Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-187

187. országos ülés Í9i pontjában. Igaz, hogy ujabb időben épen a nők részéről támasztottak ez ellen kifogásokat, így nálunk is, a mire az előttem szóló is kiterjedt. Nem szabad azonban ezeket a törvényjavaslat ellen támasztott aggodalmakat egészen ignorálnunk ; mert bár nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy a munkavédelem tekintetében férfiút és nőt egyenlőnek kell tekintenünk, miután épen a nő szervezeténél fogva intenzivebb védelemre szorul; mégis ennek a törvényjavaslatnak, mely épen a női munka védelmét czélozza, nem szabad olyanokat magában foglania, melyek másrészről talán veszélyeztetik a nőt erkölcsi és gazdasági szempontból. Számolnunk kell nekünk a nőnek azzal az uj típusával, a melyet a mai kor gazdasági élete teremtett meg, s a melyet a német »die erwerbsthätige Frau«-nak, kenyérkereső nőnek nevez. A gazdasági viszonyok megváltoztak és mig régente a család volt a kenyérkeresetnek úgyszólván a sejtje, addig manapság a kenyérkereset individualizálódott. Azelőtt a kenyérkereső egyéniség mintegy a család volt és mig régebben még királyi palotákban is dolgoztak, rokkát pergettek fejedelmi asszonyok, addig manapság a mai nagyipar a nőt erről a működési teréről kiszorította. Mig azelőtt egy fejedelmi ara truszóján éjjelekig dolgoztak királynők, fejedelemnők és udvarhölgyek, addig manajBag egy polgári család ezt a szükségletet a Párisi Áruházban megszerzi, talán nem olyan jó minőségben, mint régebben, mikor házilag készítették ezeket, de hát ez a mostani gazdasági élet evolucziója, melylyel számolnunk kell. A nő egyik részen elvesztette működése terét; ha még a konyhából, a háztartásból, meg a lakásunknak tisztántartási köréből nem is akarjuk őt száműzni, — azt hiszem még az előadó ur sem akar ennyire menni a szoczializálásban — de tény az, hogy a mai gazdasági világ más működési teret teremtett a nő számára, őt magát kenyérkeresővé tette és mint ilyen, gazdasági és erkölcsi szempontból olyan veszedelmeknek van kitéve, melyek őt előbb nem érték és azért a helyes szocziálpolitikának arra kell törekednie, hogy a nőt ebben az ő tevékenységében megvédelmezze. Felhozzák feminista részről a női munkásvédelemnek eme faja ellenében azt, hogy a nő e védelem által rosszabb munkaviszonyok közé kerül, mint a férfi. Én bizonyos tekintetben megengedem azt, hogy az igazi logika az volna, hogy az éjszakai munkát megtiltsuk általánosságban, nemcsak a nők, de a férfiak számára is. De mivel ez teljesen nem lehetséges, ép ugy meg keüene nehezíteni a férfiak éjjeli munkáját, mint a nőkét, mert akkor egyforma kondiczió, egyforma munkaviszonyok volnának. Mindazonáltal nem tehetünk ugrásokat a gazdasági és az ipari életben. Másrészt azonban méltányolnunk kell mégis azt, a mit szintén felemiitettek, hogy a munkaviszonyok rosszabbodása folytán a nők talán az otthoni munkára fogják vetni magukat. És bizonyos tekintetben konczedálom is, hogy az otthoni június 27-én, kedden, 205 munka a nő hivatásának sokkal inkább megfelelő, mint a gyári munka, mert az otthoni munka mellett a nő anyai és hitvesi kötelességének is eleget tud tenni, egyszersmind a háztartást is el tudja látni és a családi otthont is kedélyesebbé tudja tenni. Csakhogy itt számolni kell azzal, hogy az otthoni munkának ellenőrzése és az otthoni munkában a visszaélések korlátozása nagy probléma, de nem olyan probléma, a melylyel szemben flegmatikusán, tisztán közönyösséggel viseltethetünk, hanem olyan probléma, a melyet épen kapcsolatosan és folytatólagosan ezzel a törvényjavaslattal is figyelemre kell méltatnunk. Nekünk is számolnunk kell — a mint Angolország nem ugyan a nőkre nézve, de általánosságban foglalkozik vele — a sweating system-nek rossz következményeivel, foglalkoznunk kell az otthoni munka szabályozásával. És itt már nem tudok egyetérteni előttem szólt t. képviselőtársammal abban, hogy miután nálunk még az ipar nagyon fejletlen, ezekkel a nagy kérdésekkel nem foglalkozhatunk és nem szabad vele veszélyeztetnünk iparunk további fejlődését. Igaz, iparunk, összehasonlítva Európa nagy ipari nemzeteinek viszonyaival, úgyszólván még a gyermekévekben van, de vájjon. nem vagyunk-e különös gonddal e gyermek egészségének fentartása iránt, vájjon nem kell-e különösen akkor vigyáznunk a szervezet további fejlődésére, a mikor az még kezdetleges stádiumában van ? Egy elhibázott lépés, egy elmulasztott bajnak gyógyítása a gyermeknél helyrehozhatatlan lehet egész életében, nyomorékká teheti azt a gyermeket egész férfikorára nézve is. Épen azért, mivel mi még az iparnak gyermekkorában vagyunk, kell már itt vigyáznunk, hogy el ne harapózzanak az iparban olyan bajok, melyek annak további fejlődését megakadályozhatják. És ép_ ebből a szempontból mondom ón azt, hogy ez a törvényjavaslat is mutatja azt nekünk, hogy szocziálpolitikát nem lehet ugy darabonként csinálni, hanem annak egységes szisztéma szerint kell történnie. És ha ezt a törvényjavaslatot abból a szempontból üdvözlöm, hogy az csakugyan, mint előttem szólt t. képviselőtársam emiitette, egy régi tartozás teljesítése, és másrészt közeledik a Nyugat felé, nekünk ennél a lépésnél nem szabad megmaradnunk. És bár az alapgondolatot, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, honorálom, üdvözlöm, hogy t. i. a munkásnak meg kell adni a védelmet a kizsaroló rendszer ellenében, mely az ő egészségét tönkreteszi és erkölcsi életét lealacsonyítja, mindez csak akkor lesz meg. ha csakugyan telj esi tjük azt, hogy ebben a védelemben, melyet ez a javaslat biztosítani akart, részesítjük azokat a nőket is, kik a 2. §. c) pontjánál fogva ki volnának véve a törvény rendelkezései alól. Én nem találom, hogy azt a bölcs mérsékletet, melyet a t. előadó ur említett, itt ne lehetne alkalmazni. Én azt mondom, ha mi e