Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-189
189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. 239 szélsőhaloldalon.) és bírálatot mondanék, konstatálni kívánom itt is és ezt újból hangsúlyozom, hogy 174 millióval emeltük a költségvetésben a rendes és a rendkiviili kiadásokat és csak 7 millió uj bevételi többletet teremtettünk. Ily körülmények között a költségvetés tárgyalásakor, vagyis a mikor az előirányzatot tárgyaltuk, hiszen annak beadása óta változás nem történt, oly komorak, oly ziláltak a magyar állam pénzügyei nem lehetnek, hogy a helyzetet jogosan kétségbeejtőnek mondjuk, (Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) hanem konstatálhatjuk azt, hogy az a felfogás, bármely részről eredt is az, hogy meg kell szorítanunk szükséges és hasznos kiadási tételeinket azért, mert az állam pénzügyi ereje továbbmenést nem enged, nem helytálló, mert igenis az állam pénzügyi ereje megengedi, hogy szükséges, hasznos kiadásokat (Felkiáltások a balés a szélsóbaloldalon: De csak ilyeneket!) akár kulturális, akár közgazdasági téren, (Igaz! ügy van! a hál- és a szélsőbaloldalon.) a melyek az állam szellemi és vagyoni erejének fejlesztésére szolgálnak, továbbmenőleg is megtehessünk. Ábrahám Dezső: Próbálják benyújtani, megszavazzuk ! Justh János: Kibőjtölési politika! Désy Zoltán: Dehát ezt nem nekem kell megmondanom. Hiszen a pénzügyi bizottság ülésében a t. pénzügyminister ur tette azt a nyilatkozatot, hogy 38 millió rendes és rendkívüli közös kiadási többletet állított be e költségvetésbe (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) és hogy a 38 millió nem zavarta meg az államháztartás pénzügyi egyensúlyát. A t. pénzügyminister ur bejelentette azt is, hogy az a 38 millió csak előfutár és hogy következni fognak'évről-évre növekedő összegek, a melyek végösszegét 1920-ban 58—60 millióra teszi, a mi olyan összeg, a mely az évi jövedelem természetes fejlődéséből várható bevételi többletet nemcsak felemészti, miután az csak 55 millió, túl is szárnyalná, túlszárnyalná akkor is, ha a közös kiadások, illetőleg a véderőtörvényjavaslattal járó kiadások megmaradnának azon mérvnél, a melyet ma bejelentettek, már pedig hogy meg nem maradnak, azt bizonyítja, eltekintve a kiadások általános fejlődési irányzatától, az, hogy a t. kormány ismételten kijelentette, hogy csak a bejelentett és az 1915-ig terjedő e nemű, ujabb kiadási többletekért vállal garancziát, az 1915-ön túl bejelentett horribilis összegekkel szemben jjedig nem vállal kötelezettséget. Nem akarok azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy 1915-ben ki lesz majd a kormány padjain, a ki maj d garancziát vállal ? Csak utalok arra, hogy nyílt titok, hogy a közösügyi kiadások a tervbe vett reform folytán nem állnak meg abban a keretben, a melynek végösszegét a pénzügyminister ur 58 milliónyi évi tehertöbblettel jelezte. Ezek a közös kiadások emelkedni fognak oly összegekig, a melyeket számszerűleg ismertetni ma nem vagyunk képesek, de a melyek mindenesetre alkalmasak lesznek, hogy ama kedvezőnek mondható államháztartási helyzetet ellenkező irányba befolyásolják. (Ugy van! balfelól.) Ezek konstatálása után még egyet kell konstatálnom, azt, hogy a szeszadóra vonatkozólag, a melyből, mint jeleztem 7 millió bevételi többlet várható, á kormány nem megy túl a kereten, a melyet az 1908 : XXVIIL t.-czikk szab meg, végrehajtja az ott tervezett adóemelést teljes összegében. Hanem itt két körülményre kell a t. képviselőház figyelmét felhívnom. Az 1908: XXVIIL t.-czikket megelőzi az egyenesadótörvények sorozata és az 1908 : XXVIIL t.-czikkben a szeszadónak tervezett felemelése ugy lett kontemplálva, hogy először végrehajtassanak az egyenesadótörvények {Ugy van ! a baloldalon.). Végrehajtassék az első- és másodosztályú kereseti adónak végleges eltörlésével, a mai harmadosztályú kereseti adónak kiküszöbölésével, a legszegényebb néposztálynál, 1000 korona jövedelmen alul tegyék és egy méltányos adórendszer állapíttassák meg. Ez volt a propozic/áó, mert hiszen az akkori többség tudatában volt annak, hogy bármilyen kényelmes is a pénzügyi kezelésre, nézve az államháztartás terhét az egyenesadókról a közvetett adókra hárítani át, mert pénzügyi és technikai szempontból kétségtelenül ez a legkényelmesebb adórendszer, mondom, tudatában volt annak, hogy mentől súlyosabbak az adótételek, annál brutálisabb, annál igazságtalanabb ez az adórendszer, feltéve, hogy az a szegény néjaosztáry az egyenes adókkal is suj tátik, mert méltóztassék csak — bár nem akarok most adóteóriákkal foglalkozni — utána gondolni az első és másodosztályú kereseti adó tételeinek, melyekből az első osztályú kereseti adó tétele valósággal fejadó jellegével birnak, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsóbaloldalon.) a másodosztályú kereseti adó tételei pedig a milliomosok és a 100 vagy 200 koronás adóalapok közötti különbséget nem ismernek. Az a többség és az a kormányzat tisztában volt azzal, hogy ha a fogyasztási adókból eredő bevételeket a fejlődő államháztartás érdekeinek szempontjából fokozni kell, de tisztában volt, hogy fokozni csak egyféleképen lehet: ha ugyanakkor a szegény néposztályt sújtó egyenes adóteher enyhittetik vagy kiküszöböltetik. (Ugy van ! a haloldalon.) Itt tehát konstatálni kívánom azt, hogy a t. kormány abból az örökségből, a melyet az előző kormány reáhagyott, elfogadja azt, a mi a népre nézve tehertöbblet, ellenben nem hajtja végre azt, a mi a nép terheinek könnyítését jelenti. (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsóbaloldalon.) És most összegezem az elmondottakat. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) A pénzügyi helyzet, a melylyel szemben állunk, ez : az 1909. év eredményével összehasonlítva lényeg?s emelkedés mutatkozik a rendes bevételekben, lényeges emelkedés mutatkozik a rendes kiadásokban, még pedig oly módon, hogy a kiadások emelkedése nagyobb, mint a bevételek emelkedése, mert az