Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-190

190. országos ülés 1911 Julius 1-én, szombaton. 277 Irányelvek kell, hogy vezessék, egy ilyen nagy politikai párt vezér csillagának, irányelveknek kell lenni, a melyekből a nemzet fel tudja ismerni a maga sorsának javulására irányuló szándékot, a mely elveknek melegsége és sugara kell, hogy áthevitse a nép szélesebb rétegeit. Kormányzat, a melynek ilyen irányeszméi nincsenek, az hosszú életű nem lehet, a mint hogy nem is volt hosszú életű a koaliczió. És én a mostani t. többséget sem tekinthetem egyébnek, mint egy uj koalicziónak, (Igaz ! Vgy van l a szélsőbaloldalon.) a mely ben a legheterogénebb elemeket látom egyesülve. Látom az általános választói jognak igazi, demokratikus alapon álló, őszinte hiveit. Látom az igazi liberálisokat, de látom továbbá a régi szabadelvüpártnak megmaradt egy pár ősalakját, a kikben csakugyan van liberalizmus, vagy jobban mondva, opportunizmus, a melyet szintén a régi szabadelvüpártból hoztak magukkal, és látom viszont a legkonzervatívabb elemeket és a legkülönbözőbb felfogású egyéneket, a kiket nem forraszt tulaj donképen egybe semmi nagy eszme, nem forraszt egybe egyéb, mint pusztán a hatalom birtoklása, (Ellenmondások jobbfelől. Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) és az a jóleső tudat, hogy a hatalom az ő kezükben van, hogy most ők boldogíthatják az országot, vagy legalább is annak egy részét, azt, a mely fölött rendelkeznek és a melynek érdekében valami jót tenni módjuk és alkalmuk van. Egy nagy parlamenti többségi pártnak sorsára is végzetes lehet az alapgondolatoknak, az alapeszméknek hiánya. Magában véve az, hogy a t. többség elnevezte magát munkapártnak, a melylyel azt akarta jelezni, hogy ez a párt mindenféle disputáktól és diszkusszióktól távol, egyedül a nemzet érdekében akar munkálkodni, ez magában véve nagyon szép gondolat volna. Csakhogy munka és munka között nagy különbség van. Az a kérdés, hogy milyen munkára akar vállalkozni a t. munkajmrt ? Eri türelmesen vártam egy esztendeig, sőt még tovább, és igyekeztem elnémítani magamban a már eleve bennem létezett bizalmatlanságnak kitörését. Több mint egy éve, mondom, figyelemmel kisérem a t. munkapárt működését. Vártam, hogy mi lesz az a munka, a melyet a nemzet, az ország érdekében teljesíteni kivan. De mindaz, a mi történt, egy cseppet sem alkalmas arra, hogy a t. munkapárt iránti bizalmat valami nagy mértékben fokozza. A mi eddig történt a politika alapvető kérdéseiben, az teljesen ellentétben áll azokkal az eszmékkel, a melyeket mi ezen az oldalon szolgálunk, a kik azt gondoljuk és véljük, hogy Magyarország a nemzeti állam rendeltetésének csak akkor felelhet meg igazán, a maga állami czéljait csak akkor érheti el tökéletesen és lakosait csak akkor boldogíthatja, csak akkor akadályozhatjuk meg az elcsüggedést, a kivándorlást, nemzetünket csak akkor tehetjük erőssé és nagygyá, ha bekövetkezik Magyarország teljes állami önállósága a közjogi téren, bent a hazában pedig igyekszünk társadalmi téren előmozdítani a konszolidáczió munkáját az igazi liberalizmus és demokráczia szellemében. Ha ebben a munkában akár egyik részben, akár másik részben csak bármily előrelépést tapasztalhattunk volna is a munkapárt részéről, akkor talán még továbbmehetnénk várakozó álláspontunk elfoglalásában; azonban még ez a rövid idő is, a mely egy magyarországi politikai pártnál mégis számottevő időtartam, a mellett tesz tanúságot, hogy minden ezen elvek ellenére történik. A bankszabadalom meghosszabbításánál látjuk a nemzet gazdasági érdekeinek háttérbe szorítását, egyéb a kormány által javaslatba hozott törvényeknél látjuk, hogy épen csak a legszükségesebb dolgokról igyekezett intézkedni; talán az igazságügy terén mégis valamelyes figyelemreméltó dolog történt a perrendtartás törvénybeiktatásával s néhány apróbb javaslatban, a melyekben megnyilatkozott az igazságügyminister ur jóindulata, azonban általában véve azon nagy érdekek terén, a melyeket bátor voltam felemlíteni, egyetlenegy lépéssel sem vitte előbbre az ország ügyét a munkapárt, sőt ellenkezőleg visszavetette. (Igaz ! ügy van! a baloldalon.) Előttem szólott t. képviselőtársam egy szemrehányást tesz a munkapártnak, a melylyel szemben meg kell védelmeznem. Azt mondja, hogy a munkapárt eljárásában visszatérést lát a régi liberalizmushoz: ez ellen kell megvédelmeznem a munkapártot. (Derültség a szélsőbaloldalon.) En semmiféle visszatérést nem látok a régi liberalizmushoz, hanem igenis látok visszatérést ahhoz az opportunista felfogáshoz, a mely az igazi liberalizmusnak bukását okozta Magyarországon. Ha a liberalizmus utján volna a munkapárt, akkor ezekről a padsorokról is többeket, egész csoportot találhatna maga mellett, mert volt idő e parlament életében, mikor a pártok között a válaszfalak leomlottak, a mikor a liberalizmus ügyének felkarolásáról volt szó. Nevezetes korszaka volt ez nemcsak a j)arlamentárizmusnak, hanem a régi szabadelvű pártnak is, mikor, ha egyebet nem, de legalább a kereteket igyekeztünk megteremteni, hogy ebben a hazában módja lehessen a társadalom egybeforrásának, a társadalom konszolidáczió] ánafc, a mikor nemcsak a liberalizmus ügyét szolgáltuk, hanem egyszersmind a nemzet ügyét is, mert a kötelező polgári házasság behozatala, az állami anyakönyvvezetés megteremtése, a vallásszabadságnak törvénykönyvünkbe való beiktatása három olyan hatalmas lépcsőfokot teremtett a haladás szolgálatában, a melyen, ha tovább ment volna a régi szabadelvű párt, akkor nem jutott volna a szabadéi vüség dicsőséges lobogójának rúdja a koldusbot sorsára, a melylyel az a párt elmehetett a politikai életnek vándorút j ára és a melylyel kitették innen a képviselőházból az ellene szövetkezett konzervatív és klerikális elemek. Ha ilyen liberális eszmékért akar sikra szállni a kormánypárt, legyen meggyőződve arról, hogy a párt-ellentét közjogi tekintetben nem lesz aka,-