Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-187
187. országos ülés 19: ez a kivétel csakis az élelmiszerek előállításánál elfoglalt női személyzetre vonatkoztassák, nem pedig a kiszolgálatra is. Harmadik aggályom, t. képviselőház, vonatkozik az ezen szakasz b) jjontja alatt felsorolt kivételre, t. i. a posta-, távirda- és távbeszélő-intézeteknek forgalmi üzemeire. Méltóztatnak tudni, hogy az u. n. telefonos kisasszonyok, vagyis azok, a kik a telefonnál állandóan vannak alkalmazva, hogy ha betegesek, igen gyorsan és igen könnyen vesztik el testi erejüket és idegzetük igen gyorsan tönkremegy. De még a teljesen egészséges női személyzet is, ha bizonyos ideig, mondjuk néhány esztendőn át állandóan, éjjel és nappal, a telefonnál alkalmazásban van, az orvosi tapasztalatok szerint úgyszólván teljesen hisztérikussá válik. Azt hiszem tehát, t. képviselőház, hogy bizonyos tekintetben a nőknek itten való éjjeli alkalmazását szintén szabályozni kellene. Egy további aggályt kelt bennem a törvénynek 4. §-a, a hol tudniillik felhatalmazás adatik a kereskedelemügyi ministernek, hogy (olvassa) : »oly üzemekben, a melyek gyors romlásnak alávetett nyersanyagokat vagy félgyártmányokat dolgoznak fel, a kereskedelemügyi minister a kereskedelnű iparkamarák meghallgatása után a magyar szent korona országainak egész területére kiterjedő hatálylyal kiadandó rendeletével a. nőalkalmazottaknak az év bizonyos szakában vagy az egész éven át éjjel való foglalkoztatását megengedheti. Ezekben az üzemekben a nők munkaideje heti hatvanhat óránál és az éjjeli munkaidő naponként tiz óránál több nem lehet. A kereskedelemügyi minister az első bekezdés alapján kibocsátandó rendeletben a nők munkaidejére vonatkozólag általában vagy egyes tizemágakra nézve külön-külön, ennél továbbmenő részletes intézkedéseket is tehet.« Az utolsó bekezdés tehát, t. ház, ugy van fogalmazva és akként van megszerkesztve, hogy a második bekezdést úgyszólván illuzóriussá teheti. Vagyis a kérdés az, hogy ezen részletes intézkedések a második bekezdésben foglalt korlátot tágithatják-e vagy pedig csak szűkíthetik. Ha ez az utóbbi eset áll, akkor természetesen elfogadom, de ha az illető pont a második bekezdésben foglalt korlát tágithatását tartalmazza, ugy, t. képviselőház, én a törvény ezen szakaszához nem igen járulhatnék hozzá, mert a második szakaszban megszabott határ olyan, melyet a javaslat eredeti czéljának veszélyeztetése nélkül átlépni nem lehet. Épen azért kérem az igen t. minister urat, méltóztassék a törvénynek egy más szövegezését, egy más formáját találni, a mely egészen világosan odaállítja ennek a rendelkezésnek a terjedelmét és irányát. Ugyancsak aggályos, t. képviselőház, az 5. §. rendelkezése, a hol olyan rendkívüli, előre nem látható munkálatokról van szó, a melyeket erőhatalom vagy elemi csapás által okozott üzemmegszakitások megelőzése vagy megszüntetése, vagy balesetek elhárítása czéljából nyomban végre kell hajtani és a június 27-én, kedden. 203 hol azután természetesen a nők alkalmaztatására nézve egészen más szabályok állanak, mint a minőket a törvényjavaslat általános részeiben kontemplál. Ennek a szakasznak az utolsó bekezdése azt tartalmazza, hogy (olvassa) : »Az e bekezdésben foglalt rendelkezések alól az illetékes hatóságok egészen vagy részben fölmentést adhatnak, ha a nőmunkások éjjel való foglalkoztatása legfeljebb három napig tart ós a munkát rendkívül sürgősen kell végezni.« Ez a felmentés egészen odáig lesz vihető ezen fogalmazás alapján, hogy a nők úgyszólván három napig egyfolytában, tekintet nélkül az éjjelre és nappalra, foglalkoztatva lesznek. Ez oly túl elfoglaltságot idézne elő, a mely annyira igénybevenné a nő munkaerejét, hogy annak káros hatását igen hosszú időn át megérezhetné. Végül aggályt kelt bennem, hogy a törvény alapján gyakorlandó kivételek megadásánál és azon kivül a felügyelet szempontjából az állami üzemek ismét kivétetnek az iparhatóságok hatásköre és az iparfelügyelők törvényes felügyelete alól és a maguk felettes hatóságainak, tehát a szakhatóságoknak vannak alávetve. Ez ellen már a közigazgatási jogegység szempontjából is kifogásaim vannak, másodszor pedig azért, mert a közönségben már úgyis nagy az elégiiletlenség a miatt, hogy az állami üzemek számára mindig bizonyos kivételes helyzet teremtetik meg és én őszintén megvallom, hogyha ez a rendelkezés igy meghagyatik, ha a felmentvényt ezen üzemeknek felettes hatóságaik, tehát úgyszólván a saját gazdáik adják meg és ezek ügyelnek a törvény végrehajtására, igy ez tulajdonképeni ellenőrzésnek nem is vehető. Ezek volnának azok, a mikre nézve aggodalmat táplálok. Mindazonáltal a törvényjavaslatot, mint azt előbb is kifejeztem, örömmel elfogadom. A Id tudja, hogy a nő ezen éjjeli alkalmaztatásokban és éjjeli üzemekben milyen nagy erkölcsi és testi veszélyeknek van kitéve, hogy például a férjes asszonynak ott kell hagynia családi otthonát, magukra kell hagyni a gyermekeit, a kik aztán felügyelet nélkül lassan elcsenevészednek és elzüllenek, hogy magára a családra milyen árnyat vet ez, hogy milyen emberek lesznek ezekből a gyermekekből, az egyszerűen megdöbben. Hiszen méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy Németországban ez a törvény rendkívül szigorúan haj tátik végre, ámbár ott a viszonyok kedvezőbbek, mint nálunk, mert inig Németországban a női alkalmazottak közül csak 18—19% van férjnél, addig nálunk 394%. Láthatjuk ebből, hogy nálunk sokkal nagyobb a veszély, sokkal tűrhetetlenebb a helyzet, mint például Németországban. De hiszen nem is szükséges ezt talán bővebben és terjedelmesebben magyarázni, méltóztassék csak azt venni, milyen fülledt, tikkasztó légkörben teljesitik ezen éjjeli üzemekben a nők a munkát, hogy ezekben az üzemekben a munkaerő felfrissítése, felzaklatása mással nem történik, mint az alkoholfogyasztással, hogy fogya26*
