatatlan erővel nyomul előre. Gondolkozhatik valaki az állami szocziálizmusról bárhogyan, elitélheti azt, helytelennek találhatja, vagy helyeselheti, de itt egy tény áll előttünk, a melylyel számolnunk kell: az, hogy az állam az ő gazdasági tevékenységét évről-évre folytonosan kiterjeszti, növeli, a gazdasági életnek mindig több és több ágát öleli fel, a minek következménye azután természetesen az, hogy az államnak, a kormányzatnak ugy a gazdasági, mint a társadalmi életre való befolyása folytonosan és állandóan növekszik. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az állaim szoczializmus, t. képviselőház, sokaknak felfogása szerint, a mely felfogásnak én magam sem tudnék ellenmondani, nem más, mint eredője az egymással szemben, egymással harczban álló két nagy világnézetnek : a kapitalizmusnak és a szocziáldemokrácziának. A kapitalizmus, a mint tudjuk, önmagától, öntudatlanul odahat, hogy a gazdasági életben meglévő gazdasági egyenlőtlenségek folytonosan növekedjenek, élesebbé váljanak és így a kapitalizmus azokat a szocziális ellentéteket is, melyek a gazdasági egyenlőtlenségből folynak, folytonosan éleszti és növeli. Ezzel szemben a szoeziáldemokráczia egyáltalában minden gazdasági egyenlőtlenségnek teljes megszüntetésére és eltörlésére törekszik és pedig bevallottan forradalmi utón, törekszik az egyik legnagyobb emberi intézménynek, a tulajdonnak megszüntetésével és az egész társadalmi életnek egyszerre és rohamos, gyökeres átalakitásával. E kettő közt áll az államszocziálizmus, mely a gazdasági egyenlőtlenségeknek enyhítésére, mérséklésére törekszik, mely az ellentéteket nem forradalmi utón, hanem a fejlődés utján akarja kiegyenlíteni, még pedig azáltal, hogy az állam és vele együtt a hatóságok és municzipiumok gazdasági és szocziális tevékenységét folyton nagyobb körre terjeszti ki és a gazdasági életből a felesleges táplálóerőket egy nagy medenczébe 37*