Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. 259 melyet az ilyen pártalakulás magára vállalt, s a melynek ismételten-eleget kell tenni. Szokás hivatkozni reá, hogy nem ezen a téren kell keresni az ország jogainak biztosítását, nem a katonai kérdésekben; a békességes, nyugodtabb, az uralkodóval összehangzóbb irányzatoknak követése sokkal czélravezetőbb. Hivatkoznak is rá, hogy azok az alkotások, a melyek a múltban jöttek létre, bár szerényebb keretekben mozogtak, mégis sikereket biztositottak. íme, a kilenczesbizottság alkotásai és a tisztképzés körül elért eredmények. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Hát vájjon a kilenczes-bizottság alkotásait mi hozta létre? Azok talán a szabadéi vüpárt kebelében szülemlettek meg, a szabad elvüpárt kebelében nőttek nagyra és érvényesültek? Hiszen elfelejti a tényeket az, a ki ezt állítja. Itt nagy küzdelem, hosszas harezok, obstrukcziók folytak le és annak a nagy nemzeti küzdelemnek, a mely az akkori létszámfelemeléssel szemben állított fel követelményeket nemzeti irányban, ennek a hosszas harcznak eredményeként volt kigyötörve a szabadelvüpárttól és az akkori kormányzattól annak a kilenezes-bizottságnak programmja, a melylyel szemben akarták azután leszerelésre birni az akkor feltámadt nagy nemzeti küzdelmet. Ezen harezok folyományaképen jelentkeznek a kilenezes-bizottság alkotásai. Én nem mondom, hogy ezek értéktelenek, hogy az a munka, a melyet ennek érdekében akkor kifejtettek, az állam jogainak előbbrevitele szempontjából, nem bir értékkel, igenis bir, de ez nem annak a következménye, hogy harcz nem volt, hanem annak, hogy voltak harezok, hogy erős követelésekkel állottak elő, hogy mentek Bécsbe, az udvarhoz, és egy listát állítottak fel, benne volt gróf Apponyi Albert is, a mely listát azután folyton bővítettek, Széll, Tisza István, Apponyi, mig a kilenczesbizottság programmjáig fel bírták fokozni, azon izzó tüz és szenvedély következtében, a melyet az ellenzék akkor a nemzeti követelmények irányában harezba vitt. Es a tisztképzésnél micsoda üluziókban ringatják magukat! Nagy alapítványokat tettünk, milliókra menő alaj>itványokat, és most is költségvetésünkben tekintélyes összeggel, talán 690.000 koronával szerepelnek ezek az alapítványok. Kívülről nézve igen szép idea, hogy belülről kell megtámadni az intézményt, hogy át kell alakítani a tisztikart, hogy azon kell lennünk, hogy magyar fiuk nyerjék el ezeket az alapítványi helyeket és ezáltal a tisztképzés kérdése magától megoldódik. Kolumbustojásként hangzott akkor ez az idea. De méltóztassék megnézni a katonai intézetek legutóbbi kimutatásait, hogyan lettek éveken keresztül felhasználva a nagy fáradsággal és áldozattal létesített alapítványi helyeink. A növendékek között a magyar nyelv tudása kevesebb, mint a régebbi időben, a magyar nyelvnek tudása évről-évre apad, mert a magyar honosságot megkövetelik ugyan, de nem kötik ahhoz, hogy az illető a magyar államnak a nyelvét is bírja, hanem a határőrvidéki és horvátországi katonatiszti kasztból veszik a növendékeket, a mely körökben, tudjuk, sokszor megszerzik a magyar honpolgárságot, habár Ausztriából jöttek is hozzánk és nyelvünket nem birják. Ennek a tiszti kasztnak gyermekei nyernek elsősorban azokban az alapítványi helyekben elhelyezést, úgyhogy mind nagyobb és nagyobb százalékkal szerepel ezekben a tisztképző intézetekben azon növendékek száma, a kik saját országuk alapítványán felnövekedve, odáig sem jutottak, hogy az állam nyelvét elsajátították volna. T. képviselőház, ha valaki önmagát meg akarja csalni, az ellen nem lehet tennünk, annak útjába nem állhatunk. De lehetetlenség, hogy ha ezeket gondosan mérlegeljük, nemcsak a czélzatot, a szándékot, a mely nemes lehetett, de annak applikációját és alkalmazását az életben, ha végigkísérjük és látjuk az eredményeket, lehetetlen, hogy oda ne jussunk, a hová ma jutottunk, hogy nem lehetséges ily rejtett utakon, ily bizalommal számító intézkedésekkel boldogulni, de a magyar államiság jogainak nyilt, férfias elismerésével kell és lehet eredményeket elérnünk. Hiszen ha azoknak, a miket nyilt törvényben statuálunk, az állandó lefaragását, lényegükből való kifosztását tapasztaljuk az életben, hát még a mik igy körülbástyázva, törvényes intézkedésekkel biztosítva nincsenek, azoknak érvényesítését hogyan lehetne látni? (TJgy van/ a szélsőbalon.) Ezek azok a dolgok, a melyek indokolják, hogy mi a kormány iránt sem parlamentáris állásából, sem pedig eddigi tetteiből és terveiből kifolyólag egyáltalán bizalommal nem viseltetünk. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nekünk tudomásunk van arról, hogy a lelkekben bizonyos depresszió van most és volt az elmúlt időkben. Ez már a nemzeti küzdelmek sorsa. Akármilyen utón, fegyverrel vagy parlamentáris utón, harezokban katasztrófák érhetik a nemzetet. A világosi katasztrófa után mennyi időn keresztül volt a lelki depresszió az emberek kedélyében ! Akkor, a mikor fegyverrel törtek reánk, sajnos, szintén akadtak vállalkozók, az országnak sokszor előkelő nevei közül is, a kik odaállottak az idegen sereg élére és saját nemzetük letörésére segédkezet nyújtottak. Ily katasztrófák érhetik a nemzetet és sok időn keresztül nagy lelki megrázkódtatást idézhetnek elő, akkor is, a mikor alkotmányos életében látjuk, hogy akadnak vállalkozók, a kik idegen fegyverek segélyével, (TJgy van ! a balés szélsőbaloldalon.) idegen pénzforrások segélyével a nemzet alkotmányos életére készek rátörni, hogy annak a különben is hatalmas, velünk szemben álló nagy közjogi faktornak hatalmát és fényét még jobban emeljék ; hogy Magyarország ezen nemzeti szervezetét, a melyet ezer éven keresztül korrumpáltak és a melynek alapját és gyökerét mindig aláássák és aláásni ijDarkodtak, hogy ennek szervezetét feláldozzák és a másik hatalomnak rendel38*