Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-190

284 190. országos ülés 1911 Julius 1-én, szombaton. nek elviselésérc és kielégítésére, (Ugy van! a szélsőbal/oldalon.) Én pedig semmiféle oly jelet nem látok a politikai láthatáron, a mi reményt nyújthatna arra, hogy ez a többség csakugyan szivére vette a parlamenti reformot, az 1848 óta jóformán teljesen egy állapotban lévő választójognak a reformját, Hiszen 1848-ban 300.000 volt a nemes szavazók száma, az akkori választói törvény 800 ezerre emelte azt, és a választójog még ma is jóformán ebben az állapotban van, mert körülbelül egy millión innen vagy tul alig váltakozik a választók száma és az egész ország népességének csak hat százalékát képezi, holott a nyugati államokban mindenütt, a hol már rátértek az általános választói jog alapjára ez a szám felülemelkedett a húsz százalékon, sőt Francziaországban majdnem megközelíti a 30 százalékot. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Magyarországon a néprétegek nagy része ki van zárva a választójogból. Ki van zárva a népképviseletből és azért egyáltalában nem is helyez súlyt a képviselőházra. És ne csodálkozzunk azon se, hogy a képviselőházat, a magyar parlamentet nem nézik sem máshonnan, sem Ausztriából, sem külföldről azon a szemüvegen át, a melyen azt nézni kellene. Nem becsülik meg a magyar parlamentet ugy, a hogy kellene, mert ez a parlament a maga erejét nem a nép millióinak akaratából meríti, hanem csak azon egy néhány száz szavazó akaratának a megnyilvánusásából vagy ezen akaratnyilvánításnak az elfojtásából, a kik Magyarországon, a magyar országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékébe véletlenül fel vannak véve. Egy húsz millió lakossal bíró népnek nem választhat egy millió ember képviselőket. Az a parlament, a melybe így jönnek be a képviselők, nem adhatja viszhangját a nép igazi akaratmegnyilvánitásásának, valódi czéljainak, valódi törekvéseinek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Már pedig a képviselőháznak olyannak kellene lennie, — mint a hogy a biblia mondja, hogy az Úristen az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, — hogy mikor a nép idetekint erre a parlamentre, ugy nézzen ide, mint az ő tükrére, a melyben saját képét és hasonlatosságát látja, a melyben minden vágy, a mely szivét dagasztja, minden titkos sóhajtás, a mely keblét emeli, visszhangra találjon és ne legyen visszaűzve már a parlament küszöbéről. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mindaddig, mig ez be nem következik, ezt a parlamentet én a magyar nép igazi képviseletének nem tekintem, különösen nem akkor, ha figyelembe veszem azokat az eszközöket, a melyeket e parlament megválasztásánál igénybe szoktak vétetni és a melyekért én most rekriminálni nem akarok. Csak arra akarom felhívni a t. ház figyelmét, hogy milliók vándoroltak ki tengerentúlra, mig a többi ki nem vándorolt milliók éhes, sápadt arczczal járják az utczákat és sorsuk kálváriájának a keresztjét viselve zúgolódnak, elégedetlenkednek. A gyűlölet, elégedetlenkedés és zúgolódás forrása ide kellene hogy bejöjjön, hogy itt öntse ki a maga keserűségét, hogy itt találja megvitatását a nép legalsóbb rétegeiben gyökeret vert minden eszme, minden gondolat is. Kern elfojtani kell a nép szeretetét, de megnyitni számára a parlament kapuját, hogy a parlament ne olyan legyen, mint az Uhland elátkozott kastélya, a hol nem hangzik egyéb, mint a zsarnok kényúr parancsszava, meg a félénk rabszolgák csoszogása, hanem ennek a parlamentnek a kapui nyittassanak meg a népakarat, az igazi nép előtt és ne várjuk meg, mig a nép a maga, haragjában esetleg ököllel töri be azokat. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Erre hajlandóságot a kormányban nem látok és ezért minden egyéni tiszteletem daczára, a mellyel a kormány egyes tagjai és a munkapárt egyes tagjai iránt is viseltetem, politikai bizalommal nem vagyok, sőt a legnagyobb politikai bizalmatlansággal nézem a kormány megett ülő, magát munkapártnak nevező, a haza érdekében eddig semmiféle munkát nem végezett párt működését és ennek alapján — mondom, minden tiszteletem daczára — határozottan kijelentem, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatot nem szavazom meg, hanem csatlakozom Holló Lajos t. barátom határozati javaslatához. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A tanácskozásra szánt idő letelt; mielőtt a jövő ülés napirendjére nézve javaslatot tennék, Beöthy László képviselő nr kivan a háznak jelentést tenni. Beőthy László előadó: Van szerencsém beterjeszteni a bizottság két rendbeli jelentését, és pedig a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségéről és az 1884. évi V. t.-czikk némely rendelkezéseinek módosításáról, illetve kiegészítéséről (írom. 349, 352) továbbá Pozsony szab. kir. város, Fiume város és kerülete és Zágráb város által felvett kölcsönökről szóló javaslatok (írom. 350, 353) tárgyában. Kérem, méltóztassék ezen két jelentést kinyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni és azokat annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzetni. Elnök: A pénzügyi bizottság két jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Most a jövő ülés idejére és napirendjére nézve teszek javaslatot. Javaslom, hogy a t. ház legközelebbi ülését hétfőn, e hó 3-án d. e. tiz órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki az elnöki előterjesztéseket, azután pedig az 1911. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Akkor ezt határozatképen kimondom. Következnek az interpellácziók. r Mihályi Péter jegyző: Ábrahám Dezső!