Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

24fi 189. országos ülés 1911 június 30-án, péntekén. ők összetörtek személyükben, összetört az a párt a melynek tagjai voltak. (Igaz! Ugy van! halj dől). Ha a t. ministerelnök ur békét akar teremtem, annak csak egyetlen egy módja van: illetékes helyen tárja Jel a helyzetet, mutasson rá arra a körülményre, hogy a helyzet minden tekintetben megérett, hogy ma a szélső ellenzék egyetlen pártja sem kívánja mélyrehatóan átalakítani az ország állapotát, nem kívánja a 67-iki kiegyezés megváltoztatását mindkét ellenzék elsősorban gazdasági téren kívánja az ország érdekeit képviselni, de megérett a helyzet abban a tekintetben is, hogy követeléseiket leszállították a minimumra, arra a minimumra, a mely nélkül sem ön, sem más békét, az érzelmek és érdekek összhangján alapuló békét teremteni nem tud. (Igaz! ügy van! a báloldalon.) T. képviselőház! Nem akarom türelmüket továbbra igénybe venni ; (Halljuk ! Halljuk ! bálfelől.) visszatérek oda, a honnan kiindultam. Konstatálom, hogy maga a költségvetés az előbbi nyomokon haladt és így emelkedést tüntet fel bevételi és kiadási részében, de a kiadási részekben sokkal jelentékenyebb az emelés, mint a bevételi részekben. Konstatálom azt, hogy ez a költségvetés 174 millióval emelte a rendes és átmeneti kiadásokat, konstatálom, hogy 7 millió az uj bevétel, hogy fedezetet nyerjenek a kiadások és hogy a legszigorúbb mérleg alkalmazása mellett is 18 millió kiadás melyet nem a saját bevételi forrásaiból fog fedezni az államháztartás. Konstatálom másfelől azt is, hogy ezzel a 18 millió színleges defiezittel szemben bő jövedelmi források, és az előirányzatnál figyelembe nem vett bevételi források állanak a kormány rendelkezésére, ugy hogy az évnek kilátásai kedvezőek, a magyar állam pénzügyi helyzete kedvezőnek mondható, a legkevesebb, a mit mondhatunk, hogy a helyzet szilárd. Hock János: A dohányból ütik helyre! Désy Zoltán: De ugyanekkor konstatálni kívánom azt is, hogy a mikor a magyar állam beléleti szükségleteiről volt szó, akkor a kormánypadokról a pénzügyi helyzet máskép vázoltatott. Ez a nyílt bevallása a helyzetnek csak akkor következett be, a mikor a pénzügyminister ur előadása szerint évi 58 millió, de a mi felfogásunk szerint ezt magasan meghaladó összeggel növekvő katonai követelésekkel léptek a nemzet elé. Ezzel szemben konstatálom, hogy bármily kedvező is az állam vagyoni helyzete, az nem elég kedvező erre, mert nem várhatja tőlünk jogosan senki, hogy akkor, a midőn bevételeink természetszaporulata 55 millió, ismeretlen 60 milliót meghaladó összeget kitevő évi katonai kiadásokat elfogadjunk, akkor, a mikor ezekkel szemben a nemzet jogos, törvényeken alapuló kívánalmai nem nyernek kielégítést, (ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Konstatálni kívánom azt, hogy a t. ministerelnök ur, a kinek sikerült egy hatalmas pártot életre kelteni, abban a helyzetben van, a melyet t. barátja gróf Tisza István történelmi pillanatnak szokott jelezni. Történelmi pillanat az, a mely az ön kezében van, ministerelnök ur. önön áll, hogy a nemzet és az uralkodó közt, ha nem is örök időkre, de hosszú, áüandó időre béke köttessék, béke köttessék az érdekek és érzelmek összhangja alapján, önön áll a választás, ministerelnök ur. Választja azt az utat, a melyen önt nemcsak mint nagy pártvezér, de mint nagy politikus is fogja az utókor feltüntetni, vagy pedig azt az utat választja, hogy mint pártember igénybe veszi azokat az eszközöket, a melyeket a választáson többségének megtartására vagy szaporítására alkalmazott és igy kormányoz ideig-óráig. A választás ön előtt van, t. ministerelnök ur. A magunk részéről egyet kénytelen vagyok kijelenteni. (Halljuk! Halljuk! a bal és szélsőbaloldalon.) Azt a politikát, a mely ily terhekkel és minden ellenszolgáltatás nélkül lép a nemzet képviselőháza elé, támogatni nem fogjuk. A magunk részéről kijelentjük, hogy azokat a katonai javaslatokat a mint a múltban nem engedtük törvényerőre emelkedni, most is minden törvényes és parlamentáris eszközzel meg fogjuk akadályozni. (Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: Ámen! ugy legyen! Désy Zoltán : Mert mi is békét akarunk, t. ministerelnök ur. De az a béke, a melyet ön teremtett csak csend, a melyet hatalmi eszközzel hozott létre. A mi általunk kívánt béke az a béke, a mely — újból hangsúlyozom — az uralkodó és nemzet jól felfogott közös érdekeinek egybevetése alapján az érdekek és érzelmek összhangján épül fel. Minthogy pedig a javaslat mostam formájában ennek biztositékát nem nyújtja ; másrészt a véderő törvényjavaslat letárgyalása abba a helyzetbe hozna bennünket, hogy a javaslatokkal szemben, mint jeleztem, a legszélsőbb parlamenti fegyvereket, törvényes parlamenti eszközöket kellene igénybe vennünk és a legerősebb harczot indítanunk, alkalmat és módot kívánunk nyújtani a t. ministerelnök urnak, hogy ezen ujabb zavaroknak és elkeseredett küzdelmeknek elejét vegye, s ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. Olvassa) : »A képviselőház utasítja a kormányt, halassza el a véderőtörvény tárgyalását mindaddig, a míg azon az illetékes tényezők hozzájárulásával keresztülvitetnek azon változások, a melyek a korona és nemzet egyező érdekében teljes megnyugvás keltésére alkalmasak.« (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a bál- és szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Mihályi Péter jegyző: Szekulics Lázár! Szekulics Lázár (Horvátul beszél. Zaj. Elnök csenget.) Hock János: Egy szót sem értek! Szekulics Lázár (Horvátul, később magyarul igy folytatja) : Engedje meg a t. ház, hogy ugy a saját magam, valamint a horvát-szlavón kép' viselőtársaim nevében felszólalhassak a szőnye-