Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-189
189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. 251 tíü'nk, bogy őt (Tomasicsot) minden, bár legcsekélyebb sikertől is megfoszszuk.« Hát, rebus sic stantibus, szeretném tudni, bogy miképen lebetséges elérni azt, a mit a ministerelnök ur őnagyméltósága mondott egy alkalommal: »Szemeink ós politikánk előtt, mint végezel, egy oly Horvátország képe lebeg, a mely békés egyetértés és közös megértés alapján közre fog működni a magyar anyaországgal.« Ily utón alig. Azon az utón kell haladnunk, melyre a nagyköltő mutatott, mondván: Van-e szebb láncz a világon, Mint mely minket összefűz ? Bűvös karikába gyüjte Minket a szent honfitüz.« (Petőfi). Ez a szent honfitüz legyen vezércsillagunk mindenben, a mivel az állami közösségünket boldogíthatjuk. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi közös kormány nem egy tekintetben elismerte álláspontunk helyességét és törvényességét és ebből folyólag alaposan remélvén, hogy a többi vitás kérdések is az alaptörvény értelmében kedvezően fognak megoldatni, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) I. képviselőház! Néhány szót óhajtanék az előttem szóló t. képviselőtársam szavaira válaszolni, bár be kell vallanom, hogy nem voltam abban a helyzetben, hogy az ő előadását minden részletében meghallgatni képes lettem volna. Nem tudom tehát megítélni különösen azt, vájjon az általa hangoztatott követelések és — talán mondjuk ugy — horvát sérelmek mindannyian közjogilag helytállók-e és azokat magunk részéről elfogadhatóknak találhatjuk-e. Azért ezekre reflektálni nem kivánok. Megcsendült azonban az ő szavaiban a hozzánk, a magyarsághoz való tartozásnak és az őszinte barátságnak igaz hangja, (Ugy van! balfelöl.) a mely ebben az egész házban jjártkülönbség nélkül őszinte visszhangot és kellemes rokonérzést cserélt ki. (Általános élénk helyeslés.) Azt hiszem, pártkülönbség nélkül biztosithatja a t. képviselőtársunkat mindenki ebben a házban arról, hogy ugy ők, a kik szerinte a velünk való uniónak őszinte barátai, mint Horvátország többi polgárai, a kik Magyarországhoz őszinte barátsággal és meleg érzéssel akarnak vonzódni, itt nálunk szintén hasonló érzelmeket találnak és mi is jjártkülönbség nélkül őszintén akarjuk ápolni azt a régi testvéries együttérzést és barátságot, a mely a magyar nemzetet a régi horvát nemzettel közjogilag is, társadalmilag is összeköti. (Altalános élénk helyeslés.) Egyet részünkről is kell kérnünk. Midőn ő azt kivánja, hogy azok a disszonancziák, a melyek esetleg a társadalomban, vagy a politikai téren előfordulhatnak, a jövőben kiküszöböltessenek és az ő, még pedig nehéz munkájuk, Horvátországban megkönnyittessék, nekünk is hozzá kell tennünk azt, hogy a mi munkánk is könnyittessék meg Magyarországon az által, hogy midőn Magyarország az ő államjogi törekvéseiben és küzdelmeiben szemben áll hatalmas faktorokkal, akkor a háttérben ne hivatkozhassanak és ne támaszkodhassanak mindig egy horvát társadalomra és horvát közvéleményre, a melyben ezek a nagy törekvések, ezek a nagy államjogi kívánságok mindig nagy ellenséges érzülettel találkoznak. (Ugy van! bal felől.) Nekünk épen az volt az óhajunk a múltban is és a történelem folyamán is, hogy midőn Magyarország részéről történelmi jogainak kivivására alkotmányos vagy más irányú küzdelem indult meg, de a mely küzdelem sohasem állt ellentétben Horvátország érdekeivel, mert abból a kivívott jogból mindig testvériesen kiadtuk a részt Horvátország és a horvát nemzet részére, akkor horvát nemzet ne álljon oda a magyar törekvések ellen, azok elleneseinek támogatására, (Élénk helyeslés balfelöl.) ne iparkodjék a magyar államjog alajDJait összeromboló tendeneziákat tájolálni. a minőt ma is gyakran látunk a trializmus ideáljának felvetésében, a mely merészen és bátran Horvátországot oda számítja, mint egy velünk szembenálló nagy államalakulásnak közjiontját és sokszor nem találjuk meg horvát testvéreink részéről azt a tiltakozó szót, a mely ilyen téves és káros irányzatokkal szemben már kezdetben is az ellene való tiltakozást és a vele szemben való állásfoglalást jelezné. (Ugy van! balfelöl.) Én azt hiszem, hogy a midőn t. képviselőtársam felszólítására készséggel jelentjük ki, hogy mi hozzájárulunk ezeknek az érzelmeknek fejlesztéséhez, viszont ők is a Magyarországhoz való tartozásnak őszinte kifejezését minden ilyen vonatkozásban szinten készek lesznek azután nyilvánosságra hozni. (Helyeslés balfelöl.) Áttérve a szőnyegen lévő törvényjavaslat tárgyalására, én és t. képviselőtársaim, a kik a háznak ezen a részen ülünk, ezt politikai bizalmi szempontból veszszük bírálat alá s ahhoz a kormány iránt érzett bizalmatlanság okából hozzá nem járulhatunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a bizalom vagy bizalmatlanság, a mely a kormánynyal szemben egy párt részéről kifejezést nyer, alapszik a kormánynak parlamentáris állásán és helyzetén, alapszik a kormány tetteinek bírálatán s alapszik a kormány terveinek mérlegelésén és kritikáján. A t. kormány tetteinek jellemvonása az, hogy a legszigorúbb zárkozottságot és ridegséget tanúsítja azon törekvésekkel szemben, a melyek Magyarország belügyeinek fejlesztésénél áldozatokat igényelnek, ellenben a legbővebb