Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-186

188 186. országos ülés 1911 június 26-án, hétfőn. ság ezzel szemben a következőket állapítja meg : »Bár a nyomtatvány tartalma szerint büntetendő cselekmény ismérvei fenforogni látszanak és bár a felterjesztés illetékes hatóság részéről érkezett, a mentelmi bizottság, noha a választási harcz hevében is megrovandónak tartja azt a harczot és modort, mely a kérdéses nyomtatványban megnyilvánul, a nyomtatvány egész tartalmát a választási harcz szenvedélyétől sugalmazottnak tartja és ezért ez esetben zaklatást lát fenforogni és tisztelettel javasolja, hogy Frey János országgyűlési képviselő mentelmi joga ez ügyben ne függesztessék fel.« T. képviselőház ! Az önök bírálatára bizom, melyik eset súlyosabb : Frey János esete-e, a hol a t. előadó ur és a t. mentelmi bizottság a ki nem adatást ajánlja, vagy pedig Huszár Károly esete, a ki gyűlést tart, a melyet nem tarthat meg máskép, mert a közigazgatási hatóság és az ellenjelöltek mindent megtesznek arra, hagy a gyűlést, ha be van jelentve, meghiusitsák ? Bocsánatot kérek, itt 60 koronáról van szó. Ttt nem az összesről, nem a büntetésről van szó, hanem arról az igyekezetről, hogy egy képviselőt saját kerületében megbélyegezzenek. Igen kérem a t. képviselőházat, ne méltóztassék ezt a mentelmi bizottság jelentését elfogadni, hanem méltóztassanak Zboray Miklós képviselő ur különvéleményéhez hozzájárulni. (Helyeslés baljelöl.) Ne méltóztassanak mindent pártszempontból tekinteni. PlÓSZ Sándor: Pártszenipontból ? Hisz Frey Jánost sem adtuk ki, pedig ő is az önök pártjához tartozik. Rakovszky István : Épen azért mondom, mert ha a két jelentés között az egyik hibás volt, akkor nem a Frey Jánosé volt a nem hibás, hanem itt volt a hiba. Hiszen Frey János esete egy harmadik személylyel szemben történt, azzal a harmadik személy lyel szemben képezhetett injuriát, de itt Huszárnak a ténykedése által senkin sem követtetett el sérelem. Lehet, hogy a közrend ellen egy kis kihágás történt, de ez a választási harczok hevében esett meg és épen azért, azzal az indokolással, mely Frey János esetében elfogadtatott, ezt az esetet sem lehet másként megítélni, és Huszár Károlyt sem szabad kiadni. En Zboray Miklós képviselőtársam különvéleményét fogadom el. (Helyeslések a baloldalon.) Hammersberger László jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. képviselőház! Hogyha ehhez a kérdéshez néhány szóval hozzászólok, teszem ezt azért, mert egy preczedensre akarok hivatkozni, még pedig a saját esetemre, a mely ugyan nem a legközelebb múlt időben történt, hanem még azelőtt, a hires 1905-iki választások előtt. Én akkor szintén olyan rendzavaré lettem, akaratom ellenére, mint Huszár Károly t. képviselőtársam. Mint kezdő képviselőjelölt tudniillik bejelentettem ugyan a programmbeszédeket, J de nem figyeltem arra, hogy az egyik község egy másik szolgabíró járásához tartozik és nem az igazi szolgabirónái tettem a bejelentést. (Felkiáltások jobbfelöl: Az más!) Ez azonban nem értesítette a kollégáját (Folytonos zaj. Elnök csenget.) és ebből az okból mentelmi jogom felfüggesztését kérték a bíróságtól. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak! Giesswein Sándor: Akkor a t. ház azt az áUáspontot foglalta el, hogy ez zaklatás, és én ebben a mai esetben is ugyanazt a körülményt találpm meg. De súlyt kell fektetnünk arra is, hogy az egyesülési és gyülekezési jog nálunk még szabályozva nincsen. Nincsen ember, a ki ezen a téren kiismerné magát; számos szubjektív véleménynek van ez a kérdés alávetve, hogy valamely gyülekezés vagy beszéd engedélyezettnek tekinthető-e vagy nem. Erre való tekintettel kérem a t. házat, hogy mint én is teszem, szíveskedjék Zboray t. képviselőtársam külön véleményéhez hozzájárulni, már csak azért is, hogy ezzel is kifejezésre juttassuk és megsürgessük, hogy a gyülekezési és egyezkedési jog mielőbb körvonaloztassék és szabályozva legyen, mert az így tovább már fenn nem tartható. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kíván még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan nyilatkozni. Darvaí Fülöp előadó : T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy ezt a látszólag nem nagyon jelentékeny kérdést minden személyes vonatkozásból kihámozzam (Halljuk!) és mindenekelőtt a t. háznak ítéletére bizzam annak az eldöntését, vájjon a mentelmi bizottság, az eddig előadott ügyek egész sorozatában, egyetlen egyszer is tekintettel volt-e az u. n. pártszempontokra, s nem méltóztattak-e látni az eddig előadottakból, hogy pártszempontok a bizottságot judikaturájában nem vezették, ezek irányadóknak nem tekintettek és semmiféle befolyással az ítéletek meghozatalára nem voltak. A fenforgó esetet illetőleg méltóztassék megengedni, ha elsősorban kénytelen vagyok Szmrecsányi György t. képviselőtársamnak jogi előadásával szemben állástfoglalni. Mert hogyha az megáll, a mit a t. képviselő ur mond, akkor igen erős kételyek támadhatnak bizonyos anyagi igazsági kérdések felett. Azt mondja t. képviselő ur, hogy nem törvénysértésről van szó. Szmrecsányi György: Nem hát! Darvai Fülöp előadó: Giesswein Sándor t. képviselő ur ismét a gyülekezési jog nem kodifikált voltára hivatkozott. A magyar képviselőházban nem hangozhatik el megjegyzés nélkül egy olyan állítás, hogy a szolgabírónak saját hatáskörében hozott és megokolt ítélete mely marasztaló volt, nem törvénysértéssel szemben hozatott. Ez nem így van. Nem szenvedhet kétséget, hogy az egyesülési jog kodifikálva nincsen. De kétségtelen az is,