Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-187

194 187. országos ülés 1911 június 27-én, kedden. akarata ellenére történő munkás védelemnek is helyességét és jogosságát hirdették. Azt tapasztalták, hogy magukban a munkásokban is felébredt az a büszke osztályöntudat, a melynek termékeit a hatalmas munkásszervezetekben Európaszerte láthatjuk. De az ő szellemi színvonaluk határai nem terjedtek tul egy munkásnemzedék életén és épen azért igen gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy maga a munkásosztály szegült ellene a munkásvédelemnek, mert nem akarta azokat a pillanatnyi előnyöket feláldozni, a melyeket élvezett, a jövő munkásnemzedék és saját jövő sorsának biztosítása érdekében. A mi az uralkodó osztályokat, a kapitalistákat rávezette arra, hogy a munkásokkal törődjenek, hogy a munkásvédelem eszközeihez nyúljanak, az tulaj donképen a saját maguk érdekének belátása volt. Észrevették azt, hogy a munkásvédelem révén sokkal értékesebb munkásanyagra tesznek szert, a mely nagyobb munkaértéket tud produkálni, mint az általuk kizsákmányolt, a munka által teljesen tönkretett és enervált, gyenge munkástömeg. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Hegedüs Kálmán előadó: T. ház! Az élet a maga siralmas példáival ennek a belátásnak megérlelődését siettette. Munkában megrokkant, vézna, halavány munkás-gyermekeknek és nőknek egész serege állott a gyáripar szolgálatában. És ebben a szomorú hadseregben, mind jobban és jobban, szinte járványszerüen szedte áldozatait a halál, úgyhogy már az a gondolat ki sértet, hogy nem fog-e kihalni a jövő munkásnemzedék, az a munkásnemzedék, a melyre az egyre jobban fejlődő iparnak mind nagyobb és nagyobb szüksége van. A mi a társadalomnak figyelmét a szocziálpolitikára ráirányította, az a gyermekvédelem; innen már esak egy lépés a nővédelem, az a nővédelem, a mely az anyaság védelmével kezdődik. A munkásvédelemnek ezen része elől a legridegebb kapitalista osztály sem zárkózhatott el, mert hiszen itt már nem lehetett hivatkozni az egyéni szabadság elvére sem, mert élt és virágzott akkor is az a balítélet, hogy a nő kiskorú a férfival szemben, hogy a nő gyámkodásra szorul, ennélfogva ha a nőt gyámolítani akarjuk, akkor szerintük nincs az egyéni szabadságnak sérelme szóban. A munkaadók pedig belátták azt, hogy csak ugy biztosithatják a maguk számára egy erőteljes és életképes munkásosztály képződését, hogyha a nőt mindig nagyobb és nagyobb, fokozottabb és fokozottabb védelemben részesitik. És az egyoldalú kapitalista érdek szempontjából sem lehetett kifogást tenniök, mert hiszen a nő az ő alacsony munkabérével lenyomta a íérfimunkások munkabérét és csökkentette azon követelések kivívásának lehetőségét, a melyeket a munkások a munkaadókkal szemben támasztottak. De, t. ház, a mi legjobban siettette a munkásnő védelmét, az a szomorú tapasztalat, hogy a nőknek szervezete sokkal gyengébb, nem képes daczolni azokkal a viszontagságokkal, a melyek különösen a gyáriparban éreztetik pusztító hatásukat. Erre ä körülményre semmi sem világit rá jobban, mint az a kétségtelenül megállapított igazság, hogy ipari kerületekben a legkisebb a születések száma és a legnagyobb a gyermekhalandóság. T. képviselőház ! A nő védelme tulaj donképen a gyermeknek védelme, a jövő generácziónak biztosítása. A modern népességi politika nagy számokkal dolgozik. A nemzeti termelésnek legértékesebb tényezője az eleven erő, az ember. Ez az igazi eleven tőke, a melynek biztosítására kell törekednie az igazi népességi politikának, az igazi gazdasági politikának, az igazi szocziális politikának. Egy magasabb törvényhozói feladatnak az a czélja, hogy egyrészt kvantitative biztosítsa, hogy minél nagyobb népességre tegyünk szert, de másrészt, gondoskodjék arról, hogy kvalitative is erős, életképes munkásosztály képződjék. Mert az ipari élet fejlődésének, a gazdasági élet virágzásának legszilárdabb alapja egy erős munkásosztály, egy megelégedett munkásosztály, egy a kultúra magas színvonalára emelt munkásosztály. A nemzet érdekét igazán képviselő, szivén viselő gazdasági politikának ez a czélja. (ügy van ! a jobboldalon.) Ez a czélja a munkásvédelemnek is és különösen a munkásvédelem azon ágának, a mely a nő védelmében a jövő generáczióról gondoskodik, a jövő munkás generácziót biztosítja a nemzeti termelés számára, (ügy van ! a jobboldalon.) T. ház ! A munkásnő-védelemnek a család küszöbén meg kell állnia. Az a törvényalkotás, a melynek bevallott czélja az, hogy visszavezesse a nőt a családi élet szentélyébe, az a törvényalkotás csak egy álszenteskedő, egy tartuffe-i szocziálpolitikának szülöttje, a mely nem akar és nem tud számolni a változó kor haladó viszonyaival és a fejlődő világ átalakuló intézményeivel. Azt látjuk, hogy a munkásvilágban nincs meg többé az a családi élet, a melynek regényességéről, patriarchális boldogságáról oly érzelgősen tudnak beszélni naiv álmodozók és nagyon is tudatos kipokriták. (Derültség a jobboldalon.) A munkás családi élete teljesen átalakult, a munkás társadalmi viszonyai gyökerükben megváltoztak. Ez az egész átalakulás rövid évtizedek produktuma. Mióta a női munka mindjobban és jobban terjed a társadalomban, az ipar terén, azt látjuk, hogy ez a női munka valóságos forradalomszerű hatással volt a munkáscsalád átalakítására, a munkás társadalmi viszonyainak megváltoztatására. T. ház ! Munkába ment a nő —mert a munkáscsalád nem nélkülözhette és nem nélkülözheti ma sem többé azt a csekély munkabért, a melyet ő keresetével szerezni tud. Ámde nem a női munka az, a mi a családi életet megbontja, hanem azok a siralmas feltételek, a melyek alatt a nő dolgozni kénytelen, (ügy van ! a jobboldalon.) A család még nélkülözheti valamiképen a családanyát, de nem nélkülözheti többé az ipari munka. Nem nélkülözheti azon kiváló tulajdonságokat, a melyeket a női nem reprezentál: a kéz-