Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-188

228 188. országos ülés 1911 június 28-án, szerdán. Szavahihető tanuktól értesültem, kik nem ható­sági közegek és nem részesek voltak, hogy ott a rendcsinálás egy kis puskatussal való kezelésben állt. (Zaj jobbfdől.) B. Sólymosy Lajos: Jó az néha! Ivánka Imre : Ha olyan jó, t. barátom uram­nak naponként kívánom. Ha tehát igy kezelik azt a tömeget, nem lehet csodálni, hogy az a rend­csinálás után feldühösödik és megtámadja az oda kirendelt közegeket. A mi pedig a fegyverhasználatot illeti, hogy »kénytelenek voltak vele«, arra nézve csak azt akarom megjegyezni, hogy méltóztassék utána­nézni az igen t. belügyminister urnak, tizenöt lépésről történt a lövés ; ha tehát tizenöt lépésről történik a lövés, ugy nem foroghat fenn eshetőség, hogy az illető csendőrnek félnie kell, hogy elveszik a fegyverét. Az interpelláczióra adott választ nem veszem tudomásul. Elnök: A kérdés az, tudomásul veszi-e a t. ház a ministerelnök ur válaszát. Igen vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem azokat, kik a választ tudo­másul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtör­ténik.) A többség a választ tudomásul vette. Következik a ministerelnök urnak mint bel­ügyministernek válasza Kovács János képviselő urnak az udvardi választási visszaélések ügyében előtérj esztett interpellácziój ára. G. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház ! Kovács János képviselő ur interpellácziót intézett hozzám az udvardi választás alkalmából, melyben azt kérdezi tőlem, hogy tudom-e, hogy a főispán ott törvény ellenére rendelkezett volna a csendőrséggel, a karhatalommal, a tisztviselők pedig utasíttattak volna korteskedésre. Erre vo­natkozólag van szerencsém a következőket vála­szolni : Deczember 19-én tartatott meg ott a válasz­tás, és midőn felvonultak a pártok, a választási elnök rendelkezése folytán bizonyos utczákba voltak utalva a választók és a választók felvonu­lása. Egy utczában, hol különféle pártu válasz­tóknak is kellett felvonulniuk, a községeknek geográfiai helyzete következtében az az intéz­kedés történt, hogy ott csak átmennek az illető választók, de nem tartózkodhatnak, épen azért, hogy elkerültessék az összekocczanás a külön­böző párthoz tartozó választók között. Ezen utczának egyik házában tartózkodott a főispán is, és azt vette észre, hogy a választási elnök rendelkezése daczára ott tartózkodnak vá­lasztók, a kiknek csak az volt megengedve, hogy azon az utczán átvonuljanak. A különféle pár­tokhoz tartozók ott egybegyűltek és azon igye­keztek, hogy egymást átvigyék az egyik j>ártról a másikra, a mi talán nem volt egészen helyes. Ekkor a főispán felhívta az ott szolgálatot tevő csendőröket, hogy feleljenek meg a választási elnök rendelkezéseinek, a mely épen abból állott, hogy az az utcza nem tartózkodásra szánt hely, hanem csak átvonulásra való. A főispán tehát itt nem önállóan rendelkezett a karhatalommal, hanem csak a választási elnök már kiadott ren­delkezésének foganatosítását követelte. A mi pedig a tisztviselőknek a szavazásra vonatkozólag állítólag adott utasításokat illeti, a főispán ur kijelentette, hogy ő senkinek semmi­féle utasítást nem adott. Különben is a dolognak ez a része az 1899 : XV. t.-cz. értelmében elbírá­landó ügy volna, a melynek fóruma nem a ház, hanem a Curia. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyes­lés a jobbóldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nincs jelen. Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a ministerelnök urnak mint belügyministernek Ko­vács János képviselő ur interpellácziój ára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Következik a ministerelnök urnak mint bel­ügyministernek válasza Huszár Károly nagy­zorlenczi képviselő ur interpellácziój ára a nép­számlálás alkalmával oláh nyelvű kifejezés hasz­nálata tárgyában. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! Huszár Károly nagyzorlenczi képviselő ur interpellácziój ában sérelmesnek ta­lálta azt, hogy a népszámlálás alkalmával a nép­számlálók a lakosokat akaratuk ellenére nem románoknak, hanem oláhoknak jegyezték be az összeirási ivbe. Van szerencsém kijelenteni, hogy utasítás, a mely kötelezné az illetőket, hogy az egyik vagy másik névvel jelöljék meg a nemzetiségeket, nem volt, mindenkinek szabad akaratjára volt bízva, hogy ugy írja be ezt az adatot, a mint jónak látja. Az utasítás pedig egyenesen kimondja, hogy nem szabad befolyásolni senkit abban, hogyan irja be magát a népszámlálási ivbe. Voltak esetek, — hisz a t. képviselő ur is felemlített ilyeneket Krassó­Szörény megyéből — a mikor románoknak irták be magukat az illetők, sok esetben azonban oláhok­nak irták be magukat. Egy esetben épen egy román lelkésznek biztatása következtében irták be magukat oláhoknak az illető nemzetiségi la­kosok. Sümegi Vilmos : El kell csapni azt a papot. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ismétlem, semmiféle utasítás arra vonatkozó­lag, hogy hogyan irja be magát valaki a néj>szám­lálási adatok közé, nem volt. A mi különösen az oláh vagy román elnevezést illeti, törvényeink e tekintetben világosan rendel­keznek ; a román egyházról szóló törvényes intéz­kedések, a végvidékek feloszlatása alkalmával az ezredek elnevezéséről szóló intézkedések, ezek mind a »román« elnevezést iktatták törvénybe, és nem volna helyénvaló, ha bárkinek eltiltanák, hogy ezt az elnevezést használja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom